Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Iványi Emma: A szóhagyomány mint a legújabbkori amerikai történetírás egyik forrása 494

496 IVÄNYIEMMA ezeket a lemásolt szöveggel együtt kísérőlevélben csatolva elküldi az interjúalanynak. Ezután ketten, egyetértésben elvégzik a javításokat. Az a jó átírás, amely nem rontja el az eredeti szöveg zamatát s csak értelmetlenség esetén változtat rajta. A nyelvtani hibák, akadozások nyugodtan benne maiadhatnak. A javításokat az átírásban lábjegyzetben minden esetben jelezni kell. Legjobb a változtatásokat külön ívre gyűjtve csatolni valamennyi másolathoz. Bonyolultabb a szövegtörlés kérdése. A szövegben lehetnek olyan részek, amelyek egyes személyek érzékenységét sértik. Ha az adatszolgáltató biztosítékot kap, hogy ezeket a részeket csak bizonyos idő elteltével fogják felhasználni, rendszerint beleegyezik meghagyásukba. Az ilyen, egyelőre zárolt részeket is külön íveken kell összegyűjteni, megjelölve a felhasználhatóság időpontját. A történetírásnak természetesen az az érdeke, hogy erre minél előbb sor kerüljön, s az interjúkészítőt sem ösztönzi az, ha munkája eredménye esetleg csak évtizedek múlva lát napvilágot. Mégis annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az adatszolgáltató ezirányú kívánságai minden esetben tiszteletben tartandók. A fenti megfontolások alapján készül el a véglegesen átírt szöveg, amelyet az interjúkészítő és az adatközlő aláírásával, az illetékes intézmények (megbízók) pecsétjével a szokásos módon hitelesítenek. A végleges szöveget még egy tájékoztató adatgyűjtemény egészíti ki, amely magában foglalja az interjúkészítő és az adatszolgáltató, valamint a többi munkatárs nevét, foglalkozását, esetleg életkorát, s az interjú mir,den szakaszának keltét. Ha a meginterjúvol! egyén közismert személyiség, akkor a közkézen forgó lexikonok róla szóló részére kell hivatkozni. Hasznos annak feltüntetése, hogy milyen környezetben és hangulatban folyt le az interjú, milyen volt az illető magatartása, szívesen beszélt-e, vagy esetleg kitért egyes kérdések elől; vannak, akik még külsejét, ruháját is leírják, sőt csatolják fényképét is. Ebbe a részbe kerülhet egy rövid nyilatkozat arról is, hogy a történész n-iért éppen a kiválasztott személyekkel lépett kapcsolatba, ezt milyen felkérésre tette, mi volt a munka célja, s hogy a munka egy átfogóbb perspektivikus tervnek részét jelentette-e; fel kell sorolni azokat az újságokat, könyveket, iratokat, amelyeknek alapján az illető emlékezetét felfrissítette. Itt térünk vissza még egyszer a feltett kérdéseknek a végleges szövegbe való bevételére. A kérdések nélkül az interjút később használó történész sok mindent nem tudhat, így pl. azt, hogyan kerülnek bele bizonyos személyek nevei az interjúba, ki hozta szóba azokat. Mi az oka annak, hogy egy-ègv személyt együtt említenek egy másikkal, amikor a kettőnek látszólag semmi összefüggése sincs egymással? Nem tért-e ki az interjúalany egyes kérdések megválaszolása elől, esetleg úgy. hogy a kérdés mellé beszélt ? Követ el t-e el komoly tárgyi tévedéseket ? lia a végleges szövegben mindez benne van, a későbbi kutatók minden szükséges felvilágosítást megkapnak ahhoz, hogy az interjú szövegét megfelelően értékelhessék. Az interjúkészítéssel kapcsolatban — a magántulajdon elveinek megfelelően — egy sereg jogi kérdés is felmerül Általában az a szokás, hogy előre és írásban szabályozzák mindkét fél jogát a végleges szöveggel és annak felhasználásával kapcsolatban, kiterjesztve ezeket a jogokat az adatszolgáltató esetleges örököseire is. Az interjúkészítő történész rendszerint azért vállalkozik a munkára, hogy a szöveget saját maga használhassa, de ugyanekkor felelősséget vállal azért is, hogy megőrzi forrásul a történetírás számára, mások használatára is. Vilás kérdés az eredeti magnetofonfelvétel megőrzése. Egyesek szerint erre nincs szükség, ha a hiteles másolat már elkészült, legfeljebb jellegzetes részeket tartalmazó kisebb darabokat kell eltenni belőle, hogy az adatszolgáltató hangja is fennmaradjon Más felfogás szerint helyes az eredeti felvételt megőrizni, s ilyen esetben az adatszolgáltatót vagy örököseit illeti mca az őrzés joga, a hitelesített szöveg egy másolatával együtt. Egyáltalán a megállapodások messzemenő jogokat biztosítanak az adatközlőnek, aki gyakran beleszólhat az anyag felhasználásának részletkérdéseibe is. Az Egyesült Államokban már eddig is több történeti vonatkozású munka jelent meg, amely nagymértekben támaszkodott a s-zébegyományra.Ezeknek lárgya a jelenkor és a közelmúlt története s szerzőik állítása szerint anyaguk legérlékesebb részét interjúk útián gyüitötték össze. Kiemelhető ezek közül Allan Nevins és Frank Ernest Hill munkája Fordról és a Ford-művekről (1854). A tanulmányírók megállapítása szerint a szerzők Bv úi módszert ügyesen alkalmazzák, mégis szükségesnek látszik egy általánosan elfogadható szabályzat elkészítése, a műfaj tudományos megalapozottságának és felhasználhatóságának biztosítása céliából. A fentiekben arra törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló irodalom alapján rövid ismertetést adjunk egy külföldön folyó kísérletről. A munka szakmai és technikai téren egyaránt nagy felkészültséggel folyik, eredményei azonban még nem mérhetők le. Azok a művek, amelyekhez nem műkedvelők, hanem valóban tudósok és történészek