Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49
MAGYAR, CSEH ÉS SZLOVÁK MUNKÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 51 Nagy szerepe volt ebben a budapesti csehszlovák szekciónak, amely a Magyarországi Szocialista Párt mellett működött, illetőleg annak szerves részét alkotta. Ε kérdések tárgyalásához kedvező kiindulópontul kínálkozik a magyar, a cseh és a szlovák munkásmozgalom összehasonlítása, hasonló és eltérő vonásainak vázlatos bemutatása. Mindenekelőtt a közös. birodalomhoz való tartozás magyarázza munkásmozgalmaink párhuzamos fejlődését és sok hasonló vonását. Különös mértékben összekapcsolódott s alapjában — egy rövid időt kivéve — szervezeti egységet alkotott a magyar és a szlovák munkásmozgalom.3 Ez a hosszú évtizedekre visszanyúló szoros és közös munkálkodás az egyik magyarázata, hogy az 1918. évi fordulat után a forradalmi magyar munkásmozgalomnak olyan mély és széleskörű hatása volt Szlovákiában, amely mellett eltörpült a Magyar Tanácsköztársaság csehországi visszhangja. Természetesen ez csak egyik oka a magyar tanácshatalom eltérő csehszlovákiai hatásának, e kérdés szélesebb megvilágítását a magyar és a cseh munkásmozgalom további egybevetése adja meg. A cseh és a magyar munkások a szocialista mozgalom kezdetén egy rövid ideig az egységes Osztrák Szociáldemokrata Párthoz tartoztak. Ez a szervezeti egység a múlt század hetvenes éveinek elején állott fenn, abban az időben, amikor még sem a magyar, sem pedig a csehszlovák szociáldemokrata párt nem alakult meg.4 A cseh és a magyar párt' későbbi szervezeti különállása természetesen érthető és semmiképpen sem hibáztatható. Cislajtánia és Translajtánia, ha egy birodalmat is alkottak, mégis Magyarország, Translajtánia — mint tudjuk — az előbbihez képest igen jelentős függetlenséget élvezett, amit a munkásmozgalom szervezésében is figyelembe kellett venni. Mégis az egy birodalomba való tartozás a cseh, a magyar és a szlovák munkásmozgalom szoros kapcsolatát biztosította. Az együttműködés alapját jelentette a különböző nemzetiségű munkásság vándorlása Magyarországból Cislajtániába, illetőleg onnan hazánkba. A kapitalista fejlődéssel iríagyarázható eme jelenség következménye, hogy Csehországban voltak magyar munkáskoloniák és Budapesten igen nagyszámú cseh és szlovák munkás élt.5 Ezek a munkáscsoportok a Nagy Októbert követő forradalmi helyzetben is a magyar-csehszlovák együttműködés alapvető bázisai voltak. A szociáldemokrata pártok megalakulása után, amelyek többé-kevésbé egyidőben jöttek létre Csehországban és Magyarországon, a munkásmozgalom fejlődésének több párhuzamos vonását figyelhetjük meg. Mindenekelőtt a pártok opportunista irányba való fordulása tűnik szembe. Itt nincs hely arra, hogy az opportunizmus valamennyi megjelenési formáit elemezzük, csupán arra szorítkozhatunk, hogy a számunkra legfontosabb problémát, a nemzetiségi kérdést érintsük. S ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy_egyik párt sem értette meg a nemzetiségi kérdést, mindegyik egyformán elkövette az e területen jelentkező két egymással ellentmondó, de alapjában egy tőről 3 Vö. ezzel kapcsolatban Milos Gosiorovsky: Dejiny slovenského robotníckeho linutia (1848—1918). Bratislava, 1958. (2. kiad.). 4 Ε kérdéssel foglalkoztam a „Csehszlovák—magyar munkásmozgalmi kapcsolatok (1867—1890)" című tanulmánvomban. Magyar Történész Kongresszus 1953. június C—13. Budapest. 1954. 274 — 280. 1. 5 Uo. 26G. 1., valamint Gosiorovskv imént idézett munkája 26 — 31., 91 — 92. s kk. 1. 4*
