Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 871
890 ROZSNYÓI ÁGNES áthívta a másik szobába, így a beszélgetés négyszemközt zajlott le. Lakatos vallomása szerint Horthy a beszélgetésről visszatérve kijelentette, hogy „ez a iráter azt akarja, hogy adjam át neki a hatalmat, én kirúgtam".24 3 Valójában Horthy korántsem utasította vissza ilyen határozottan Szálasi hatalmi igényeit. Emlékirataiban maga is leírja, hogy a beszélgetés során azt mondotta Szálasinak: ő ugyan nem nevezi ki, de forduljon kérésével a németekhez, akik ezt bizonyára megteszik.24 4 Szálasi perének tárgyalásán egyenesen a következőket állította: „a kormányzó megmondta nekem, hogy az ügyeket hozzam rendbe, a közjogi kérdéseket intézzem el, ő tisztában van lépésével, arra kér engem, hogy a nemzet érdekében és szolgálatában meglelelően cselekedjek".245 Szálasi a megbeszélés után Vajnának, Keménynek, sőt Veesenmayernek is azt mondta, hogy írásbeli meghatalmazást ugyan nem kapott, de Horthy szóbeli beleegyezését elnyerte.24 6 Ma már források hiányában aligha lehet pontosan rekonstruálni a Horthy ós Szálasi között lezajlott beszélgetést. Valószínű, hogy mindkét beszámoló erősen eltért a valóságtól, bár ugyanakkor mindkettő tartalmazta az igazság bizonyos elemeit is. Tény, hogy Horthy ekkor mégsem adott írásbeli meghatalmazást Szálasi kinevezésére. Az események további menetének ismeretében azonban joggal 1 eltételezhetjük, hogy nem utasította azt el határozott tormában. A németek biztosak voltak abban, hogy ha már Horthy úgyis átadta a hatalmat, akkor előbb-utóbb Szálasi kinevezését is jóvá íogja hagyni. Október 16-án délután sürgősen a német követségre hivatták tehát Lakatost, ahol Ralin, Veesenmayer és Feine vártak rá. Kérték, hogy a következő követeléseiket terjessze Horthy elé: 1. a kormányzó íorma szerinti írásbeli lemondását, 2. Szálasi miniszterelnöki kinevezését, 3. az előző napi proklamáció visszavonását azzal, hogy ez csak a nevével való visszaélés segítségével jelenhetett meg. Ellenkező esetben — mondották — a Hitler által biztosított teltételeket nem tudják teljesíteni, elsősorban pedig a reggel óta leállított Horthy-ellenes sajtótámadásokat ismét folytatni lógják.247 Lakatos ugyan kételyeit fejezte ki, hogy a kormányzó e feltételeket teljesíteni íogja. Nézete szerint legfeljebb a 3. pont teljesítésére lehet számítani. Ennek közvetítését vállalta. Körülbelül 3—Υ 24 lehetett, mikor Lakatos a Hatvani-palotában ismét íelkereste Horthyt, s közölte vele a németek kívánságát. A kormányzó a német követelést — Lakatos várakozása ellenére — azonnal elíogadta. Lakatos ezután kétszer tette meg a Hatvani-palota és Verbőczy utca között az utat.248 S miután a németek a Horthy két kéréséhez, hogy mielőtt elviszik, néhány holmiját becsomagolhassa és hogy íiát bocsássák szabadon, hozzájárultak, a kormányzó délután 4 órakor aláírta a következő eredetileg német nyelven fogalmazott okmányt: „Kiáltvány. A magyar nemzethez intézett október 15-i kiáltványomat ezennel semmisnek nyilvánítom és megismételem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, mely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadihelyzet megköveteli, hogy a honvéd hadsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan véclje hazáját. A jó Isten vezérelje 213 BM V 19430. Szálasi per jkv. 1946. II. 19. Lakatos vallomása. 244 Horthy: i. m. 278. 1. 246 BM V 19430. Szálasi-per jkv. 1946. II. 7. 246 BM V 19430. Szálasi-per jkv. 1946. II. 16. Vajna kihallgatása, Π. 18. Kemény és II. 20. Veesenmayer kihallgatása. 247 BM V 19430. Szálasi-per 1940. Π. 19. Lakatos vallomása. 248 Minderre részletesen lásd Lakatos vallomását a Szálasi perben. BM V 19430. 1946. Π. 19.
