Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.712 KRÓNIKA táviratot intézett Kun Bélához, pedig itt a jobboldali szociáldemokraták voltak többségben. A továbbiakban a példák egész sorát hozta fel arra, milyen mozgósító erőt jelentett a magyar proletárforradalom a német munkásmozgalomban, hogyan fordultak szembe a jobboldali vezetőkkel a német munkások. Rámutatott arra, hogy a július 21-i sztrájk kiterjedt Németország jelentős városaira, a sztrájkolok követelték az intereveneió megszüntetését, a német—magyar baráti kapcsolatok kiépítését, és így tovább. A Tanácsköztársaság bukása után a függetlenek is állástfoglallak a fehérterror ellen, majd nagy vita bontakozott, ki a Tanácsköztársaság tanulságairól. Ε viták során a jobboldali vezetők még inkább elszigetelődtek a tömegektől, s megerősödött az a felismerés — mint a Volksblatt írta —, hogy csak a nemzetközi proletáriátus közös harca biztosíthatja a szocializmus végső győzelmét. Március 21-én délelőtt Nemes Dezső elnökletével került sor a tudományos ülésszak záróülésére. Ez alkalommal tartotta meg előadását Henryk Malinowski ,, A lengyel és a magyar munkásmozgalom néhány közös forradalmi hagyományáról". Mint azt már a cím is jelzi, az előadás csak részben foglalkozott a Magyar Tanácsköztársaság időszakával — erről részletesen szólott Aleksander Zatorski —, főfeladatának azt tekintette, hogy néhány fontos esemény felidézésével bemutassa: az az erős barátság, amely a két népet a haladó függetlenségi mozgalmak idején századokkal korábban is összefűzte, elevenen élt és megerősödött a XX. században is, különösen a Tanácsköztársaság idején és azt követően. Rámutatott arra, bogy Oroszországban, a proletárforradalom védelmére megszervezett lengyel ún. Nyugati Divízióban, különösen az I. lovassági „Pobjeda" ezredben igen sok magyar harcolt együtt lengyel bajtársaival a nemzetköziség szellemében. Utalva a lengyelországi munkásság szolidaritási akcióira, a magyar Vörös Hadseregben harcolt lengyel önkéntesekre, kiemelte a Budapesten élő lengyel kommunisták tevékenységét. Ők adták ki a „Czervvona Gazeta" című lapot, lengyel egységet szerveztek a Vörös Hadsereg támogatására, melynek parancsnoka, Gawlinski Franciszek hősi halált liait a fronton. A Lengyel Kommunista Munkás Párt budapesti csoportja szoros kapcsolatot tartott a Bécsben élő lengyel kommunistákkal. Idézte Kun Béla üdvözletét, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság 10. évfordulója alkalmából intézett a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottságához, hangsúlyozva és kiemelve annak a segítségnek jelentőségét, amelyet 1919-ben a magyar munkásság lengyel testvéreitől kapott. A Lengyel Kommunista Párt számára mind ideológiailag, mind a gyakorlati politika kialakításában igen nagy jelentőségűek voltak azok a tapasztalatok, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság nyújtott. így 1923-ban a Lengyel Kommunista Párt II. Kongresszusának előkészítésében felhasználták a Tanácsköztársaságnak az agrárkérdésben szerzett tapasztalatait, Varga Jenőnek ezzel kapcsolatos írásait. A lengyel kommunisták vezetésével nagyméretű tiltakozómozgalom bontakozott ki a magyarországi fehérterror ellen. A „Mysl Robotnicza", a kommunista szakszervezeti lap beszámolt a fehérterror rémtetteiről, s harcra buzdította a lengyel munkásosztályt. Csatlakozott az akcióhoz a Lengyel Szocialista Párt reformista vezetősége is. 1927-ben, amikor 41 magvai· kommunistát statáriális bíróság elé állítottak, a lengyel munkásosztály ismét felemelte tiltakozó szavát. „Lengyelország proletariátusa — idézte az előadó a Vörös Segély lengyelországi lapjának cikkét — a saját kormányának fehérterrorja ellen folytatott harcban megedzve, értékelni tudja a magyar forradalmárok hősi erőfeszítéseit és őszinte csodálatát ós elismerését fejezi ki." A spanyol polgárháborúról szólva rámutatott, hogy a Jaroslav Dombrowskiról elnevezett lengyel zászlóalj parancsnoka Lukács tábornok, azaz Zalka Máté volt, s ebben a zászlóaljban lengyel és magyar önkéntesek közösen harcoltak. A magyar kommunista vezetők, köztük Kun Béla, Varga Jenő és mások szoros kapcsolatot tartottak a lengyel munkásmozgalom vezetőivel, így Henryk Waleckivcl, Julian Lenskivel és másokkal. Előadását annak a reményének kifejezésével fejezte be, hogy a mély történelmi kapcsolatokon nyugvó lengyel—magyar barátság és együttműködés t ovább erősödik. A hazánkba érkezett külföldi veteránok közül többen megjelentek a záróülésen s visszaemlékezéseikkel egészítették ki a történészek előadásait. Edmond Szemil (Lengyelország) elmondotta, hogy a Magyar Tanácsköztársaság idején Budapesten tartózkodóit, résztvett a Czerwona Gazeta c. lengyel kommunista lap szerkesztésében. Áprilisban kezdték meg a Magyar Vörös Hadsereg lengyel osztagának szervezését, amelynek eredményeként az első zászlóaljban mintegy 250 lengyel katona ment ki a csehszlovák frontra. A magyarországi lengyel munkások rendszeres pártgyűléseket tartottak Budapesten, a Rózsa utcai Marx—Lenin házban. Május 1-én a Parlament előtt az orosz, román, cseh stb. szónokok mellett beszédet mondott Edmond Szemil is. A lengyel kommunisták —