Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.700 KRÓNIKA hozzátok szól a magyar és bajor forradalom" c. röpiratban lelkesítettek a kommunisták a lengyel forradalom ügyéért is. Amikor a Lengyelországi Kommunista Munkáspártnak sikerült illegális újságot kiadnia, ennek első vezércikke a Magyar Tanácsköztársasággal foglalkozott. Nemcsak agitált a magyar forradalom mellett, de rámutatott az antant terveire, amelyek a Tanácsköztársaság megdöntésére irányulnak s határozottan elítélte, hogy a lengyel hatóságok menedéket adnak a Magyarországról érkező nagybirtokosoknak , ellenforradalmároknak. A lengyel uralkodó osztályok nemcsak a lengyel nép forradalmi mozgalma ellen léptek fel — mutatott rá az előadó —, de óvintézkedéseket sürgettek a Tanácsköztársaság ellen is. A párizsi lengyel követség egyik titkos irata például követelte Lengyelország és Románia katonai szövetségét s a szovjet ós a magyar Vörös Hadsereg egyesülésének megakadályozását. A lengyel kormánynak ezt a politikáját a kommunista sajtó következetesen leleplezte. A Magyar Tanácsköztársaság hatása mutatkozott abban is, hogy a Lengyel Szocialista Párton belül egyre gyorsabban erősödött az ellenzék, amely — mint az előadó adatokkal bizonyította — a magyar munkásosztályban szövetségesét látta. A proletár nemzetköziség jegyében ünnepelte meg a lengyel munkásosztály 1919: május elsejét, amelynek előkészítésére, lefolyására vonatkozáan igen sok, színes adatot hozott fel az előadó. A tanácsok varsói III. értekezletén a kommunist ák javaslata többek között leszögezte: „Ma a nemzetközi proletárszolidaritás minden ország forradalmi munkásának feltétlen összefogását jelenti, mindenekelőtt Oroszország, Ukrajna, Litvánia, Bjelorusszia és Magyarország forradalmi köztársaságaival . . ." Ugyanekkor megbélyegezték azt a hadjáratot, amelyet a lengyel burzsoázia a Szovjet Köztársaság ellen folytatott. A magyar Vörös Hadseregben lengyel zászlóalj is küzdött az intervenciósok támadása ellen. S bár a forradalmi mozgalmat üldözték, vezetőit letartóztatták, a lengyel munkásosztály mégis résztvett a július 21-i nemzetközi sztrájkban. Varsóban a sztrájkoló munkások összetűztek a rendőrséggel, sokan megsebesültek. Munkásgyűléseket tartottak a főváros több kerületében. Annak ellenére, hogy a burzsoá és jobboldali szocialista sajtó rágalmak özönét zúdította a szovjet és magyar forradalomra, hegy többszáz munkást, ellenzéki szocialistát és kommunistát letartóztattak, a bányászok a lengyel szénmedencében is sztrájkoltak. Forradalmi megmozdulásokra került sor Sosnowieczben, Dqbrowában,Lodzban, Ozorkowában, Pabianiezában, Lublinban, Krakkóban, Lwówban, Przemyslbcn és egyebütt. A sztrájkokról, tüntetésekről, cikkekről és határozatokról ismertetett adatok a lengyel nép forradalmi hangulatát, a Tanácsköztársaság iránt tanúsított mély rokonszenvét bizonyították. Az ülésszak első napja Hikádé Aladár visszaemlékezésével fejeződött be, aki a budapesti Forradalmi Törvényszék tevékenységéről beszélt. Hikádé — mint mondotta — 1S05 óta vesz részt a munkásmozgalom harcaiban, s amikor létrejött a Tanácsköztársaság, a Markó utcában székelő Forradalmi Törvényszék vádbiztosává nevezték ki, később pedig a forradalmi törvényszék elnöke lett. Munkája során szoros kapcsolatban volt Korvin Ottóval, Sallai Imrével, Szamuely Tiborral. A Forradalmi Törvényszék feladata elsősorban az volt, hogy fellépjen az ellenforradalom erőivel szemben. Kiemelte, hogy a forradalmi törvényszék tagjainak harcolniok kellett a Tanácsköztársaság igazságügyi szerveiben vezető beosztást nyert jobboldali szociáldemokratákkal szemben. Felszólalásában felelevenítette a törvényszéken végzett munkájának jellegzetes epizódjait. Befejezésül hangsúlyozta, hogy mindig a nép szeretete, a proletárdiktatúra iránti hűség vezette a forradalmi törvényszéket munkájában. Az ülésszak munkája március 17-én délelőtt folytatódott Kálmán Endre elnökletével. Az első előadást Ν. I. Satagin tartotta meg ,, V. I. Lenin a magyar proletárforradalom tapasztalatainak történelmi jelentőségéről" címmel. .Mielőtt előadására rátért volna, a szovjet delegáció nevében a magyar munkásmozgalom történetére vonatkozó igen éri ékes dokmentumokat nyújtott át a hazai történészeknek. Majd előadása bevezető részében méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét, hatását a magyarországi forradalmi mozgalomra. Az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalommal foglalkozva megállapította, hogy „Károlyi koalíciós burzsoá kormánya, melyben a jobboldali szociáldemokraták is részt vettek, a földesurak és a burzsoázia érdekeit szolgáló politikát folytatott". Ugyanakkor, mint mondotta, a tanácsok eszméje egyre népszerűbb lett a munkásosztály tömegeiben. A Károlyi-kormány lemondásával kapcsolatban idézte Leninnek azt a megállapítását, hogy ezzel a burzsoázia beismerte, hogy csak a munkáshatalom képes a népet vezetni a válságos pillanatokban. A magyar munkáshatalom 1919-ben sajátos körülmények között jött létre, s ezek között fontos helyen említette a két párt egyesülését. Megállapította, hogy „a szociáldemokraták és a kommunista párt megegyezése és egyesülése a kommunista program teljes-