Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49
52 ARATÓ ENDRE fakadó hibát, a nacionalizmust és a nemzeti nihilizmust egyaránt.6 S ha már e hasonlóságról szólunk, mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ez egyben a két munkásmozgalom ellentétéhez is vezetett, mely ellentét az Októberi Forradalom után is akadályozta népcink együttműködését. A nacionalizmus ugyanis, amely mindkét mozgalomban — a nemzeti nihilista hibák mellett — ebben az időszakban mégis dominált, azt eredményezte, hogy' a szociáldemokrata vezetők polgárságuk mellé állottak, ez pedig alapvetően más orientációt jelentett az elnyomott cseh nemzet és a Translajtániában uralkodó magyar nemzet szociáldemokratája számára. A cseh jobboldali szociáldemokraták nacionalizmusa mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy a szeparatizmus útjára léptek, s teljesen elszakadtak az Osztrák Szociáldemokrata Párttól.7 Ez a szeparatizmus természetesen azzal járt, hogy Ausztria proletariátusa helyett a cseh polgárságra kezdtek támaszkodni. Különösen kiépült egyes szociáldemokrata vezetők és a Masaryk vezette Cseh Néppárt kapcsolata 1907 után.8 Ez az együttműködés az előzménye annak a szoros kapcsolatnak, amely a szociáldemokrata vezetők ós Masaryk, az új polgári köztársaság elnöke között a forradalmi mozgalmakkal, így a Magyar Tanácsköztársasággal szemben is kialakult. Ettől az állásponttól eltérően a magyar szociáldemokrácia vezetősége — a magyar polgárság balszárnyához hasonlóan — a Monarchia integritásához ragaszkodott, s még az emlékezetes 1918 októberi kiáltványában sem ment túl a Monarchia föderatív átszervezésének a gondolatán.9 Ezt az engedményt ugyancsak tartalmazta Károly császár októberi manifesztuma is.1 0 » Az ellentét tehát igen jelentős volt s nem lehet vitás, hogy ez annál is inkább megmérgezte a proletariátus tömegeinek osztálytudatát, mivel a jobboldali szociáldemokraták közötti nemzeti ellentéten kívül a polgárság szította nacionalizmus igen erőteljesen éreztette hatását, amely a Nagy Október idején már közel százesztendős múltra, az első nemzeti összecsapások idejére nyúlt vissza.11 Ugyanakkor volt egy mási k tendencia, amely az eddigiekkel szemben az együttműködés irányában hatott. A két országrész gazdasági-társadalmi viszonyai, ha sok tekintetben különböztek is egymástól, mégis igen sok alap-6 Vö. legújabban : A magyarországi munkásmozgalom 1848—1917-ig (Tananyag a Magyar Szocialista Munkáspárt magyar munkásmozgalom története tanfolyama számára). Budapest 1957—1958. 81., 85 — 87., 125—130. 1. Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmének áttekintése (Tételek, második, javított kiadás). Bratislava. 1958. 58—61. 1. A cseh szociáldemokraták nemzeti nihilizmusára vonatkozóan vö. még egyetemi jegyzetemet : Csehszlovákia története 1849—1945. Bpest. 1957. 56. 1. 7 Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmének áttekintése. 71 — 74. 1. 8 Uo. 69. 1. 9 A kiáltvány ugyan szavakban elismeri a neinzetek önrendelkezési jogát, de végül is az alábbi következtetésre jut : ,,Mi azt hisszük, hogy egyenlőjogú, szabad és demokratikus nemzetek szabad szövetkezésén, föderációján alapuló Magyarország jobb és biztosabb támasztéka a nemzetek társadalmának, népei boldogulásának és az emberi haladásnak, mint a feldarabolt és sokféle életérdekében megcsonkított, több részre hulló Magyarország." A Szociáldemokrata Párt 1918. október 8-i kiáltványát közli A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai (MMTVD) 1917 november—1919 március c. kötet, Bpest. 1956. 244 — 246. 1. (Az idézett szöveget 1. a 246. lapon). 10 Hugo Hantsch: Die Geschichte Österreichs, Wien. 2. kiad. 1953. 2. k. 570. 1. 11 Vö. ezzel kapcsolatban Kovács Endre: Magyar—cseh történelmi kapcsolatok. Bpest. 1952. 238. s kk. 1.
