Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.710 KRÓNIKA s mindez kihatott magára az intervenciós csehszlovák hadseregre is. Ε hadsereg katonái jórészt csehek voltak, s míg az otthon maradt cseh munkások, parasztok nem tudtak megfelelően tájékozódni a Magyar Tanácsköztársaságról, az intervenció céljairól, ezek a katonák kezdték felismerni a tényleges helyzetet. így „Szlovákia területén az intervenciós háború folyamán a burzsoázia és a proletariátus közötti osztályellentétek átnőnek nyílt összeütközésbe, amelynek célja és részben eredménye volt a hatalom megragadása a proletariátus által". A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásával megteremtődtek a lehetőségek a társadalmi kérdések rendezésére, ugyanakkor a szlovák nemzet az összes többi nemzettel egyenrangúvá vált, amit nem mondhatott el a Csehszlovák Köztársaságban. De minden nyilatkozat hangsúlyozta, hogy „a proletárdiktatúra ezen első csírájának megteremtői a Csehszlovák Köztársaság területén nem a formát, hanem a tartalmat akarják megváltoztatni : a cél az volt, hogy addig folytassák a harcot, amíg az egész Csehszlovák Köztársaság szocialista lesz". „A Szlovák Tanácsköztársaság megalakítása ezért — mondotta befejezésként M. Dzvonik — ismét nem oldotta meg a szlovák nemzet önrendelkezési jogának a kérdését, hanem csak előkészítette a feltételeket annak következetesebb érvényesítése számára." A március 20-i ülést Kálmán Endre elnök nyitotta meg, átadva a szót Paulette Charbonnelnek, aki ,,A francia munkásosztály és az 1919-es magyarországi forradalom" címmel olvasta fel előadását . Mig E. Tersen előadása azzal foglalkozott, hogy milyen hatása volt a Magyar Tanácsköztársaságnak a francia és antant burzsoáziára, ő arról beszélt, hogyan fogadta a francia munkásosztály a proletárdiktatúra hírét. Ezért bevezetőben ismertette Franciaország társadalmi szerkezetének fejlődését az első világháború időszakában. Gazdaságilag a háború veszteséget jelentett mind a munkásosztálynak, mind a parasztság nagy tömegeinek, de még a kisburzsoáziának is, abból hasznot csak a nagytőkések húztak. Mindez természetszerűleg együttjárt az osztályharc fokozódásával, amelyet csak erősített a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása. A munkásszervezetek nagy részében azonban, éppen a reformista vezetés miatt, eszmei zűrzavar és szervezeti gyengeség irralkodott. A francia kommunisták és a baloldal jelentős tevékenységet fejtett ki, hogy a közvéleményt megnyerje a Magyar Tanácsköztársaságnak. A l'Humanité és a CGT hetilapja szinte naponta közöltek cikkeket a Tanácsköztársaságról, mondotta, idézve a jelentősebb cikkek címeit. Ezek a cikkek egyben szembeszálltak a burzsoá sajtó rágalmaival is. Marcel Cachin a képviselőházban 1919 májusában megállapította : „Tegnap Magyarország volt az, amely hasonlóan az oroszországi formákhoz, magához ragadta a hatalmat. Holnap már az Oroszországot határoló népek kerülnek sorra . . ." Mégis, a tisztánlátást, a tömegek mozgósítását a Tanácsköztársaság mellett megnehezítette a reformisták befolyása, az az általános hangulat, amely a győztes háború után kialakult, valamint az a tény, hogy a háborúért bizonyos mértékig Magyarországot is felelősnek érezték. így a l'Humanité-ből idézve elmondta azt, hogy a Forradalmi Kormányzótanács lemondása, a Peidl-kormány megalakulása utáni napokban még egyáltalában nem látták tisztán, hogy itt ténylegesen a proletárdiktatúra felszámolásáról van szó. A nehézségek ellenére is megnyilvánult a francia tömegek együttérzése a Magyar Tanácsköztársasággal. Május 1-én, a háború kitörése óta először került sor Franciaországban 24 órás sztrájkra. A gazdasági követelések mellett felsorakoztattak politikaiakat is, többek között tiltakoztak az ellenforradalmi hadseregnek magyarországi beavatkozása ellen. A szocialista párt májusi felhívását, mely szintén hasonló megállapításokat tartalmazott, részletesen ismertette. Júniusban hataimas sztrájkhullám bontakozott ki, amelyben résztvettek a bányászok, a szövő- és fémipari munkások, a kereskedelmi- és bankalkalmazottak, nyomdászok, vegyipari munkások. Ezeknek a sztrájkoknak a során kitűnt, hogy a francia munkások nagy részének bizalma megrendült a szakszervezeti vezetőkben, a Π. Internacionálét kiszolgáló szocialistákban. A vasipari dolgozók — mint a Vie Ouvrière írta — többek között követelték az Oroszország és Magyarország ellen szervezett intervenció beszüntetését, a gyors és általános leszerelést. Sürgető feladatnak tartották, hogy „védjék meg az új szentszövetség fenyegetéseitől a? orosz és a magyar forradalmat". Hangsúlyozta, hogy a francia munkásmozgalom balszátnyának, a Π. Internacionálé politikájával szembenálló erőknek gyarapodását, a Hl. Internacionáléhoz való csatlakozás előkészítését igen nagy mértékben meggyorsította az a forradalmi hatás, amelyet, a Tanácsköztársaság gyakorolt. Befejezésül megállapította, hogy ez feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a francia munkásosztály a győztes háborút követő nehéz időkben is megtalálta saját hagyományait, a proletárinternacionalizmushoz vezető utat. „Egyik legjelentősebb érdeme Oroszország és az Önök forradalmának az — mondotta —, hogy 1919-ben újra megtaláltuk az Internationálé dalát, amely nálunk született".