Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

KRÓNIKA 703 A továbbiakban a Clemenceau-jegyzék, az északi területek kiürítésének problémáit tárgyalta. Ismertette azokat a tényezőket (a jobboldali szociáldemokraták tevékenysége, a belső ellenforradalom aknamunkája stb.), amelyek szükségessé tették, hogy a Tanácsköztársaság időt nyerjen belső kérdéseinek rendezésére. Rámutatott arra, hogy a magyarországi viszonyok ekkor sok tekintetben hasonlatosak voltak Oroszországéhoz a breszt-litovszki békekötés idején. A hiba az volt — szögezte le —, hogy a Forradalmi Kormányzótanács minden garancia nélkül tett eleget az antant követeléseinek. A tiszai fronton, a román intervenciós csapatok ellen megindított támadás, mint mondotta, nemcsak, hogy nem érte el célját, de meggyorsította a Tanácsköztársaság megdőltét. Végül hangsúlyozta, hogy a hibák és tévedések ellenére elvitathatatlan tény, hogy a Vörös Hadsereg a Tanácsköztársaság idején hősies harcot folytatott, s teljesítette mind nemzeti, mind nemzetközi kötelességét. Az e napi program dr. Martin Vietornak ,,A Magyar tanácsköztársaság segítsége a proletárdiktatúra megvalósításának kísérletéhez Csehszlovákiában" című előadásával zárult. Szlovákia gazdasági, politikai és osztályviszonyainak jellemzése, a nemzeti és társadalmi fejlődés összefüggéseinek vázolása után rátért az előadó arra, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának agitációja igen jelentékeny hatást gyakorolt Szlovákia munkásságára. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a szlovák munkásmozgalom tovább erősödött, annak ellenére, hogy a csehszlovák kormány „megszüntette a nemzeti tanácsokat és bizottságokat és megtiltotta a magyar kommunista sajtó terjesztését Szlovákiában". Zilinán népgyűlésen fejezték ki rokonszenvüket a Tanácsköztársaság iránt, majd a mozgósításkor „a munkásfiatalok sok szlovákiai helységben megtagadták a katonai szolgálatra való bevonulást". A növekvő forradalmi mozgalom erejére — mint arra az előadó rámutatott —• a csehszlovák kormány intézkedéseiből is lehet következtetni: statáriumot rendeltek el Szlovákia területére, Kárpát-Ukrajna megszállt területein megkezdték a munkásvezetők letartóztatását, a munkásszervezetek felszámolását. Betiltották május l-e megünneplését. Az intervenció megindulása után a Tanácsköztársaság iránti rokonszenv sok módon megnyilatkozott. Uzsgorodon, Lucenecen, Nové-Zámkyban és máshol katonai lázadások törtek ki, más helységekben fegyveres munkás-megmozdulásokra került sor. Prága, Kladno, Budapest, Kosice kommunistái között állandó futárszolgálat épült ki. Dobsina környékén a Rima folyó völgyében és máshol partizán csoportok segítették a vörös katonákat; a felfegyverzett polgári lakosság és a csehszlovák katonaság között összecsapásokra került sor. Részletesen foglalkozott azokkal a különböző tényezőkkel (a szlovákiai munkásmozgalom fellendülése, a Tanácsköztársaság politikai hatása, a Magyarországon élő cseh és szlovák forradalmárok céltudatos és szervezett munkája, a Vörös Hadsereg és a Forradalmi Kormányzótanács segítsége), amelyek lehetővé tették a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását. „A csehszlovák burzsoázia által megkezdett háború — mondotta — az ellentámadás folyamán kiterjedt Szlovákia területére és a szlovákiai proletariátus azzal a szándékkal, hogy felszabadítsa magát az imperialista elnyomás alól, csatlakozott a harcoló Vörös Hadsereghez." Ezzel kapcsolatban a tények és adatok egész sorát említette fel, majd megállapította : „A magyar Vörös Hadsereg jelenléte ebben az időben lehetővé tette Szlovákia proletariátusának, hogy lerakja saját politikai hatalmának alapjait." A katonai parancsnokságok azonnal kapcsolatba léptek az egyes helységek munkásvezetőivel, s támogatták őket a direktóriumok létrehozásában, hogy megteremtsék a termelőeszközök társadalmasításának feltételeit. A magyar Vörös Hadsereggel együtt érkeztek meg a cseh és szlovák csoport funkcionáriusai, akik a helyi erőkkel együttműködve gyors ütemben építették ki a járási és megyei munkástanácsok, direktóriumok hálózatát. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását az tette lehetővé, hogy június 15-én a tényleges hatalom már a munkástanácsok kezében volt. Az előadó rámutatott arra, hogy az adott helyzetben „Szlovákia proletariátusának nemcsak joga, de kötelessége is volt kihasználni az alkalmat". A Szlovák Tanácsköztársaság hatása igen rövid fennállása ellenére sem múlt el nyomtalanul. Tiltakozó tömeggyűlésekre került sor, s kialakult a szlovák és a szlovákiai magyar munkásoknak az a szolidaritása, amely a korábbi akcióegységnek rendkívül fontos új vonása volt. „Ebben rejlik — mondotta — a Szlovák Tanácsköztársaság további jelentősége és a magyar kommunisták következetes internacionalista politikájának 'eredménye." Mindennek része volt a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításában is. Március 18-án, az ülésszak harmadik napját megnyitva, Nemes Dezső elnök ismertette Franco Ferrinek, az olaszországi Gramsci Intézet tudományos munkatársának, az ülésszak meghívott vendégének táviratát, amelyben sajnálattal közölte, hogy nem·