Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
Λ BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1926) 879 kedik, hogy a kérdésben Németországot is tiltakozásra lehet bírni. Úgy gondolja, hogy ha a német kormány „erélyesen kijelentené, hogy ilyen körülmények között nem log belépni a Népszövetségbe", az talán hatásos lenne.28 A német kormány azonban sokkal jelentősebb engedményekre törekedett. Távolról sem elégedett meg azzal, hogy a Népszövetségbe való belépéséi szomszédjainak a katonai ellenőrzésből való kizárásához kösse. A magyar külügy vezetői ezt viszont, úgy látszik, nem fogták fel ésszel, amikor a német lépéseket a Bethlen-kormány lépéseihez remélték igazítani. A Népszövetségi Tanács nem hívta meg az ellenőrzésnek aláveteti országok képviselőit, amikor a katonai kontroll kérdését tárgyalta. Az Állandó Véleményező Bizottság tervezetét jóváhagyta, de nem állapította meg a határidőt az ellenőrzés új rendszerének a bevezetésére. Németországgal még folytak a tárgyalások, Magyarországgal szemben viszont külön feltételt szabtak: az állandó katonai ellenőrzés megszüntetése előtt egységes állami fegyvergyár létesítését kívánták. Az ellenőrzést nyilvánvalóan megkönnyíti, lia csak egy meghatározott gyár készíthet fegyvereket. A magyar kormány tehát e feltétel elejtését szorgalmazta. Báró Korányi párizsi magyar követ, volt pénzügyminiszter 1924. december 9-én a Külügyminisztériumhoz küldött jelentésében két érvet említ az egységes fegyvergyár felállításával szemben. Az egyik: pénzügyi szemponl -ból nem megvalósítható. 1924 végén ebben egyébként igaza lehetett. A másik : „Ausztriától nem kívánják az egységes fegyvergyár létesítését."29 Ez valóban így volt. Ausztria nem amiatt aggasztotta szomszédait, hogy ő maga revansháborút indítana, hanem egy esetleges Anschluß, Ausztriának Németországhoz való csatlakozása okozott gondot. Az Anschluß a német revansháború veszélyét növeli Ausztriával szemben, ezért az Anschluß-tilalom volt a ibntosabb a győztes hatalmak számára. A katonai ellenőrzés enyhítéséről megindull tárgyalások nyomán a kisantant országai: ( 'sehszlovákia, Románia és Jugoszlávia til kos tárgyalásokat kezdtek katonai szövetségük megerősítése céljából. 1924 szeptemberében már meg is kötötték az új szerződést, s nem vártak vele, amíg a Népszövetségi Tanács életbelépteti a katonai ellenőrzés enyhítésére vonatkozó új tervet. Szentirmay bukaresti magyar követ 1924. december 12-én jelenti „a lehető legbizalmasabb forrásból származó" értesülését a kisantant új katonai szerződéséről. Jelentése szerint a szerződés lényege az, hogy ha Magyarország mozgósít, vagy hadat üzen a kisantant államok egyike ellen, a két másik kisantant állam is mozgósít Magyarország ellen, illetve hadat üzen neki. Ha Magyarország „bármi néven nevezendő háborús előkészületeket tenne" bármelyik kisantant állammal szemben, akkor a másik két kisantant állam hadosztályainak egy részét szintén mozgósítja. Ugyanezt teszik, ha Magyarországon olyan „komoly politikai események" történnek, amelyek a kisantant államokban aggodalmat keltenek. Ha a kisantant államok bármelyikét nem Magyarország, hanem harmadik állam támadná meg, akkor a másik két kisantant állam „jóindulatú semlegességet íog tanúsítani".3 0 A szerződés utóbbi pontja külön figyelmet érdemel. Eszerint, hogy ha Románia háborúba keverednék pl. Beszarábia miatt a Szovjetunióval, Csehszlovákia és Jugoszlávia nem kapcsolódik bele. Nem valószínű azonban, hogy 28 Uo. (3203/1924). 29 O. L. Kiim. pol. 1926—35/4—1663—(4217/1924). 30 Ο. L. Kiim. res. pol. 1924 -49—565—(559).
