Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
492 SZTJHAY MIKLÓS mezték a bolsevik párt álláspontját és annak alapján helyes feladatokat tűztek ki maguk elé. A szövetkezeti gazdálkodás terjedését igyekeztek előmozdítani a tagosításon keresztül is. Találkozunk olyan tervvel is, hogy azok a parasztok, akik már elvégeztek munkájukat és így nincs szükségük munkaeszközeikre, kötelesek azokat olyanoknak átadni, akiknek nincsenek munkaeszközeik ós erre rászorulnak. Az elképzelés szerint a közös munkaeszköz használat szövetkezetbe való tömörítésre ösztönöz.11 8 Találkozunk a Tanácsköztársaság alatt a termelőszövetkezetek állami támogatásának gondolatával is, melyet abból a szempontból is felvetettek, hogy az államilag támogatott szövetkezet magasabb terméseredménye ösztönzően hat majd az egyénileg gazdálkodókra. „Úgy gondoltuk, hogy a kisbirtokosokat hagyjuk szépen békén —- olvashatjuk a Szociális Termelésben—és viszont gondoskodunk: a szövetkezeteknek nyújtandó kezdvezésekről, azok előnyben részesítéséről, számukra üzemanyag kiutalásról, így majd önmagától elő fog állni olyan állapot, hogy a kisgazda be fogja látni, hogy nem érdemes neki saját földjét túrnia, azon kínlódnia, hanem ő is beáll szövetkezetekbe, mert így sokkal jobban fog, járni. . ,"11 9 Később — amint már erről szó volt — belátták, hogy ha mást nem tesznek, akkor rendkívül hosszú ideig maradhat fent az akkori állapot. így került majd sor azokra az erőfeszítésekre, amelyek a kisbirtokosok szövetkezeti útra terelését célozták. Az, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében más eszközök igénybevételét is tervbe vették, természetesen nem jelenti azt, hogy a szocialista üzemek példamutató és meggyőző szerepének jelentősége háttérbe szorulna. Erről beszél pl. Nyisztor György is a Tanácsok Országos Gyűlésén, amikor azt mondja : „Ha a kisgazda látni fogja, hogy nini a béresnek különb dolga van mint nekem, akkor a kisgazdák maguk azt fogják mondani, hogy igenis szövetkezeti módon akarnak gazdálkodni."12 0 Ami a szövetkezetek állami támogatását illeti, ennek kimutatása még megoldandó feladat. Érdemes azonban megemlíteni, hogy rendelet is van olyan, amelyben kifejezésre jut a termelőszövetkezeteknek nyújtott állami támogatás, így az április 18-án megjelent F. N. 26. számú rendelet, amely a cukorrépa áráról intézkedik. A rendelet szerint ,, a cukorrépatermelőknek igényük van: még pedig a termelőszövetkezeteknek 50 százalék, a magánosoknak pedig 45 százalék . . . friss répaszeletre" . . . , „amely ingyen bocsáttatik rendelkezésükre. Amennyiben a termelő a friss szeleteket nem veszi át, részére minden 100 kg répa után, ha a termelőfél termelőszövetkezet, 5 korona, ha pedig magángazdaság 4 K. 50 fillér megtérítést kell fizetni."121 Mindazok a termelők, akik 1919-ben cukorrépát termelnek, „melasseban is részesülnek", amiért 100 kg után a termelőszövetkezet 45 koronát, a magángazdaság pedig 50 koronát köteles fizetni. Ehhez hasonlóan „a répamag ára a termelőszövetkezetek részére 8 korona 50 fillérben, magángazdaságok részére pedig 9 koronában állapíttatik meg." A Tanácsköztársaságnak azon törekvései, amelyek az egyénileg dolgozó parasztságnak a termelőszövetkezetekbe való tömörülésére irányultak, a rendelkezésre áÜó rövid idő ellenére sem maradtak hatástalanok. Már olyan közléseket olvashatunk, amelyek azt mutatják, hogy a termelőszövetkezeti eszme a kisbirtokos parasztság körében is kezdett terjedni. „A szövetkezeti eszme a tanyai cselédséget és a törpebirtokosokat mindenütt annyira megnyerte, hogy állatállományukat felajánlották a létesítendő szövetkezeteknek" — írja a Vörös Újság.12 2 Kecskeméten . . . nemcsak a földtelen parasztság, de a kisbirtokosok is a föld szociális megművelése mellett foglaltak állást.12 3 Ugyancsak Pest megyére vonatkozóan olvashatjuk a Vörös Újság május 4-i számában, hogy „Pest megyéből egymásután jönnek a küldöttségek a megyei direktóriumhoz, amelynek támogatását kérik a termelőszövetkezetek megalakításához".12 4 Aminek egyrészt az a magyarázata, hogy : ,,A kommunista társadalomban új vagyont szerezni, új földet szerezni nem lehet, s így magától érlelődik a gyümölcs, amelynek neve — a termelőszövetkezet."125 A termelőszövetkezetek megalakításához szükséges támogatás kérését magyarázza az is, „hogy a kisbirtokosok —- akik tényleg maguk művelik a földjüket, akik meg van-118 Hajdú Árpád: i. m. 21. I. 118 Uo. 120 Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Bpest. 1919. 150. 1. 121 A Földművelésügyi Népbiztosság 26. F. N. számú rendelete. 122 Vörös Űjság. 1919. ápr. 20. 113 Vörös Űjság. 1919. ápr. 2. "'Vörös Űjság. 1919. máj. 4. "s Uo.
