Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Kreutel; Richard F.–Spies; Otto: Leben und Abenteuer des Dolmetschers Osman Aga (Ism. Benda Kálmán) 661

661 TÖRTÉNETI IlíODALOM Szerző a nemzetközi viszonyokat példamutató alapossággal tárgyalja, ámde kevésbé sikerült ábrázolnia az Anschluß belső okait. Kevés említés történik az osztrák nagytőke egy részének a Németországgal való egyesüléshez fűződő gazdasági érdekeiről és ebből következően politikai szerepléséről. A Schuschnigg külpolitikája és autoratív keresztény-fasiszta belpolitikája közötti összefüggés teljes homályban marad. Emellett Schuschnigg külpolitikájának olyan értelmezése, hogy Németországnak tett állandó engedményei csak a kényszerítő helyzet kierőszakolt következményei voltak, ellentétben áll az igazsággal. A valóságban Schuschnigg önként is hajlandó volt Ausztria bizonyos határig való német alárendelésében közreműködni. Jellemzően bizonyítja ezt Schuschnigg -nak az össznémetség közép-európai hivatásáról vallott felfogása. A náci Németország vezető körei — amíg a nyílt beavatkozás sikerét biztosítva nem látták — éppen ezért ragaszkodtak Schuschnigg személyéhez. Ez világosan kiderül Papennek egy 1937 márciusában Hitlerhez írott jelentéséből, amelyben azt fejtegeti, hogy az osztrák nácikat Schuschnigg iránti mérsékletre kell inteni, mert ő (ti. Schuschnigg) a német—osztrák megértés és a nácik kielégítésének híve, míg Schuschnigg bukása esetén az a veszély fenyeget, hogy a nyugati orientációjú Schmitz polgármester kezébe kerül a hatalom. Eichstädt ugyanakkor, amikor a legaprólékosabb pontossággal rajzolja meg Ausztria külpolitikai törekvéseit, helyzetét, méltánytalanul keveset foglalkozik Magyarországnak az Anschlußszal kapcsolatos álláspontjával. Amíg Olaszország felfogása a legapróbb részletekig kiderül, addig Magyarország szerepe még Jugoszláviáénál is homályosabb marad, noha Schuschnigg 1946-ban megjelent „Ein Requiem in Rot-Weiß-Rot" c. emlékiratában sok helyen utal a magyar politikusokkal fennállott bensőséges kapcsolataira. Ε kapcsolatok a két országot érintő kérdések rendszeres konzultációjában jutottak kifejezésre. S ez természetes is volt, hiszen Magyarország Ausztriát tekintette az egyetlen hídnak, amely a Kis-Entente gyűrűjén át részben a Nyugattal, később pedig a hitleri Németországgal összekötötte. így érthető, hogy Magyarország mindig nagy érdeklődést tanúsított Ausztria bel- és külpolitikai helyzete iránt, s igyekezett távoltartani az osztrák kormányt minden, a magyar revizionista érdekekkel ellenkező lépéstől. Magyarország barátsága súlyos kolonccá vált Ausztria számára azután, hogy Magyarország Németországba — az osztrák függetlenség halálos ellenségébe — vetette területi aspirációi megvalósulásának minden reményét. Ettől kezdve a német—magyar együttműködés érdekében tett magyar kezdeményezések természetszerűleg a korábbi barát érdekei ellen irányultak. Magyarország tevékeny szerepet játszott abban, hogy az 1936 elején Ausztria és a Kis-Entente kapcsolatainak megjavítására indított akció hajótörést szenvedett. G. Schmidt peréből az is kiderül, hogy Magyarország jelentősen közreműködött az 1936. július 11-i német—osztrák szerződés megvalósításában. A Gömbös- majd a Darányikormány — Olaszország mellett — állandó nyomást gyakorolt Ausztriára, hogy az Németország követeléseit teljesítse. A Magyar Külügyminisztérium diplomáciai iratainak a közeli években való publikálása után lehetőség nyílik majd az osztrák—magyar kapcsolatok mélyebb és fontosságát hívebben tükröző tanulmányok megírására, amelyek pótolhatják Eichstädt — egyébként értékes — könyvének a magyar források hiányából eredő e fogyatékosságát. KEBEKES LAJOS RICHARD F. KREUTEL—OTTO SPIES : LEBEN UND ABENTEUER DES DOLMETSCHERS OSMAN AGA. EINE TÜRKISCHE AUTOBIOGRAPHIE AUS DER ZEIT DER GROSSEN KRIEGE GEGEN ÖSTERREICH (Bonn, 1954. 188 I. Bonner Orientalische Studien. Neue Serie, Band 2) OZMÁN AGA TOLMÁCS ÉLETE ÉS KALANDJAI. TÖRÖK ÖNÉLETRAJZ AZ AUSZTRIA ELLENI NAGY HÁBORÚK IDEJÉBŐL Az önéletrajz írója egyszerű török katona, majd később tolmács volt. Temesvárt született és 1688-ban Lippánál esett a császáriak fogságába. Magukkal hurcolták a horvátországi és boszniai harcokba, majd Grácba s onnan Bécsbe került, itt már belső inasi teendőket végzett ura, Dietmar von Schallenberg gróf mellett, akit olaszországi és magyarországi útjaira is elkisért. 11 évi fogság után, 1699-ben megszökött és kalandos menekülés után Temesváron telepedett le. Tolmáccsá nevezték ki, s ebben a minőségben részt vett a császáriakkal folytatott több helyi jellegű tárgyaláson. 1704-ben a temesvári