Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
854 N'KMES DBZH0 nézetét, amely szerint „a magyar kormány alkalmasint Angolországra volt tekintettel, midőn a ratifikálás határidejét kitolta".1 7 Mindeddig nem kerültek elő azok az iratok, amelyek dokumentálisan megmutatnák, hogyan reagált az angol kormány a szovjet—magyar szerződés megkötésére és milyen lépéseket tett ezzel kapcsolatban. Aligha kétséges azonban, hogy a Kresztinszki által közölt nézet megalapozott. A pénzügyi stabilizáció után keletkezett gazdasági megrázkódtatás a legnyomósabb tényező volt, amely a szovjet—magyar szerződés ratifikálását különösen sürgette. S ha ilyen nyomós gazdasági érdekek diktálják és a kormány külpolitikai törekvéseinek is megfelel, s a Bethlen-kormány akarja is a mielőbbi ratifikálást, akkor nincs olyan Bethlen-féle parlament, amelynek többsége a ratifikálást megtagadja. Emellett a szovjet-magyar szerződés ratifikálását a liberális ellenzék is megszavazta volna — a liberális szovjetellenes uszítók egy-két Fábián Béla-féle liberális kikiáltóján kívül. A szociáldemokrata frakció a gazdasági érdekek hangsúlyozásával szintén e ratifikálás mellett loglalt állást. Igaz, Horthy szembenállása a ratifikálással aktivizálja a fajvédőket és a kormánypárt bizonyos csoportja is, ha a Bethlen-kormány időben le nem szereli az akadékoskodó kormányzót. Am ez is csak akkor sikerül, ha a szovjet—magyar diplomáciai szerződés megkötése valóban összhangban van a kormány külpolitikai törekvéseivel. De nem volt összhangban. Ellenkezőleg. A gazdasági érdekek által diktált átmeneti letérés lett volna a legmerevebb szovjetellenes külpolitika vonaláról. Az angol konzervatívok erőteljesebb szovjetellenes akcióit követelő politikája került azonban előtérbe. Az európai politika ilyen alakulása mellett sem Horthy, sem a Bethlen-kormány nem szánta el magát a szovjet—magyar szerződés ratifikálására. 1925 márciusában a Bethlen-kormányban ismét külügyminisztercsere volt, Scitovszky Tibor visszament a Hitelbankba, most már vezérigazgatónak, s Walkó átvette a külügyi tárcát. (Emellett Walkó 1926 októberéig a kereskedelmi tárcát is megtartotta.) 1925 március végén Emmich berlini magyar követ ismét felkereste Kresztinszkij szovjet nagykövetet és átadta a magyar kormány kérését, hogy a szerződések ratifikációjának április 12-én lejárt második határidejét további télévvel hosszabbítsák meg. A szovjet kormány az újabb halasztáshoz csak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt biztosító cikkely elejtése mellett járult hozzá. A berlini magyar követség április 4-én jelentette a külügyminiszternek a szovjet fél válaszát. A Bethlen-kormány kénytelen volt azonnal dönteni: vagy ratifikálják a szerződést április 12-ig, s akkor megmarad a magyar fél részére biztosított kedvezmény, vagy tovább halasztja a ratifikálást, s akkor elveszti ezt a kedvezményt. A Bethlen-kormány nem folytathatta tovább ostoba játékát. Walkó kereskedelmi és külügyminiszter még megkísérelt egy sakkhúzást. Április 11-i táviratában utasította a berlini magyar követség vezetőjét: „Hozza tudomására az orosz nagykövetnek, hogy mivel a legnagyobb kedvezmény a magyar-orosz szerződés legfontosabb pontja", ennek elejtése mellett a magyar kormány a szerződést nem ratifikálhatja.1 8 (Ugyanez a Walkó 1924. szeptember 9-én még azt hangsúlyozta, hogy a szerződés a kereskedelmi tárca részére érdektelen !)Kresztinszkij válasza erre az volt, hogy szerinte a szovjet 17 OL. Küm. res. pol. J 925—24—1925/62. 18 Ο. L. Küm. ker. pol. 1925—24—124.
