Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.708 KRÓNIKA tott győzelme által lelkesítve, mi donyeei proletárok a győzelemig fogunk harcolni a gyenyikinista banda hóhér és eb hordájával." Rendkívül nagy jelentősége volt annak, mint azt a Pravda ismertetett cikkei is kiemelték, hogy a Vörös Hadsereg katonai sikereket ért el. Aszovjet nép körében is igen erősen élt az a remény, hogy a két proletárállam hadseregei egyesülni fognak. Ezzel kapcsolat ban Szaratovban, Asztrahánban, a podolszki kormányzóságban és egyebütt népes gyűléseket tartottak. Lenin utasítást adott a katonai parancsnokságnak, hogy szorgalmazzák a két hadsereg egyesülését . Ez azonban az ismeretes események miatt nem sikerült. Végül liangsülyozta, hogy az 1917 — 19-es forradalmi esztendőkben különösen hatékonyan nyilvánult meg a szovjet és a magyar nép együttműködése, az a szándék, hogy támogassák egymást harcaikban. Utalt arra, hogy az Októberi Forradalom győzelméért magyar katonák is harcoltak, viszont a Magyar Vörös Hadseregben orosz önkéntesek szálltak szembe az intervencióval; a Forradalmi Kormányzótanács felajánlotta, hogy bányamérnököket küld Szovjet-Oroszországba a termelés fellendítésére; s a Tanácsköztársaság bukása után — mint arról az idézett újságcikkek, és egyéb megnyilatkozások is tanúskodtak — Szovjet-Oroszországban mély együttérzés és segítőkészség nyilvánult meg a magyar forradalmárok iránt. Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosa és harcosa ,,Néhány elgondolás a Tanácsköztársaság gazdasági-politikai sikereinek magyarázatára" c. felszólalásában abból indult ki, hogy a Tanácsköztársaságnak nemcsak hibáiból, de eredményeiből is tanulni kell, különösen az iparszervezés területén. Leszögezte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács rendeletei, intézkedései a szociális termelés vonatkozásában is világosak, a munkások számára érthetőek voltak. Ebből a szempontból vizsgálta meg az államosításra vonatkozó rendeletet, hozzátéve, hogy annak intézkedései a demokratikus centralizmuson és az egyszemélyi felelősség elvén alapultak. Ezt a rendeletet három hét alatt hajtották végre. A rendelkezéseknek ez a stílusa — mint mondotta — a Tanácsköztársaság egészét jellemezte. Megteremtődött a szocialista tervszerűségnek, együttműködésnek az alapja, s ez rendkívül nagy jelentőségű volt. Rámutatott arra, hogy a gyors, tervszerű és sokoldalú munka politikailag, ideológiailag, technikailag elő volt készítve már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt. Ezzel kapcsolatban három tényezőt emelt ki : már a polgári demokratikus forradalom idején is volt bizonyos munkásellenőrzés az üzemekben, Szovjet-Oroszországban volt példa az ilyen új típusú munkára, s végül, dc nem utolsósorban : a technikai és adminisztratív értelmiség baloldali vezetés alatt tömörült és támogatta a Forradalmi Kormányzótanácsot. Nagy jelentőséget tulajdonít annak is, hogy a szocialista iparvezetést a Tanácsköztársaság idején alakították ki. Bevonták a munkába a régi szakembereket, akiknek nagy része végül is lelkesen vett részt a szocialista ipar megszervezésében. Hangsúlyozta azt az egységet, amelyet a Tanácsköztársaság a szavak és tettek között megteremtett, s amelyre korábban soha nem volt példa. A proletárdiktatúra minden intézkedését az a törekvés hatotta át, hogy minél többet adjon a tömegeknek. Ezt követően két rövidebb felszólalás hangzott cl külföldi veteránok részéről. V. V. Uraszov, aki a szovjet veterán küldöttséggel érkezett Magyarországra, elmondotta, hogy az első világháború éveiben hadifogolyként került Magyarországra. 1918-ban bekapcsolódott a Kommunisták .Magyarországi Párt jának munkájába, majd a Tanácsköztársaság idején mint vörös katona harcolt. Antonin Janouseknek, a Szlovák Tanácsköztársaság egykori vezetőjének felesége felidézte azt a küzdelmet, amelyet azóta elhunyt férje, ő maga, s a cseh és szlovák kommunisták folytattak azért, hogy a Csehszlovák Köztársaság területén is megteremtsék a proletariátus diktatúráját. Ezután Stella Dimitrova Mityeva olvasta fel ,,Αζ 1919-es magyar forradalom visszhangja a bolgár forradalmi munkásmozgalomban" című előadását. Bevezetőben elmondotta, hogy a bolgár nép a tesznyákok vezet ésével harcolt az első világháború ellen, s nagy lelkesedéssel fogadta a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Amikor pedig győzelemre jutott a Magyar Tanácsköztársaság, igazolva látták azt a megállapítást, hogy ,,a proletárforradalom nem szorult Oroszország határai közé". A munkássajtóban, de különösen a párt lapjában, a „Rabotnicseszki Vesztnik" c. lapban leközöltek minden hírt, amely Magyarországról eíjutott Bulgáriába, foglalkoztak a magyar proletárforradalom létrejöttének kérdéseivel, jellegével. A bolgár kommunisták a hazai sajátos feladatok megoldását összekapcsolták Tanács-Magyarország támogatásával. Május 1-i felhívásukban, a munkásosztályt harcra lelkesítve, az orosz és a magyar példát állították eléjük. Gyűlések, tüntetések követték egymást. Tróján városban több ezer ember fejezte ki azt a szándékát, hogy támogatja