Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - George Douglas Howard Cole (1889–1959). (Jemnitz János) 714

.714 KRÓNIKA keit, majd Sztálinvárosban nagyiparunk új alkotásaival s a fiatal várossal ismerkedtek meg. 19Ő9. március 23-án vendégeink búcsúvacsorán vettek részt. Nemes Dezső pohárköszöntőjében ismételten rámutatott a Tanácsköztársaság évfordulójának, az ülésszaknak jelentőségére s köszönetet mondott a vendégeknek részvételükért, előadásaikért. Ezt követően a delegációk vezetői emelkedtek szólásra, köszönetet mondva az ülésszakot rendező intézeteknek munkájukért, hangoztatva a történészek nemzetközi együttműködésének fontosságát, L. NAGY ZSUZSA GEORGE DOUGLAS HOWARD COLE (1889—1959) 69 éves korában meghalt a baloldali-szocialista irányzatú angol történetírás utolsó két nemzedékének legtermékenyebb, Európa-szerte legismertebb képviselője, az angol munkásmozgalom történetének általánosan elfogadott szakértője, G. D. H. Cole. C.D.lí. Cole rendkívül színes egyéniség volt. Történész, közgazdász, publicista, pamflettíró, egyetemi oktató, de mindenekelőtt — műveiben és aktív társadalmi tevékenységében egyaránt — a kapitalista társadalmi rend elszánt ellensége. Amikor alakját emberi közelségbe kívánjuk hozni a magyar olvasókhoz, az elhunyt szellemét sértenők meg, élete tartalmával szembeni értetlenségünknek adnánk bizonyságát, ha először nem a politikus embert szólaltatnánk meg : „azért tartoztunk a Labour Partyhoz — írta —, mert a munkásoknak, a kizsákmányoltaknak és mindazoknak a pártja volt, akik el voltak szánva, hogy a kapitalista kizsákmányoló rendszert felszámolják. . . nem vagyunk kommunisták. Szocialisták vagyunk, akik azt hisszük, hogy a munkásosztályon belüli harc gyengíti a munkások harcát a szocializmusért és jelentősen növeli a fasizmus valamelyik válfajának veszélyét."* Ε hitvallásszerű sorok 1937-ből származnak (a The People's Front c. könyvből), amikor a Labour Party baloldali elemei mozgalmat indítottak a munkásegység megvalósításáért. A Labour Party vezetősége azonban az egységtörekvést elfojtotta. De Cole tovább küzdött azokért az eszményekért, amelyeket politikai programkönyvében oly világosan körvonalazott : a szocializmus megvalósításáért, a béke biztosításáért, a kommunista mozgalommal való akcióegységért, a munkásegység megvalósításáért, a Labour Party szocialista megújhodásáért. Igaz, hogy szocialista szándékait sok illúzió terhelte. Küzdött a munkásegységért, de azt úgy képzelte el, hogy a kommunistáktól a jobboldali szociáldemokratákig húzódhat. Nem mintha a jobboldaliakkal rokonszenvezett volna, hiszen működésüket majd minden esetben elítélte. Az egység megvalósításához azonban részvételüket szükségesnek tartotta. Ε szemlélet hatja át mind politikai, mind alkotó tevékenységét. Félig írja csak le a mondatot : elmarasztalja a jobboldaliakat, de nem jut el az elszakadás szükségességének felismeréséhez, az „egység" nála mítosszá, illúzióvá válik. Ε törés következménye, hogy olykor saját legjobb szocialista szándékai ellenére megalkuszik a „realitással", elfogadja a kompromisszumot. A szociáldemokrata jobboldallal szembeni illúziói gátolták abban, hogy levonja felismerései következményeit, a kommunista pártoktól viszont módszerbeli ellenvetései tartották vissza. A parlamentárizmusban nem hitt (és ez is megkülönbözteti a fábiánusoktól, a reformistáktól), az Októberi Forradalmat pozitív világtörténeti jelentőségű eseménynek tartotta. A forradalmi diktatórikus módszerek alkalmazásának szükségét sok esetben elismerte, mégsem tudott a proletárdiktatúra lenini talajára helyezkedni. Nyugaton másfajta, „demokratikusabb" szocializmus diadalútját várta, remélte. Ε szempontból ugyan bírálta a kommunista pártokat, de sohasem lett antikommunista, sőt élesen támadta az antikommunizmust. Cole az alapvető elvi kérdésekben láthatólag még magában sem teremtett rendet. Halála megakadályozta abban, hogy a proletárdiktatúra szükségessége, illetőleg a guildszocializmus lehetősége kérdésében ő maga valaha is kimondja az utolsó szót. Cole történetileg a senki földjén állt. Nem hitt a burzsoá társadalom reformjában, do nem volt képes elszakadni a reform lehetőségének gondolatától. így vált magányos alakká, aki nem tudott csatlakozni a kapitalizmust ostromló fő seregekhez. * * Colénak ezzel a szemléletével, amely nem látja meg a jobboldal elleni hare elkerülhetetlenségét, nem értiink egyet, de idézzük, mert e gondolat a szerző felfogásának talpkövét képezi.