Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
78 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ gon, mindenekelőtt az Osztrák-Magyar Monarchiában.5 5 A Habsburg-birodalom nemzetiségi problematikájának polgári, de haladó szellemű kutatója, Jászi Oszkár elismeréssel felérő megdöbbenéssel állott. az Októberi Forradalomnak a nemzeti kérdés fejlődésére és irányára gyakorolt óriási hatása előtt. Miként egykor a nyugati nagy nemzeti államok szolgáltak mintaképül a kialakuló nemzetek számára — vélekedett Jászi —, úgy a jövőben Oroszország, illetve az orosz forradalom teremtette nemzeti megoldás válik példaképpé az elnyomott népek és mesterségesen széttagolt nemzetek számára.5 ® Hogy a nemzeti kérdésnek egyrészt burzsoá és imperialista, másrészt proletár és szocialista koncepciója között alapvető ós gyökeres különbség van, erről az érdekelt népek és nemzeti-függetlenségi mozgalmaik egyébként ízelítőt kaptak 1917 Októbere győzelme előtt is. Hogy az antant hatalmak fogadkozásai és ígéretei mit jelentenek, arról szomorú tapasztalatokat szereztek 1917 második felében, az Októberi Forradalmat közvetlenül megelőző hónapokban. Azok a többé-kevésbé nyílt tárgyalások, melyek a szembenálló két imperialista tábor között folytak annak érdekében, hogy ellentéteiket — legalább is átmenetileg — áthidalják, nemcsak a világszerte erősödő forradalmi erjedést és az oroszországi szocialista forradalom érlelődését voltak hivatva megakadályozni, hanem a nemzeti-függetlenségi mozgalmak elvetélósét is célozták. Igen jellemző volt az általános tendencia szempontjából és annak erősödését kívánta elősegíteni az a békekezdeményezés, amely 1917 augusztusában a Vatikán részéről indult meg.5 7 A pápa békeprogramja — többek között — megkerülte a Habsburg-birodalom népeinek a problémáját és a status quo ante gondolat csak kapóra jöhetett az amerikai diplomáciának, személy szerint Housenak, hogy a Monarchia létjogosultságáról konstruált koncepciója mellett kitartson.58 Nem volt tehát véletlen, hogy azok a személyiségek, akik 1917 nyarán az Egyesült Államokban újabb akciókat kezdtek annak érdekében, hogy a hivatalos köröket a"Habsburgbirodalom széttörésének szükségességéről meggyőzzék, általában hűvös és tartózkodó fogadtatásra találtak. Bár dolgavégezetlen, kiábrándultan ós csalódottan5 9 távoztak, a szükséges tanulságokat nem tudták és nem akarták levonni. A Habsburg-birodalom elnyomott népei nemzeti mozgalmainak élére — ós ezért felelősség terheli az illető munkásmozgalmakat is — túlnyomó többségükben polgári és kispolgári nacionalista elemekből összetevődött csoportok és szervezetek kerültek. Értetlenül, sőt ellenségesen álltak szemben az oroszországi forradalmi eseményekkel, különösen attól kezdve, hogy azok a szocialista forradalom irányában kezdtek fejlődni. A Monarchia széttörését és a saját vezetésük alatt létrehozandó új államok létjogosultságát éppen azzal kívánták indokolni, hogy a forradalom veszélyével szemben nagyobb biztosítékot tudnának nyújtani, mint a roskatag és idejétmúlta Ausztria-Magyarország. Amilyen mértékben érlelődött a szocialista forradalom Oroszországban, oly mértékben fokozódott a versenyfutás egyrészt a Monarchia, másrészt az egyes nemzeti csoportok és szervezetek között Kelet- és Délkelet-Európa új porkolábja megbízatásának a kiérdemelésére. Bécsből 55 Karl Friedrich Novak : Der Sturz der Mittelmächte. (München, 1921). 313—319.1. 56 Oskar Jászi: Der Zusammenbruch des Dualismus und die Zukunft der Donaustaaten. (Wien, 1918). 16. 1. 67 Ludendorff : i. m. 423 — 425. 1. 58 The intimate papers of Colonel House. HI. k. 153. 1. 59 Mamatey: i. m. 129—133.1. — Beneè : i. m. I. k. 322 — 330.1.; II. k. 143—150.1.
