Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
836 HORVÁTH PÁ I. A Mark-közösség birtoklási viszonyait K. Lamprecht munkái nagyon sok vonatkozásban érintik. Ismerve a közösségen belüli földosztás rendjét, mely a germánoknál már a legkorábbi írásos források bizonysága szerint is megtalálható, nem tulajdonított a szabadok magánhasználatában álló szántó, telekgazdaságának magántulajdoni viszonyokat. A telek birtoklásában és használatában a közösségi korlátozások és beavatkozások túlsúlyát látta, mivel szerinte az osztott telekbirtok még sokáig egyáltalán nem volt magánbirtok. Vagyis a korai germán Mark-közösség viszonyaiban az egyéniség megkötöttségét látta, mely alig adott „szabad költözést, saját gazdaságot és rendelkezést a föld felett".177 A magánbirtok fejlődését és az individuális tulajdoni viszonyok fejlődését pedig a földesuraság alakulásában, valamint a Mark-on belüli elkerítések kialakulásában látta. A hajdan általános paraszti faluközösség és a nagybirtok birtoklási viszonyainak a küzdelméből gazdag forrásanyagot dolgozott fel. A birtoklási viszonyokban lezajlott változások megértése érdekében az urbáriumok adataihoz folyamodott, amit ebben a vonatkozásban mások kevésbé használhatónak tekintettek. A már a Karoling-korban is jelentős nagybirtok—K. Lamprecht szerint— erős fejlődésnek indult a X. század után. A korábban általános faluközösségi birtokkal szemben K. Lamprecht a XII. században az összes német földek több mint felét mint földesúri földet konstatálta.178 Ez a történetileg bizonyított folyamat tette világossá számára azt a tényt, hogy az oly nagy szüárdságot és konzervativizmust magában rejtő Mark-közösség földesúri hatalom alá került, ami azonban annak teljes megsemmisülését még egyáltalán nem jelentette. A földesúri nagybirtok túlsúlyra jutását követte a földesúri bíráskodás gyakorlása a hajdan szabad közösség tagjai felett és csak a birodalom egyes területein, Holstein, Schweiz, Tirolban tudott „hitvány ellenállást" tanúsítani a régi közösségi társadalom maradványa.179 K. Lamprecht ezt az egész történeti folyamatot, mint az „ősi germán szabadság" elvesztését tárgyalta és a közösség maradványát a középkor hosszú évszázadain keresztül mint ezen „ősi germán szabadság" menedékhelyét tekintette. A germánság sajátos intézményének tekintett ősi viszonyokat erősen idealizált állapotba helyezte azáltal, hogy azokat a „germán népiséggel" hozta összefüggésbe.180 Munkássága ennek ellenére rendkívül gazdagította a középkori földközösségek történeti irodalmát és tudományos tekintélyével erősen megszilárdította G. L. Maurer és G. Ilanssen tanításait. A földközösség történetének kutatásában a liberális polgári szemlélet egyik legeredményesebb képviselőjének tekinthetjük, aki a falusi földközösség történetének tudományosan megalapozott tanítását a német társadalom középkori történetének elszakíthatatlan részévé tette. Eredményei annál is inkább jelentősek, mert korában a polgári liberalizmus és pozitivizmus a tudományos szocializmussal történt szembekerülése következtében erősen megtorpant, és K. Lamprecht munkássága ebben a vonatkozásban szerencsés kivételnek tekinthető. A századvégi német pozitivizmus a történettudományok területén egyébként sem mutatott még 177 „...eine Freizügigkeit, es gibt kein eignes Wirtschaftsrecht, kein freies Verfügen über Grund und Boden, keine Nutzungsbereehtigung individueller. . ." Uo. 50. „ és Deutsche Geschichte. II. 85 — 86., I. 170. 1. 178 K. Lamprecht : Deutsche Geschichte. III. 58—59. 1. 179 Uo. 73. 1. 180 Uo. I. 174. 1.
