Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - K. Obermayer Erzsébet–Horváth István Károly: Macedóniai László. Egy humanista élete és működése a Mohács körüli évtizedekben 773
776 Κ. OBERMAYKR ERZSÉISET—HORVÁTH ISTVÁN KÁROLY — elhagyván földúlt hazáját — Attila seregeivel együtt a Temes és Borza folyók vidékére jött s itteni birtokait vitézségéért magától Attilától nyerte.13 A hagyománynak azonban nincsen történeti alapja.1 4 Ami Macedóniai László saját vallomását illeti, abban nem nehéz felismernünk két Y'ilágosan elkülönülő elem, az Attilára (hun eredetre) és a Nagy Sándorra (antik eredetre) való hivatkozás összefonódását. Az élőkelőségnek a hunokra illetve Attilára való hivatkozással történő alátámasztása évszázados hagyománnyal bíró, közkeletű jelenség. A görög-római ősöktől való leszármaztatás a humanizmus elterjedése óta ugyancsak gyakran előfordul történeti irodalmunkban. A Macedóniai-család birtokát képező Perjámos (Priamus) község, továbbá a Csongrád megyei Ellősmonostor s az Arad megyei Ellősfalva helységnevekben nem nehéz a Priamus és Achilles neveket felismerni, melyek a nép ajkán többé kevésbé már eltorzultak. Feltehető, hogy a kedvenc olvasmányként közkézen forgó Trója-regények s az Alexander Macedora vonatkozó történetek hatására egyesek a regényekben szereplő hősök nevét adták gyermekeiknek, s azok így könnyen helységnevekké válhattak.15 Hogy pedig a helységnév az azt birtokló család nemesi nevévé vált, s a Macedóniai Lászlóval kapcsolatban álló humanisták körében kialakult egy nagyon is tipikus eredetmagyarázó történet, az eléggé kézenfekvő.16 Feltevésünket alátámasztja az a tény, hogy a XVI. század elejéig a családi név kizárólag csak de Macedonia formában fordul elő, míg a későbbiek során egyre gyakrabban találkozunk a Macedo vagy Macedonms formával is, nyilvánvaló, a macedóniai eredetet igazolni hivatott humanista történet közismertté válása következtében. Forgách hivatkozása a hagyományra nem lehet érv egy esetleges ellenvetés számára. Forgách ugyanis egyrészt ismerte már Macedóniai László költeményét, másrészt viszont rokonságban is állott a Macedóniai-családdal: a Forgách-család egyik tagjának — valószínűleg az 1449-ben elhunyt Jánosnak — felesége Macedóniai Anna, László apjának, nem is egy, hanem két költeményről van szó; ez csak megerősíti azt a gyanúnkat; hogy ezek esetében a humanista írók ama ismert gyakorlatával kell számolnunk, miszerint barátjuk megjelenő munkáját költeményekben üdvözlik, melyeket a megjelenő munka elején publikálnak; 4. emellett szól a két fivér dicsőítésének a humanista panegyrisekre emlékeztető hangja, az a mértéktelen dicshimnusz, melyről aligha képzelhető el, hogy Macedóniai László sajátmagáról leírta volna. Viszont kétségtelen, hogy ez esetben is egy maga Macedóniai László által is ápolt humanista hagyományról van szó a macedóniai származást igazoló elbeszélést illetőleg. 13 „Aquila ad viatorem" 7—24 sorok. A költemény a nürnbergi beszéd 1522-es latinnyelvű kiadásában olvasható. A továbbiakban idézett Macedóniai-művek: az 1522-es nürnbergi beszéd latin- és német-, az 1530-as augsburgi beszédek és a Libellus Supplicatorius latin- és németnyelvű kiadása az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában olvasható. Leírásukat lásd Szabó K. : Régi magvar könyvtár. III. k. 248 ; 249 ; 289 ; 278; 279; Apponyi S. : Hungarica. Bpest. 1900.'l. k. 128—129. 11. ; Hubayl.: Röplapok, újságlapok, röpiratok 1480—1718. Bpest. 1948, 15—1(3. és 31—32. 11. 14 Nem tudunk arról, hogy a XV. századot megelőző időben görög menekültek érkeztek volna a Délvidékre. A vidék falvainak lakossága zömében magyar. Bárány Á. : i. m. 151. 1. felteszi, hogy kis számban görögök is éltek itt, ezek azonban községet nem alakítottak. 15 Borovszky S. : Cs. V. Τ. Π. k. 485—486. 11. - A francia lovagregények XIII XIV. századi elterjedtségéről s a nevek személy- illetve helységnevekké válásáról lásd l'ai s D. : Francia hatás Magyarországon hétszáz évvel ezelőtt. Napkelet, 1923. I. k. 187—189. 11. Ugyanő: Magyar Nyelv. 1932. 323—324. 11. Vö. Hadrovics L. : Az ó-magyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban. M. T. Α. I. Oszt. Közi. 1954/V. 79. skk. 1. 16 Hasonló történetekkel gyakran találkozunk a magyarországi humanista irodalomban Mátyás korától kezdve.
