Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A szocialista tanítómozgalom Magyarországon. 1900–1920 (Ism. Szabolcs Ottó) 570

TÖRTÉNETI IRODALOM 571 alsófokú iskolákban. Bemutatják a tankötelezettség végrehajtásának hiányosságait, s azt, hogy iskoláink száma milyen alacsony volt, mennyire nem elégítette ki a szükségleteket. A következő fejezet az iskolák jellegével és szervezetével foglalkozik, különösen az egyház monopóliumával az oktatás területén. 1911-ben a l(i 455 elemi népiskola közül felekezeti volt 73,4%, állami 16,7%, községi 8,1%. „Urak és papok országa voltunk." A tanítók körülményei siralmasok voltak. Az iskolák naovrésze úgynevezett „osztatlan iskola" volt, amelyben egy tanító ugyanabban a tanteremben egyszerre több osztályt foglalkoztatott, — 60, 10Ö nemritkán 200 különböző korú és nemű tanulót kényszerült egyszerre nevelni, tanítani, fegyelmezni. Hivatalos kormányjelentés szerint 1911-ben a 16 455 elemi iskola 63 százaléka, szám szerint 10 357 volt osztatlan. Az oktatás szellemére a valláserkölcsi és nacionalista nevelés volt a jellemző. Ugyanakkor a más vallásúak elleni izgatással mételyezték a tanulók lelké^. Ezt a korabeli tankönyvekből vett idézetekkel a szerzők bőven illusztrálják. Ilyen körülmények között az 1905—7-es politikai válság légkörében bontakozott ki a haladó tanítómozgalom. 1906 áprilisában a Somogyi Béla szerkesztésében megjelent Új Korszak c. folyóirat köré csoportosult a tanítóság leghaladóbb, legöntudatosabb része, majd létrejött a haladó tanítóság harcos szervezete, a Magyar Tanítók Szakszervezete, a MTSzE. Az új korszak és a MTSzE programjának alapvető célkitűzése az volt, hogy előmozdítsa a hazai közoktatást, küzdjön annak államosításáért és ingyenességéért, küzdjön a tanítók erkölcsi és anyagi érdekeiért és a gyermekvédelem ügyéért. A mozgalomnak különös jelentőséget az adott, hogy először foglalta össze a haladó pedagógusok követeléseit. A haladó tanítóság 1917 júniusában — egyelőre az újjáalakuló Radikális Párt keretében — megalakítja, először csak budapesti viszonylatban, az „Oktatószövetséget". A szociáldemokrata párt elhanyagolta a tanítók szervezését. Vagy két tucat fővárosi tanító 1917 tavaszától kezdve rendszeres megbeszéléseket tartott; ezekből a pedagógusokból alakult ki a későbbiekben a haladó tanítómozgalom magja. Az események 1917-től kezdve rohamosan gyorsultak, 1917 júniusában megalakult ι Czóbel Ernő, Ladányi Ármin és Teszász Kálmán vezetésével a Városi Alkalmazottak ) Országos Szövetsége (VAOSz) és ennek pedagógus szakosztálya. Innen már egyenes az út a Magyar Tanítók Szakszervezetének megalakulásához. 1918 december közepén a VAOSz lí tagú, iskolai reformokat előkészítő bizottságot alakított. Ez a bizottság dolgozta ki azokat a reformokat, amelyek később a Magyar Tanítók Szakszervezetének (MTSz) kultúrprogramját alkották. ! A Károlyi-kormány nem hajtotta végre az immár halaszthatatlan változásokat; a gyökeres iskolareformot, új iskolai rendszert csak a Tanácsköztársaság valósította meg. A könyv igen alaposan és szemléletesen mutatja be a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját, különösen iskolapolitikáját, azt a hatalmas változást, amit a Tanácsköztár- ^ r saság időszaka, rövid fennállása ellenére is, közoktatásunkban jelentett. A proletárdiktatúra hozzálátott a haladó pedagógusok minden követelésének teljesítéséhez, államosította az összes iskolákat, létrehozta a közoktatásügynek új rendszerét, melyre építve minden eddiginél nagyobb szabású oktató, nevelő munkához látott. Az iskolaszervezet államosítása mellett gondoskodott arról, hogy az iskolák élére a legjobb szaktudású, leghaladóbb gondolkodású pedagógusok kerüljenek, gyors ütemben megkezdte az osztatlan iskolák rendszerének felszámolását, kidolgozta az iskolai oktatás új alapelveit, s megreformálta az oktatás tartalmát . Az ily módon, szervezetében s tartalmában is megváltozott iskolát mindenki számára hozzáférhetővé tette, az oktatás díjmentes lett. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt igen nagy erőfeszítéseket tett a közoktatás elmaradottságának felszámolására. Az osztatlan tanítást mintegy 1500 iskolában megszüntette, eltörölte a hitoktatást, megszervezte á tanárok továbbképzését, tankönyvpótlót és tájékoztató füzeteket bocsátott ki, új tankönyveket adott ki. Igyekezett megteremteni a következő tanévi oktatás feltételeit is. Hozzálátott az országos óvodarendszer kiépítéséhez, felállította az iskolagyámi intézményt, eltörölte a megbélyegző „törvénytelen gyermek" megjelölést, megszervezte a gyermekek fürdetését és nyaraltatását, megnyitotta a parkokat és a Margitszigetet a gyerekek előtt, felállította a fogyatékos képességű gyerekek külön iskoláit és intézményeit, gyökeresen átalakította az ifjúmunkások szakképzését és nevelését, gondoskodott a diákok szociális ellátásáról, ingyenes szabadoktatást szervezett a felnőttek számára stb. A Tanácsköztársaság alatt a tanítóság nagy tömegei lelkesen és aktívan vettek részt az iskola szocialista átalakításában. Az MTSz taglétszáma meghaladta a 20 000-et. A VAOSz-szal egyesülve pedig az MTSz a magyar pedagógusok harcos tömeg-szervezetévé, az egész tanítóság legszélesebb kulturális és érdekképviseletévé vált.