Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A huszadik századi brit politika újabb történeti irodalma (E. J. Hobsbawm) 642

642 TÖRTÉNETI IlíODALOM Darwin, Leeky és Aoton szerepelnek közöttük, hogy csak a néhány legkíválóbbat említsük. St. Aubyn röviden foglalkozik kritikájuk legfontosabb pontjaival : Buckle nem fordított elegendő figyelmet az emberi szellem alkotóelemeinek lélektani tényezőire, a priori véleményt formált az emberi haladás természetéről és a tényeket nézeteinek alátámasztására csoportosította. A statisztikai törvények doktrínája talán legkirívóbban helytelen elképzelései közé tartozott, a statisztikai elméleten kívül pedig azt az elképzelést érte leggyakrabban támadás, amely szerint a klimatikus feltételek hatnak a nemzeti jellemvonásra. Az a teóriája, hogy a morális percepció terén nincs haladás és hogy a moralitás javulása a tudásanyag növekedéséből és diffúziójából ered, szintén széleskörű kritikában részesült és amíg a tömegekre és a mozgalmakra fektetett hangsúlya ellensúlyozta kora akadémikus történetírásának jobbára biográfiai jellegét, mindez az egyén szerepének lebecsüléséhez vezetett. Más kritikusok, mint Acton és Hutchison Stirling, túlságosan messze mentek és tudományosságának diszkreditálását is megkísérelték. St. Aubyn végső fokon bebizonyítja, hogy ez Buckle életműve csökkentésének igaztalan és helytelen módszere volt. Talán több helyet kellett volna szentelni a könyvben Buckle más gondolkozóktól származó eszméi megvitatásának, különösen annak a viszonynak, amely közte, valamint Comte és a pozitivizmus között állt fenn. Amit azonban a szerző itt elmond, mindenesetre érdekes és lényegbevágó. Nyilvánvalóan nem könnyű feladat Buckle és Comte eszméi összefüggésének felbecsülése, ez a kérdés gyakran volt vita tárgya, és egyik-másik író egyenesen odáig ment, hogy Buckle minden eszméjét Comtetól kölcsönözte. Mindkettejük írásaiban találni persze bizonyos hasonlóságokat. St. Aubyn rámutat arra, hogy „ugyanarról a tárgyról írtak és mindketten ugyanazokat az elődöket tanulmányozták. . . Van némi hasonlóság Comte »Három Állam« elmélete és Bucidé »az ember haladása a babonától a tudomány felé« felfogása között, a fokozatos fejlődés eszméje azonban ugyanígy St. Simon, Turgot ós Vico müveiben is kimutatható. Azt a felszínes ítéletet, amely szerint Buckle volt az angol Comte, már csak azért is cáfolni kell, mert olyan sokszor erősítgették." Ennek ellenére Bucklenak a pozitivista történeti iskolára gyakorolt hatása nagy volt és kétségtelenül beszélhetünk az ő ós Comte nézeteinek összekapcsolódásáról. Maga Buckle úgy vélte, hogy könyve sikeresen diszkreditálta a téves megállapításokat és — amint St. Aubyn ismételten rámutat — a tudós új koncepciókkal ajándékozta meg a történettudományt. Ezek közül nagyon sok elképzelése tévesnek bizonyult, több azonban jó szolgálatot tett kora egyoldalú történetírásának ellensúlyozása terén. A szerző ezt így fogalmazza meg: „Lehet, hogy »A eivilizáció története« elavult, mégis ι szuggesztív, élénk, tanulságos és olvasható marad. Kevés viktoriánus író tett annyit a történelemszemlélet forradalmasításáért, mint Buckle". I Giles St. Aubyn könyvének érdeme, hogy bár sokhelyütt túlságosan megbocsátó tárgyával szemben, jókora helyet szentel a Buckle-i történeti elvek kritikájának. A kötet felkelti a historiográfia iránti figyelmet, ugyanakkor pedig egy eddig eléggé elhanyagolt történetíró munkásságának elemzésével könnyíti meg tájékozódásunkat a XIX. századi történetírás történetében. DORIS M. ELKICK A HUSZADIK SZÁZADI BRIT POLITIKA UJABB TÖRTÉNETI IRODALMA* Az elmúlt néhány esztendő folyamán rendkívül sok történeti munka jelent meg a huszadik századi Anglia politikájáról.** Kezdjük a sort O. L. Mowat: Britain between the Wars (London, 1955) című művével, amely az 1918 és 1940 közötti időszaknak első kielégítő általános története s folytassuk olyan könyvekkel, amelyek eleddig kiadatlan levéltári anyagokra támaszkodnak, gondolunk itt elsősorban a Lord Beaverbrook által közzétett anyagokra.1 Az alábbi cikk röviden ismerteti ezeket a munkákat s méltatja, mennyiben járullak hozzá, hogy megértsük a huszadik század Angliáját. Szeretnénk választ adni arra is, hogy kielégítően foglalkoznak-e ezen új munkák politikai történetünk fontos kérdéseivel 1900 óta. Általában az 1909-től (a Lordok Házának válsága) 1922-ig (a Lloyd George-koalíció vége) terjedő időszakra derítenek leginkább világosságot. Számos vonatkozásban éppen ez az időszak a legválságosabb. Nincs * Megjelent a Past and Present 1957. áprilisi számában. ** A jegyzetek nem kívánják az utóbbi liat-hét év legújabb brit történelemre vonatkozó kiadványainak teljes bibliográfiáját adni. 1 Nevezetesen a Bonar Law- és Lloyd George-iratok.