Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Egyetemes kultúrtörténeti szemle 1957. 1–6. (Ism. Jemnitz János) 574

TÖETÉXET1 lltODALOM 577 történészeket. Ε jelenségnek természetesen nemcsak filozófiai, módszertani okai is vannak E. S. Markarjan itt utal a történeti fejlődés tényeire. Az emberiség történetében valóban megfigyelhetjük a keletkezés, virágzás és hanyatlás jelenségeit, de ezek nem egy-egy zárt kultúra történetének sajátos és ismétlődő jegyei, hanem a történeti haladás, a termelőerők fejlődésének, a társadalmi formációk egymásra következésének törvényszerűségei. A modern körforgáselmélet képviselői azonban a világ megújulásáról és haladásáról nem vesznek tudomást, sőt a haladás tendenciáival szemben dolgozták ki szemléletüket, mely szerint a polgári társadalom válságát és hanyatlását a nyugati civilizáció pusztulásaként fogják fel. A XX. század apokalyptikus szemléletével és a szociális pesszimizmus kérdésével két cikk foglalkozik: F. L. Baumeré, amely eredetileg a Párisban megjelenő Cahiers d'histoire mondiale-ban látott napvilágot és H. N. Momdzsjané, aki F. L. Baumer tanulmányához fűzött refleksziókat. F. L. Baumer a Yale-i egyetem történeti fakultásán dolgozik és tanulmányában a probléma felvetésén és vizsgálatán túl kiérezhető a szerző törekvése, hogy az amerikai olvasókkal megismertesse az apokalyptikus szemlélet modern XX. századbeli, nagyrészt európai jelentkezését. Amodernapokalyptikusszemléiet a XIX. század második felétől hódít tért (Nietzsche, Dosztojevszkij), szélesebben gvűrüdzik az első világháborút követő időkben, de fénykorát, F.L. Baumer tanúságtétele szerint, napjainkban érte el. A szerző a problémát a filozófia, teológia irodalom és politikai'irodalom-történet filozófia területén kíséri nyomon — igen nagy irodalom alapján (K. Heim, Κ. Jaspers, C. Connoly, A. Koestler, G. Bazin, J. Huizinga, N. Bergyajev, J. Maritain, A. Huxley, Ortega y Gasset, L. Bloy, A Schweitzer, E. Brunner, V. Gheorgiu, P. Lenz-Medoc stb.). A szerző az apokalyptikus nézetek bőséges idézete után arra a véleményre jut, hogy ezek sajátosan nyugat-európai színezetűek. A jelenség magyarázata F. I. Baumer szerint Nyugat-Európa tényleges hanyatlása a feltörő új erőkhöz, a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz képest. A tanulmánynak rendkívül érdekes fejezete az, ahol a szerző a szemlélet jelentkezési szimptomáit ismerteti. Ε szimptomák közül legelterjedtebb, szinte általánosan » felszínre-törő nézet szerint korunk „lázas" (Huizinga), „a szenvedések százada, amelyet I az arteriosclerozis, a hypertonia sújt" (Koestler). Az apokalyptikus nézetek vallói szerint az eredendő baj az embernek rosszra hajló természete, amin nem lehet változtatni. Ez utóbbi nézetet hirdeti a teológia, hangot kap F. Mauriac és G. Green legújabb könyveiben. Ide sorolható a démonikus, ördögi erők oly sűrű szerepeltetése η modern nyugat-európai irodalomban. A jellemző vonások között a szerző aláhúzza a félelem, a kimerültség, a , dekadencia ábrázolását. A. Huxley egyik legutolsó írásában egyik szereplőjével azt mondatja, hogy „a modern élet igazi alapja a félelem". A. Koestler általános értékelése szerint „fizikailag és szellemileg kimerültünk". Az akpokalypsis elmélet XX. századi f sajátossága a gép. Szinte az említett felfogáshoz tartozók valamennyiénél a gép, a robotmunka, az apparátus és a bürokrácia ördögi, ellenállhatatlan erővel tör be a történelem színpaciára, elpusztítva az egyént és a nyugati civilizációt. A gépek, a lelketlen város és a szűklátókörű bürokrácia eljövendő uralmát e szerzők a rovarok világához hasonlítják. Hasonlóképpen új vonás, a gépek mellett a modern civilizáció tönkretételének másik ördögi eszköze, a „tömegek lázadása", amelynek egyenesen következménye a kultúra ι lefelé nivellálása. A tünetek felsorolása után a szerző önálló alapfejezetet szentel annak kimutatására, miben lát ják az apokalypsis hirdetői a hanyatlás okát. Az érdeklődő olvasó itt is sok adathoz juthat. A sok vonatkozásban eltérő vélemények alapján olyan kép alakul ki, hogy míg sokan csak a XIX. századtól számítják az apokalypsis beköszöntét (ezek a tömegektől és a gépek korszakától riadnak főként vissza), mások e korszak kezdetét háromnégyszáz évvel tolják vissza (ezek nagyrészt teológusok, katolikus írók, akik az isteni rend megzavarását, az ördög győzelmét a renassaincetól, az tJj Világ felfedezésétől számítják). Vannak, akik a hanyatlást eleve elrencleltnek vélik, ilyenek a körforgáselméletéhez tartozók is. A tanulmány harmadik, befejező részében a diagnózis után a szerző az apokalvptikusok nyújtotta prognózissal foglalkozik. A prognózis még kevésbé egységes, mint az okok megjelölése. Míg egyesek a hanyatlást eleve elrencleltnek tartják, azt sokszor az ember természetével magyarázzák, mások a jövőt bizonytalannak vélik, a jövő alakulását a jó és a rossz végső harcától teszik függővé, míg vannak olyanok is, akik a lehetőségek alapján javaslatokat próbálnak kidolgozni a pusztulás elkerülésére. A szerző színes tanulmányát annak megállapításával zárja, hogy bár az apokalvptikusok sok érdekes gondolatot vetnek fel, szellemi befolyásuk és e szemlélet nagy elterjedése az utóbbi évek kritikus eseményeinek és az események következtében előállott 24 Századok