Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Könyvszemle 676

692 KÖNYVSZEMLE alkalmazásáról, az igaeröhelyzetről, a földbérletekről, az akkor már működő kolhozok szociális összetételéről stb.), végül a mezőgazdasági termelés fejlődéséről 1913 — 1929 között. V. P. Danilov a második részben a gépellátást és a gépek felhasználásának új formáit tárgyalja a szovjet mezőgazdaságban. A szerző kimerítően tárgyalja az ipari és különösen a mezőgazdasági gépgyártás fejlődését, majd rátér a mezőgazdaság gépekkel való ellátásának problémájára. Ez utóbbi problémát külön megvizsgálja a kollektivizálás közvetlen előkészítése előtt és alatt. A könyvben önálló alfejezetet kap a gépállomások fejlődése 1926—1929 között. A szerző mintegy hatvan oldalas alfejezetben tárgyalja a mezőgaztlasági gépkölcsönzők, a paraszti kölcsönös segítőszövetkezetek, a szovhozok szerepét a mezőgazdaság kollektivizálása technikai előfeltételeinek megteremtésében. Ehelyütt foglalkozik a könyv a városi munkásság részéről a parasztságnak nyújtott technikai segítséggel is. A harmadik, befejező részben a szerző a mezőgazdaság traktorellátottságát elemzi, kiemelve, hogy a mezőgazdaság technikai rekonstrukciójának ez volt a fő láncszeme. Sorra veszi a traktorépítés, az ellátás, a szakemberek kiképzésének, a mezőgazdasági gépállomások létesítésének problémáját. A könyv végén 20 oldalas záró, értékelő és összegező fejezetet olvashatunk a technikai előfeltételek megteremtése terén elért sikerekről. Xoce rapciia : HcnaHHH HapoflHoro φροΗTa. MocKBa, M3«. AKaßeiwisH Hayn CCCP. 1957. 246, 2 I. (A Népfront Spanyolországa) Ez a jelentős korabeli sajtóanyagot és későbbi nyomtatott forrásanyagot felhasználó munka a spanyol polgárháború történetének áttekintését nyújtja, illetve ezen belül a hadieseményeket csak röviden áttekintve elsősorban a köztársasági Spanyolország belpolitikai fejlődésének érdekes és részletes rajzát adja. Világosan megmutatja, hogy a Spanyol Kommunista Párt volt a fasiszta lázadás elleni népi összefogás legkövetkezetesebb és legelszántabb előharcosa, a párt szállt szembe a köztársasági táboron belül megmutatkozó kishitűséggel és kapituláns szellemmel. A szerző azt is részletesen kimutatja, hogy a német és olasz intervenciós csapatok technikai túlereje vezetett a spanyol népi ellenállás vereségére, de lényeges szerepet játszott ebben az is, hogy a nyugati hatalmak szembefordultak a köztársaság védelmére irányuló népi mozgalommal, a köztársaság megmaradt területén pedig ellenforradalmi erők kerekedtek felül, amelyek megdöntötték az ország haladó erőit egyesítő népfront kormányát és ezzel lehetetlenné tették az erők egyesítését a fasiszta lázadás leverésére. A jól dokumentált és érdekfeszítően megírt könyv a legújabbkori spanyol történelem egyik jelentős szakaszának igen jó, pártos ábrázolása. A munka használatát név- és helynévmutató könnyíti meg. Ο l'udáckém laSisiim. Praha, NaSe vojsko-SPB. 1956. 150, 2 1. (A néppárti fasizmusról) A széles olvasóközönségnek szánt népszerű munka a legújabbkori történelem neves szakértőinek a tollából származó tanulmányokat gyűjt össze, amelyek megvilágítják a Hlinka-féle szlovák néppárt történetének, a szlovák nép és a csehszlovák állam életében játszott végzetes szerepének legfontosabb kérdéseit. Az egyes tanulmányok együttvéve összefoglaló történeti képet adnak. Megállapításaik szerint a néppárt a szlovák katolikus klérus és a szeparatista szlovák burzsoázia politikai pártja volt. Gyökerei 1918 előttre, a klerikális magyar néppárt tevékenységére is visszanyúlnak. Az első szlovák köztársaság éveiben a párt klerikális és nacionalista jelszavakat hangoztatott és ennek révén szükségszerűen fasiszta párttá fejlődött. A pártnak sikerült egyidőre a szlovák nép egyes részeit is maga mellé állítani, egyrészt a katolikus rétegeket, amelyeket klerikális ideológiájával nyert meg, másrészt pedig általában azokat a kispolgári rétegeket, amelyek elégedetlenek volt ak a cseh burzsoázia kizsákmányoló és gyarmatosító politikájával. Jelentős tényező volt e vonatkozásban a néppárt szociális demagógiája is. Az egyes tanulmányok meggyőzően mutatják a néppárt kapcsolatait a Vatikánnal és a reakciós magyar uralkodó körökkel, később pedig a fasiszta német és olasz államhatalommal egyaránt. Az utolsó tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a néppárti ideológia ellen napjainkba η is még komoly harcot kell folytatni. Bár a kötet nem teljes tudományos igényességgel íródott meg, így is igen meggyőző képet ad a szlovák néppárt fasizálódásáról és népellenes politikájáról, és ezzel önmagában is az ideológiai maradványai ellen irányuló harc egyik jól használható fegyvere. Β. H. MapyuiKHH : AMepHKaHCKan noJiHTHKa «HeBMeuiaTenbCTBa» Η HnoHCKan arpeccHH Β KHTae (1937—39 r.). MocKBa, H3aaTejibcTB0