Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban (Ism. Kubinyi András) 552

552 TÖRTÉNETI IlíODALOM lalta össze, az ő anyaggyűjtése azonban évtizedek múlva is oly felülmúlhatatlanul széleskörűnek tűnt fel, hogy bővítésére jogtörténész vállalkozni sem merészelt. S folytathatnók tovább, arról nem is szólva, hogy ma már nélkülözhetetlennek tartjuk a parasztság helyzetének sokoldalú vizsgálatát, vagy a városi élet fejlődésének, a mezővárosok sorsának megvilágítását. A hiányok oly tömege tanúskodik történettudományunk polgári korszakának szervezetlenségéről, hogy ma már szinte lehetetlennek látszik azok pótlásáról gondoskodni. Vajon most adjuk ki a XV. századi országgyűléseinkre vonatkozó okleveleket és diplomáciai jelentéseket, vagy gyűjtsük össze az adókról fennmaradt adatokat, esetleg tisztázzuk a központi bíróságok szervezetének alakulását? Kezdjük ott kutatásainkat, ahol a franciák vagy németek az 1870-es években voltak? Nyilvánvaló, hogy mulasztásaink pótlása érdekében ma nem járhatunk el XIX. századi módon, azaz egy-egy kutatási irány lassú kifejlesztésére nem gondolhatunk. Ne kísérletezzünk ' tehát azzal, hogy fiatal historikusokat próbálunk rábeszélni egy-egy sajátos, szűk munkaterület művelésére, biztatva őket, hogy az anyag összegyűjtése közben rendkívül sokat fognak tanulni. Tömérdek időt veszítenének el maguk is az érdektelen oklevelek átnézésével, arról nem is szólva, hogy ugyanazt az anyagot többen, valamennyien kénytelenek volnának átvizsgálni. Próbáljunk korunkhoz illő munkamódszert alkalmazni s mentesítsük kutatóinkat a legtöbb időt elrabló feladatoktól. Ha a Mátyás-kori oklevelek szigorú kronologikus rendbe szedve hozzáférhetőkké válnának oly módon, hogy a kiadatlanok minden érdemleges része helyet nyerne a kivonatokban, a már ismertek kiadásai pedig felsoroltatnának, az ilyesféle oklevéltár nemcsak az anyag átnézését könnyítené meg, hanem annak különböző szempontú felhasználását is. Az a kutató, akinek figyelmét az országgyűlések kötik le, éppen úgy megtalálná egész forrásanyagát, mint az adókérdés vagy a mezőváiosi céhek iránt érdeklődő. Toldozás-foltozás nélkül egyszerre oly magas színvonalú munkák tájékoztathatnának Mátyás kora felől, amelyeknek legnagyobb érdeme nem az Adatok szorgalmas összegyűjtése lenne. Arra vonatkozólag, hogy mily égető szükség volna valamennyi oklevél gyors áttekintését lehetővé tevő forráskiadványra, hivatkozunk Elekes könyvének a központosítást ^árgyaló fejezetére. Arra a részre, ahol a királyi tanács tagjainak ügykörök szerinti referálását, majd a királyi titkárok hatáskörének kialakulását ismerteti, még pedig hatásosan és szemléltetően %-okban fejezve ki a fordulat lényegét. Adatait ő is, mint Szekfü, Szilágyi Lorándnak kitűnő doktori értekezéséből merítette. Ez a tanulmány, amely megjelenésekor fiatal szerzőjét egyszerre az élvonalba helyezte, a megírásakor elérhető teljes forráskészlet felhasználásával készült. Akkortájt azonban az Országos Levéltár középkori gyűjteményében csak 38 000 oklevél volt, ma viszont 103 000 s a számszerű különbség igen nagy, mégha figyelembe is vesszük, hogy a különbözet egy része a Szilágyi által felhasznált családi levéltárakra esik. Azonkívül napjainkban valamennyi hazai és jelentős számú külföldi levéltár középkori okleveleit Budapesten az Országos Levéltár filrmára hozzáférhetőkké tette. Vajon a még fel nem használt oklevelek megerősítik vagy módosítják Szilágyi megállapításait? A kérdés nem közömbös, mert a Mátyás alatti fejlődésnek egyik leglényegesebb pontja a központosítás problémája, s így az újonnan előkerült okleveleknek kormányzástörténeti felhasználása, kiértékelése fontos feladat. Vizsgáljuk át ily szempontból az okleveleket egyenkint, vagy készítsük cl a javasolt oklevéltárat, amely csak azzal, hogy időrendi egymásutánban felsorolja azokat, ennek a problémának a megoldását is megkönnyíti, — oly kérdés, amelynek megválaszolásától függ régibb — 1526 előtti — történetünk művelésének sorsa az elkövetkező egy-két évtizedben. MÁLYUSZ ELEMÉR HUSZÁR LAJOS : A BUDAI PÉNZVERÉS TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN (Budapest várostörténeti monográfiái XX. köt. Budapest Tanácsa Végrehajtó Bizottságának kiadványa. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1958. 231 I. + XIII tábla) Budapest története ma sincs még sem egészében, sem pedig részleteiben megfelelő módon feldolgozva. Ezért már a felszabadulás előtt létrehozták a fővárostörténeti kutatások eredményeinek közzétételére a Budapest Várostörténeti Monográfiái, illetőleg a Tanulmányok Budapest Múltjából című sorozatokat. Amikor 1954-ben a Fővárosi Tanács elhatározta Budapest történetének részletes modern tudományos feldolgozását, feltámasztották ezt a két régi sorozatot is.