Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER. „NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE" 515 a viselet történetében bizonyos elképzelések hitelesnek tűntek fel a Néprajz megjelenésekor (nem 1930 ill. 1934, mint V. 286. 1. írja, hanem 1933—37 és 1941—43), amelyeken ma már a kutatás túljutott. Ez természetesen rontja a könyvemben adott kép megbízhatóságát is, de nem olyan mértékben, mint Váczy feltüntetni szeretné. Többhelyütt is kiaknázza bírálóm a Gellért-legendát, különösen ennek nagyobb változatát. Először a vízimalom kapcsán engedi szabadjára szellemét: messzemenő következtetéseket vonok le az éneklő leányról szóló anekdota kézimalmából, ez nem bizonyítja XI. századi gabonatermésünk csekély méreteit ; „igazában az lett volna feltűnő, ha Gellértet vízimalom zúgása zavarja meg éji ájtatoskodásában" (V. 277—278. 1,). Itt csak arra szeretnék utalni, hogy idézett forrásom („a következtetésekre Komoróczy id. m. 50, 96 ... " Β. 163. 1.) helyesen állapította meg a gabonatermelés csekély hozadékát és a vízimalom későbbi feltűnését, éppen az anekdota alapján. A két tény összekapcsolása abból az alapvető meggondolásból származott, hogy a találmányokat a termelés szükségletei hozzák létre, mint pl. Endrei Walter a vízimalom középkori elterjedéséről írva helyesen hangsúlyozza.45 IIa a gazdasági élet igényelte volna, megtanulhattuk volna a vízimalom építését — mondjuk — Lotliaringiától is. Másodszor Ajtony istállóban (vagy karámban?) őrzött lovainál kerül elő a legenda. Váczy többször figyelmeztet, hogy helytelen csak „Gellért-legendáról" beszélni (V. 276, 312.1.), majd megvédi a forrás hitelét velem szemben : ,, . . . az Ajtonyról szóló rész XI. századi forrásból való átvétel, közel egykorú leírás, ennélfogva mindenképp hitelt érdemel. Érthetetlen számunkra, Bónis hogyan írhatja műve más helyén: »a nem mindig megbízható Gellért-legenda«. (127. 1.)" (V. 312. 1.). Igaz, az idézett jelző nem Ajtony gazdaságával, hanem a csanádi egyházmegye megszervezésével kapcsolatban hangzott el ; de ha az olvasó nem érti a szöveget, a szerző magyarázattal tartozik. A Scriptores Herum Hungaricarum a legenda két változatát (recensiones) a következő cím alatt hozza: „Legenda Sancti Gerhardi episcopi", tehát egyesszámban ; a kisebb verzióról megjegyzi, hogy igazában csak szentbeszéd.46 A másikról Madzsar így nyilatkozik: „Tarn aetate, quam eorum, quae refert, fide multum cedere delet Legendae breviori altera maior, utpote temporibus Sancti Gerhardi longe recentior minvsque in omnibus iis, quae de eo tradit, probabilis." 47 Vajon ez a jó latinsággal írott mondat is érthetetlen? A megbízhatóság kérdését a legújabb datálás nem érinti; eszerint a nagyobb változat (az igazi legenda) 1109 után, a kisebb a XIII. század elején keletkezett. 48 Bírálóm, aki maga is elismeri, hogy „a Nagyobb-legenda a XlV. századi szerkesztés látható jegyeit viseli magán" (V. 333. 1.), nyilván nem kívánhatja, hogy ezt mindenben megbízhatónak fogadjam el. A nagyobb és kisebb verzióról pedig talán én is ítélhettem úgy, hogy „az ilyen részletek műhelydolgok és nincs miért fárasztani velük a közönséget" (V. 266. 1.). Éppen emiatt röviden felelnék az eszközök és a ruházat tekintetében írottakra, melyeket a szakembereknek kell megbírálniuk. A kasza és az eke 46 [A] középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez," Századok 1957, 129. 1. 46 SRH II. 461., 463. 1. 47 Uo. 464. 1., a magam kiemelése. « Horváth: i. m. 162., 180., 183—184. 1. 19*
