Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
830 HORVÁTH PÁ I. „Houba", „sors", „pars", „portio", „Huf", „curtis", „toft", ,,bool" stb. terminusok történeti értelmét is meglehetősen tiszta megvilágításba tudta helyezni a századvégi irodalom G. Waitz, G. L. Maurer, G. Hanssen, A. Meitzen kutatásai alapján. A korábbi elméletek, miszerint a Hufe-t a letelepedés területileg zárt egységének tekintették, tarthatatlannak bizonyultak, és az egész divatos „villa"-elmélet minden reális talaját elvesztette. Hasonlóan a tulajdonközösségről szóló tanítás általánosan utat tört magának a szociológiában, a jogtörténetben és számos más tudományban. A „Mark-elmélet" dogmává emeléséből számos tudományág vette ki részét, így a jogszociológia, jogtörténet, a közgazdaságtan, a politika, a néprajz, általában a jogtudomány és a kialakuló segédtudományok. A „tudományos differenciáltság hiánya" jelentkezett a paraszti földközösség és az ezzel összefüggő problémák kutatása területén is a XIX. század második felében. A legkiemelkedőbb történészek és jogtörténészek a tulajdonközösséget általános és ősrégi (urgeschichtlich) intézménynek tekintették. G. L. Maurer, G. Hanssen alapvető tanításait vallották és jelentősen kiszélesítették 0. Gierke, Κ. Lamprecht, Η. Brunner, R. Schröder, Glasson, Violett, P. Vinogradov, M. Kovalevszkij stb. Azok a kutatók pedig, akik G. L. Maurer alapvető tanításait sok tekintetben nem tudták elfogadni, a Mark bizonyos „főtulajdonának" az elsődlegességét voltak kénytelenek elismerni. A század utolsó évtizedei és a XX. század irodalmi vitái persze nem hagyták érintetlenül később a tudományosan megalapozott tanításokat sem, amikor már a pozitivista történetkutatás is elvesztette minden erejét arra, hogy megvédje korábbi eredményeit. Nem utolsó sorban kell megemlítenünk azt, hogy a hazai polgári történetírás is ebben a korban adta a földközösség történetének feltárásában oly jelentős első, és hosszú ideig agyonhallgatott eredményeket.14 8 Tagányi Károly kiemelkedő érdeme, hogye téren lépést igyekezett tartani a nyugati gazdaságtörténet eredményeivel. Tagányi és Lánczy munkái a pozitivizmus lényeges eredményeinek tekinthetők, amelyek megjelenésükben a külföldi pozitivista irodalom fordítás-irodalmát követték hazánkban. Ide kell sorolni természetesen Pulszkynak H. S. Maine és E. Laveleye fordításban megjelent munkáihoz írt bevezetéseit és a H. S. Maine könyvéhez kapcsolt terjedelmes megjegyzéseit is. Kifejezetten a földközösség történetének szentelt munka ezt követően hazánkban nem jelent meg, bár a gazdaságtörténeti és helytörténti munkák nagy számában szinte mindenütt nyomát találni.149 148 Tagányi K. : A földközösség története Magyarországon c. munkája 1894-ben jelent meg, Lánczy Gyula: A faluközösség eredete c. műve pedig 1881-ben. A magyar társadalom fejlődésével határos erdélyi szászoknál a földközösséget már Tagányi kutatásai előtt írta le a szász történetíró Teutsch F. : Beiträge zur Alten Geschichte des Schenker Stuhles und der Markgenossenschaft im Sachsenland címen 1883-ban. 149 Különösen a helytörténeti kutatás, de számtalan összefoglaló történeti, jogtörténeti munka is természetszerűen ütközött a földközösségi viszonyok rendkívül eltérő megnyilvánulási formáiba és maradványaiba. Pl. Acsádi I. : Régi magyar birtokviszonyok. Értekezések a történelmi tudományok köréből. XVI. 3. sz. Bpest. 1894. 3., 11—12., 51. 1. Uő.: A jobbágyadózás 1577—1597-ben. Uo. 8. sz. 6—7., 129., 135. 1. Tagányi K. : Közi. Adatok Deés város földközösségéhez. M. G. Sz. 1896. 185—188. 1. BakyG.: Az úrbér elméleti és gyakorlati kézikönyv. Szabadka. 1889., 59—60. kk. 1. Berlász J. : A faluközösség szerepe a XVHI. századi erdélyi jobbágyéletben. Barcsa J. : Hajdú-Nánás és a hajdúk története. 1900. 183. 1. Bohdaneczky É. : Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Makó. 1940. Borovszky '8. : Egy Alajbég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez. Ért. tört. tud, kör. XIX. 6. sz. Bpest. 1904. 9., 15—19. 1. Breznail.: Eger a XVIII. században. Eger. 1933. I. 82—83. 1.
