Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 521 rabló vállalkozásoknak minősíteni."6 5 Az előbb idézett heroikus magatartásra pedig Molnár szava illik: ,, . . . Az őstörténelem világát is benépesítették a szellemtörténeti irányzat különböző kísértetei, az »állattartó íiajlam«, a »nomadizáló kedv« és az »államalkotó szellem«, amelyek az őstörténeti fejlődés hajtóerői gyanánt léptek fel." 6 6 Nem megnyugtatóbb a X. századi válság megoldására vonatkozó véleménye sem. ,,A magyarságra szakadt válság társadalmi és politikai jellegű. A kalandozásokban egyes törzsek és hatalmi gócok megerősödtek, mások meggyöngültek. A törzsszervezet meglazult, sőt a bomlás állapotába jutott." Ezt a bomlást „több hatalmi góc" számolta fel, köztük Ajtonyé, ki a Gellértlegenda kifejezésével dominiumot gyakorolt vitézein és főemberein, érvényesítette a sóregálét a Maroson, tehát „országa igazi fejedelemség volt" (V. 333. 1.). Itt „Marosvásáron" (talán inkább Marosvárott?) „igazi udvartartást találunk", élén Csanád ispánnal. Ezután Váczy a magyar vármegyerendszer kialakulásával foglalkozik, s így tér vissza kérdésünkhöz: „Gyula és Ajtony országa jelzi, hogy a királyság megalapítását megelőzően már megindult a törzsi szervezet felszámolása ós a territóriumok kialakulása" (V. 335. 1.). Ezt a több ponton csaknem egyidőben megindult territoriális fejlődést szüntette meg, illetve fogta egybe István király. Az olvasónak talányt ad fel bírálóm: miért erősödtek vagy gyöngültek meg egyes hatalmi gócok? Ha a zsákmány megosztása egyenlően történt, a főnöki hatalom mitől lett nagyobb ? Azután: a Bizánccal vagy Bulgáriával politikai kapcsolatot teremtő keleti törzsfők hogyan növelték meg hatalmukat a kalandozások során? A (nagyobb) Gellért-legenda elbeszélése szembeötlően emeli ki Ajtony nagy vagyonát, de Váczynak, aki az osztálykülönbségeket nem ismeri el meghatározó tényezőknek, ez semmit sem mond. Itt valóban mennyivel következetesebb Molnár Erik, aki Ajtony gazdagságára a legendát idézve rámutat, hogy „azok a nagy vagyoni ellentétek, melyeknek tünete Ajtony gazdagsága, nem csak Szent István korában keletkeztek, hanem ennél korábbi időre nyúlnak vissza ..." 07 A vagyoni különbségek és a velük járó osztály viszonyok feltárása nélkül persze az „igazi feiedelemség" is üres szó marad, amelyről nem tudjuk meg, állam volt-e már, és ha igen, melyik típushoz tartozott, milyen osztály uralmát jelentette. A dominium római jogi kifejezése — mely akár a későbbi szerkesztő tollából is folyhatott — minderről semmit sem árul el. Hamarosan megtudjuk azonban, hogy a territoriális szervezkedés csak tünet. „Mert nemcsak a törzsi szervezet bomladozott, hanem maga a nemzetségi szervezet is elerőtlenedett." Hanyatlására mutat többek között „a rendelkezési jog erőteljes hangoztatása [Szent István] törvénykönyvének mindjárt az elején az örökösödési joggal szemben (I. 6 ed. Závodszky 144.1.)". . . (V. 335. 1.). Az okot itt sem találjuk meg, de a bizonyíték sem jó. Murarik Antal 1934-ben nagy összehasonlító anyaggal cáfolta meg Váczynak két évvel azelőtti okfejtését; kimutatta, hogy az I. 6. tc. az egyház javára tett rendelkezés, a „lélekváltság" számára nyitott utat, szabad rendelkezési jog ekkor s ezután sem volt.68 Váczy tehát még negyedszázad múltán sem szívlelte meg a kritikát. Tovább lapozva azonban úgy látjuk, hogy — ha 65 Magyar Történet 3. kiad. I. 150. 1. 66 őstört. 6. 1. 67 Társad. 58. 1. 68 A szabad rendelkezési jog Szent István törvényeiben. Századok 1934, 497—509.1.
