Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: A lengyel történészek nyolcadik kongresszusa 542
544 A LENGYEL TÖRTÉNÉSZEK NYOLCADIK KONGRESSZUSA szerepükre. A lengyel társadalomfejlődésnek a nyugatitól eltérő vonásai állottak Juliusz Bardach professzor hozzászólásának központjában is, amidőn rámutatott arra, hogy mennyire eltérő például a lengyel lovagság földtulajdoni ós hierarchikus helyzete a nyugatitól: a lengyel lovag örökös tulajdonosa a földjének, nem függ az uralkodótól a föld birtoklása tekintetében, hűbéri esküje személyi jellegű, benne bizonyos kötelezettséget vállal hűbórurával szemben. Nyugattal szemben a lengyel „szlaehta" valóban aranyszabadságot élvezett és Lengyelországban nem ismerték a nyugaton megszokott hierarchikus skálát, ellenben kialakult a nemesi egyenlőség elve, mely itt semmiképpen sem frázis. Ez a nemesi aranyszabadság jellemzi Lengyelország társadalmi intézményeit is (szabad választás, liberum veto stb.). Heves vitára adott okot a kongresszus egyik legtemperamentumosabb előadójának, Wereszychi professzornak a lengyel felkelések nemzetközi összefüggéseit tárgyaló előadása. Nemcsak arra irányította a figyelmet, hogy a jövőben a történészek alaposabban vizsgálják meg a nemzetközi külpolitikai tényezőket, így a megszálló hatalmak álláspontját a lengyel függetlenségi törekvésekkel szemben, hanem az eddigi történetírás módszertani revízióját is követelte. A tavalyi tankönyvi vitához hasonlóan újból felmerült a peszszimizmus és optimizmus, a szubjektivizmus és objektivizmus jogosultságának kérdése a nemzeti mozgalmak elbírálásánál. Wereszycki szemükre vetette a lengyel történészeknek, hogy az utóbbi években egyoldalúan csak a belső osztályharcok kérdését vizsgálták a függetlenségi harcok során és elhallgatták a nemzetközi összefüggések fontos szerepét. Sürgette a felszabadulás után megszakadt diplomácia-történeti kutatások és publikációk folytatását. Ami a szubjektivitás és objektivitás alternatíváját illeti, Wereszycki élesen támadta a szubjektivitást és a tudományosság legfőbb ismérvéül — a polgári történészek módján — a megközelíthető objektivitást jelölte meg. A marxista történészek részéről Celina Bobiúska professzor szállt harcba Wereszyckivel s megvédte a történetírónak azt a jogát, hogy feltegye a „mi lett volna, ha" kérdését a bukott lengyel felkelésekkel kapcsolatban úgy, ahogy azt Lelewel és a marxizmus klasszikusai is megtették. A kongresszus legújabbkori előadásai között különös figyelmet érdemel Jabloúskí professzor fejtegetése, mely bevilágít a Lengyelország függetlenségével kapcsolatos első világháború alatti tervekbe mind a szövetségesek, mind a központi hatalmak oldalán. A szövetségesek a lengyel önállóság kérdését Oroszország belügyének nyilvánították, Németország pedig (mely befolyása alatt tartotta az osztrák külpolitikát) a német befolyást biztosító Mitteleuropakoncepción belül legfeljebb olyan Lengyelország felállításáról lett volna hajlandó tárgyalni, mely teljes egészében német vazallus lesz. A fordulatot a harcoló felek álláspontjában az oroszországi februári forradalom jelentette, de még innen is hosszabb út vezetett a lengyel önállóság feltételnélküli elismeréséhez. Csak az októberi forradalom teremtette új helyzetben a szocialista forradalom egyenes eredményekónt érlelődtek meg a lengyel állam létrejöttének feltételei. A plenáris, előadások mellett figyelemreméltó beszámolók hangzottak el az egyes szekciókban is, melyek egyidejűleg üléseztek. Az első szekcióban (a XV. századig terjedő időszak) Henryk Lowmiaúski a rabszolgatartás kérdését vizsgálta meg a koraközépkori szlávoknál, Kazimierz Zurowski a Lengyelország első fővárosára vonatkozó régészeti eredményeket tárta fel, Jan Dqbrowski a Corona Regni kérdésével kapcsolatban a XIV. századi lengyel állami
