Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
500 BŐNIS GYÖRGY dését is összefoglalta (173—190. 1.). A Hóman, Szekfii és Kerényi szerkesztésében megjelent Egyetemes Történet második kötetét pedig, mely „A középkor története" címmel hatalmas anyagot tett hozzáférhetővé az akkor ún. művelt nagyközönség számára, ugyancsak ő írta. Bármsnnyire termékeny szerző is volt tehát a felszabadulás előtt, talán nem túlzás azt állítani, hogy munkásságának felerészét népszerű tudományos művek teszik ki. Az olvasó azt hihetné, hogy ez a két publikáció bőségesen idézi forrásait, amint tőlem megkívánja. De a Művelődéstörténet csak a képekre vonatkozó jegyzeteket közöl, a középkori egyetemes történet 714 lapjához mindössze 4 (négy) lap „Irodalmi Tájékoztató" járul.6 A kisebb szedés miatt vegyük ezt 6 (hat) lappal egyenértékűnek, akkor sem éri el a szöveg egy száza ékát. Amellett ez a nagyméretű szellemtörténeti szintézis nem országonként halad, ennélfogva a szöveg és az irodalom egybevetése rendkívül bonyodalmas. Nem kívánom mindezt a jeles szerző rovására írni, de szeretném em ékezetébe idézni, mennyire húzódoznak a népszerű művek kiadói a nagy jegyzetanyagtól. Azt hiszem, 172 lapnyi könyvem 14 lapnyi „Források és irodalom" fejezete (B. 157—171. 1.), mely kifejezett kívánságomra kapott helyet, eléggé szokatlan a népszerű tudományos művekné , és éppen a szakemberek tájékoztatására szolgál. Többek között Váezynak is nagyméitókben megkönnyítette, hogy a könyv fogyatkozásaira rámutasson. De nem is ez a lényeges különbség „akkor" és „most" között, hanem a népszerű munkának a kulturális forradalom következtében meg évő nevelő szerepe. Ma már nem néhány ezer művelt olvasó van az országban, haifém tömegek igénylik a felvilágosítást, többek között történelmi kéidésekben is. István királyról a Magyar Történelmi Társulat 1954. május 21-én a népszerű történelmi kiadványsorozatról tartott vitaü'é ének több hozzászólója kívánt olvasni, mégpedig szé esebb körök nevében is.7 A népszerű tudományos munka a történelmi köztudat alakítója, tanárok ós diákok eligazítója, olvasó népünk nevelője lehet. Magam sem tettem még sokat ebben az irányban ; eddig 73 tudományos közleményemből (az egyetemi jegyzetek né kül) csak két ilyen könyvet ós néhány cikket tudok [elmutatni.8 Nagy és szép hivatás a tömegek igényét kielégíteni, „nem középiskolás fokon tanítani" őket. De ehhez együtt kell haladni hazánk fejlődé ével, szeretni kell az olvasót és a választott tárgyat. A könyvemben kifogásolt „szinte már óizelmes patetikus aláfestés" (V. 265.1.) ezt a törekvést fejezi ki. Váczy, igaz, a következő lapon már ellentmondásba kerül önmagával, amikor „az éitekező, sőt tanárian oktató hang" miatt panaszkodik (V. 266. 1.). Jó népszeiű könyvet csak a tárgy iránti lelkesedéssel lehet megírni: hősünket szeretni vagy gyűiölni kell ané.kül, hogy emiatt eltorzítanók az adatok tanúságát. Hogy olykor a kritika sem né külözi az érzelmi aláfestést, azt a „Néhány kérdés" minden olvasója tanúsíthatja. A népszerű jelleg befolyásolja a mű szerkezetét is. Az egyes prob'émák, írja Váczy professzor, „nem mindig lépnek előtéibe kellő é ességgel, (a szerző) válaszai gyakran határozatlanok, sőt olykor ié reéithetőek. Prob ómák helyett pedig rendszerint meg kell elégednünk címszavakkal" (V. 266. 1.). Egyes 6 A 2. kiadásban idézett utolsó mű 1942-ben jelent meg. 7 Vö. Századok 1954, 715.1. A tárgyunkra vonatkozó hozzászólásokat a vita jegyzőkönyve tartalmazza. 8 A másik: Hajnóczy 1750—1795 (Bpest. 1954), a M. Tört. Társulat előző sorozatában.
