Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
508 BŐNIS GYÖRGY (Β. 8.1.), ez nem sokat zavarja bírálómat. Sokkal komolyabb kércres : hogyan is állunk a nomád és a megtelepült életmóddal? A kérdés megoldása természetesen csak annyiban lehetett feladata „István király" szerzőjének, amennyiben a X. századi társadalom termelőerőinek fejlődése az osztálytagozódás ós osztályellentétek élesedését mozdította elő. A kérdéssel a honfoglaló magyarság kiváló ismerője, László Gyula is szembe került, ós a következő megoldást adta: „1. Baromfi- és sertéstartásunk eleve kizárja, hogy igazi nomádok lettünk volna ... 2. Valamennyi állatfajtánk szilajtartású állat volt... 3. Az állatok természete megkövetelte a kettős (téli-nyári) szállásrendszert... 4. Kezdetben a család munkaképes tagjai egyiittmentek a nyájakkal, ménesekkel s gulyákkal, de már a honfoglalás korában is kialakulóban volt a hivatásos pásztorrend . . . , (ez) egyúttal feleslegessé tette az egész család helyváltoztatását, s így a téli és nyári szállásokon kialakulnak a mai értelemben vett falvaink."24 László igazán otthonosan mozog a nomád népek viszonyai között, ezért ismerteti többhelyütt is a nagycsaládon belül érvényesülő munkamegosztást. Az osztályviszonyok fejlődé ével azonban ez szélesebb körre is kiterjedt. A társadalmi munkamegosztás kialakulásáról szólva talán nem kell bírálóm figyelmét Engels nagyvonalú összefoglalására felhívni. Ha a második nagy társadalmi munkamegosztás, a kézművesség specializálása megvolt a honfoglalóknál, akkor a pásztorok kiválása, a megelőző fázis, ugyancsak meg kellett, hogy történjék. Ebben a keretben beszél Molnár Erik is egyszerre az állattenyésztés és a földművelés fejlődé érői a patriarchális pásztortársadalomban.2 5 Ha tehát Váczy szerint „István király" szerzője „óvakodik is attól, hogy részletezze a kérdést", ez távolról sem jelenti azt, hogy „tulajdonképp maga sem tudja, mit gondoljon" (V. 292. 1.). A részletezés nem volt feladatom, de a megoldást abban a keretben gondoltam, melyet most vázoltam. A termelőerők fejlődésével együtt járó munkamegosztást a honfoglalás előtti magyarságnál előmozdította az osztályviszonyok fokozódó kialakulása. Még inkább ebben az irányban hatott az új hazában talált őslakossággal való érintkezés, amely mind a földművelésben, mind az állattenyésztésben új eljárások elsajátítására vezetett. A feudalizmus kialakulása pedig még inkább rászorította a hatalmasoktól függő viszonyba kerülő szabadokat, hogy úri terheik, majd állami és egyházi tartozásaik teljesítése érdekében bizonyos termelési ágban specializálják magukat. Más szóval: a forrásokban mutatkozó ellentmondásokat nem oldhatjuk meg másképpen, mint ha az osztály viszonyok állandó fejlődé ót, végső soron a társadalmi törvények érvényesülését tartjuk szem előtt. ' Ebben a tekintetben marad el Váczynak adatokban gazdag tárgyalása a kor színvonalán álló, még oly sommás összefoglalás mögött is. Valóban dicséretre mé tó buzgalommal, nagy olvasottsággal ismerteti a sztyeppenépek halászatára, vadászatára, földművelésére vonatkozó adatokat; az észak-afrikai néprajzi anyagból leszűrt tipológiát a magyarságra alkalmazva kijelenti, hogy a Merner-féle „félnomád" csoportba tartozott, azok közé, akik „a földet ugyanolyan, vagy még nagyobb kedvvel művelik, mint ahogyan foglalkoznak az állattal" (V. 296—297. 1.). Ezt a kategóriát további 24 1. nft· 335. 1. 25 A magyar nép őstörténete, 2. kiad. (Bpest. 1954) (a továbbiakban: Őstört.), 128—129. 1.
