Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893

896 SZUHAY-HAVAS ERVIN A rabszolgatartás Amerikában Guillaume-Thomas Raynal, aki 1780-ban adta ki Genfben terjedelmes munkáját a „Két Indiában" uralkodó állapatokról, még Voltaire századának hangján kiáltja : „Mi lehetett az ö vétkük (a rabszolgáké), hogy elragadták őket arról a földről, amely munka nélkül táplálta őket és át plántáltattak általunk arra a földre, ahol meghalnak a szolgaság fáradalmai között ?'ni A feltörekvő negyedik rend fent idézett kiáltását hosszú út választja el a XIX. század ötvenes éveinek amerikai-német marxista agitációjától. Amikor az alkotmány megfogalmazása előtt és alatt olyan hangok hallatszottak, hogy a rabszolgaság ellentétben áll a vallás és az értelem törvényeivel és elveivel, talán már az új tőkés osztály hangját halljuk, amely intézményei előtt álló akadályt lát az ültetvényes gazdálkodásban. Maguk az ültetvényesek az alkotmány körül folyó vitákban még nem lépnek elő határozott ideológiával, sőt soraikban a magyar Bezerédj Istvánhoz hasonlóan olyanokat is találunk — többek között Washingtont és Jeffersont —, akik felszabadítják rabszolgáikat. Az amerikai rabszolgatartás ellenzőinek hangja a gyapot piacra való termelésével azonban egyszeriben alábbhagyott és a déli társadalom szerkezetét dicsőíteni kezdték, mintha az a keresztény jótékonyságot, a társadalmi igazságot és a republikánus erényt testesítette volna meg.15 Mielőtt megvizsgálnánk a gyapottermesztés elterjedésének viharos ütemét, közgazdasági jelentőségét, társadalomformáló szerepét, röviden szólnunk kell azokról a szerencsétlen emberekről, akiknek vére és verejtéke az ültetvényeseket hatalmas vagyonhoz és politikai befolyáshoz juttatta. Hogyan kerültek a néger rabszolgák Amerikába, honnan és milyen eszközökkel jutottak az ültetvényesek olcsó munkaerőhöz? Az afrikai négerek kereskedelmi célokból történő összeszedése és deportálása spanyol és portugál rabszolgakereskedők műve volt és már körülbelül fél évszázaddal Kolumbusz emlékezetes útja előtt megkezdődött. Az amerikai kontinensre is spanyolok szállították az első néger csoportokat, miután kiderült, hogy az Antillák indiánjai használhatatlanok az ültetvényeken, pontosabban inkább a halált választják, mint a kegyetlen kizsákmányolást. Száz évig virágzott itt a rabszolgamunka ós a rabszolgakereskedelem, míg lassan az észak-amerikai angol gyarmatokra is eljutott. Virginiából terjedt el a többi államba, végre a rabszolgák száma a függetlenségi harc idején a félmilliót is meghaladta.1

6 A mindennél undorítóbb emberkereskedelmet később angol vállalkozók kaparintották meg. A szerencsétleneket vagy közönséges rablás útján szedték össze, vagy főnökeiktől vásárolták értéktelen csecsebecsékért. Bilincsbe verve kerültek a foglyok vitorlásokra, ahol olyan zsúfoltság uralkodott, hogy egy emberre körülbelül 30 centiméteres hely jutott, ahol sem ülni, sem állni nem tudtak, ezért feküdniök kellett, pedig az utazás gyakran fél évig is eltartott. A zsúfoltság és a minősíthetetlen ellátás következtében a szállítmány — és a kereskedő — néha 30%-os veszteséget szenvedett. A rabszolgakereskedésre később amerikai vállalkozók is áttértek, méghozzá nemcsak déliek, hanem newvorki és bostoni hajótulajdonosok is. A kvékerek emberbaráti-vallásos szektája ós a pennsylvaniai német telepesek már· a XVII. század végén megbélyegezték a rabszolgakereskedelem és a rabszolgamunka rút kizsákmányolási formáit, a gyarmatok emancipációs kísérleteit azonban a brit korona több ízben keresztezte, egyszerűen azért, mivel a rabszolgakereskedelem rendkívüli jövedelmet jelentett. így 1712-ben Pennsylvania törvényt hozott, amely a rabszolgák számának a gyarmat területén való növelését tiltotta volna el, a brit kormány azonban megsemmisítette a törvényt. Ezután Virginia kísérlete következett, ahol a helyi törvényhozó testület a dohányültetvényesek éles tiltakozása ellenére adót vetett ki a rabszolgák behozatalára. Dél-Karolina 1761-ben, Massachusetts valamivel később kísérletezett adókivetéssel, az anyaország azonban minden esetben keresztezte a feltörekvő polgárság kísérleteit. György király 1770-ben egyenesen azt írta Virginia kormányzójának, hogy „ne egyezzék bele olyan törvénybe, amely a rabszolgák behozatalát bármilyen eszközzel be akarja tiltani vagy korlátozni kívánja". 14 Raynal, i. m. 190. 1. Eredetiben : „Quel étoit leur crime pour être arrachés d'une terre qui les nourissoit sans travail, et transplantés par nous sur une terre où ils meurent dans les labeurs de la servitude?" 15

Blake, i. m. 158. 1. " Erre és a következőkre lásd Elsőn: i. m. 396. és 443—44.1.