Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

A KŐSZEGI „JAKOBINUSOK' 535 illeti, itt már inkább van mindanivalója a jelentésnek. Piller igazgató valóban jóviszonyban volt Sigray gróffal, s társaságban többször elismeréssel szólt a franciaországi eseményekről·. Vasárnaponként — ha nem is zárt ajtóknál — összejöttek nála barátai, főként Sigray, a két Rosty meg Adamovics, de hogy miről beszéltek, nem tudni. Windpassinger és Strodler azonban nem jártak ezekre az összejövetelekre (viszont rendszeres templomlátogatók), annak tehát, hogy a lövészegylet és a nemesi társaság közt bármi kapcsolat volna, nincsen nyoma. Az alispáni jelentésben említett többi személy is mind istenfélő, tekintélytisztelő ember, egyházának hű fia, úgyhogy az ellenük emelt vád tarthatatlan. A vizsgálat tehát nem igazolta a feljelentésben foglaltakat; a nádor mégis úgy vélte, ilyen veszélyes időkben nem helyes, ha fegyver van a polgárság kezében, ezért a lövószegylet betiltását javasolta az uralkodónak, azzal az indokolással, hogy nem kértek rá előzetesen engedélyt. így is történt. A polgárőrséget feloszlatták, a fegyvereket, zászlót, egyenruhákat beszedték, az egylet pénzét a szegénykasszába utalták át, — s ezzel a kőszegi lövészegylet ügye lezárult. Senki ellen eljárás nem indult, senkit büntetés ezért nem ért. A nemesi-értelmiségi társaságból a már korábban elfogott Sigray vallomása alapján az év végén letartóztatták a két Rostyt, mindketten tagjai voltak a Reformátorok Társaságának. Sigrayt mint a Társaság igazgatóját 1795. május 20-án kivégezték, a két Rosty közül az egyiket fölmentették, a másikat 3 évi börtönre ítélték. Piller Celesztint, főleg Sigray terhelő vallomása alapján, 1795 októberében nyugalmazták. (Minderre ld. a nádor ügyviteli naplójának adatait ós a hozzájuk fűzött jegyzeteket : A magyar jakobinusok iratai, III. k. Bpest. 1952. No. 70, 77, 78, 82, 83, 85, 89, 93, 94, 101, 103, 116.) Ennyit tudunk az 1790-es évek kőszegi mozgalmairól, pedig érdemes volna többet is. Bár a Helytartótanács vizsgálata alapján nem valószínű, hogy a lövészegylet tagjait már megérintette volna a felvilágosodás vagy éppen a francia forradalom áramlata, azért nem volna haszon nélküli, részletesen megvizsgálni a tagok társadalmi és vagyoni helyzetét, s amennyiben erre mód van: politikai felfogását. A nemesi és értelmiségi elégedetlenek körének közelebbi vizsgálata egészen bizonyosan fontos és érdekes eredményeket hozna. A kilencvenes évek dunántúli elégedetleneinek egyik centrumáról van szó, ahol a hivatalnok nemesség haladó gondolkozású tagjai és talán a plebejus értelmiség egymásra találtak. Nem tudjuk azonban teljes biztonsággal, hogy kik voltak a kör tagjai, az egyes tagok a születési és vagyoni ranglétrán hova sorozandók (Piller, nemes volt?, a ker. tábla bírái vagyonos köznemesek voltak ? stb.), ahogy azt sem tudjuk, hogy reformelképzeléseik meddig terjedtek. Hogy forradalmárok nem voltak, az nyilvánvaló, a jakobinusok radikalizmusától pedig nagyon messze lehettek, ahogy ezt Sigray bíróság előtti vallomásai s a róla mondottak bizonyítják. De az bizonyos, hogy rokonszenveztek a francia forradalomban győzelemre jutott antiklerikális és arisztokrácia ellenes törekvésekkel, változtatásokat akartak, — csak éppen azt nem tudjuk pontosan, mit. Mennyivel másként tudnánk róluk véleményt mondani, ha ismernénk elgondolásaikat, azt, hogy milyen engedményekre gondoltak a polgárság irányában (voltak-e kapcsolataik a kőszegi polgárokkal?), szántak-e valamilyen szerepet a parasztságnak, s lazítottak volna-e a jobbágysors földesúri bilincsein. A városi, megyei vagy családi levéltárak anyaga adhat feleletet ezekre a kérdésekre, melyeknek! megoldása egyaránt hasznos volna helyi és egyetemes magyar történeti szempontból.