Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 477 földosztás útján, a parasztság évszázados vágyának, törekvésének valóra váltásával lett volna megvalósítható. Nem az agrárkérdésben elfoglalt elvi álláspontból következett tehát a tervezetnek az a helyes javaslata, hogy a földmívesszegénység kongresszusa döntse el : a föld felosztását akarja-e, vagy pedig a szövetkezeti gazdálkodást. Ez a javaslat abból fakadt, hogy a földosztás követelése olyan élesen jelentkezett a parasztság körében, hogy előle elzárkózni nem lehetett. Ez az elvi álláspont 1919 tavaszán sem változott meg·, sőt a szocializálás előrehaladásával a föld felosztásának alternatívája immár el is maradt. A Kommunisták Magyarországi Pártjának a földkérdésben kialakított álláspontjához hozzájárultak az O. K. (b.) P. egyes akkori vezetőinek téves nézetei is, amire a magyar kommunisták hivatkoztak is. így például a Tanácsköztársaság időszaka alatt elhangzott egyik előadásban az alábbiakat olvashatjuk : „Bucharin a Kommunisták Programja című könyve teljesen azon az alapon áll, hogy a földeket, a nagybirtokokat feldarabolni nem szabad, hanem azokat közös birtokba kell venni, azokon közösen kell gazdálkodni, de még a kisbirtokokat is egyesíteni kell nagyobb birtoktestekké."26 Az O. K. (b.) P. azonban nem ilyen, hanem elvileg teljesen helyes álláspontot képviselt és helyes határozatot is hozott.27 Nálunk azonban e helyes határozatok helytelen értelmezése is felmerült. így pl. a fent idézett előadásban az. O.K. (b.) P. 1919. március 18—23. között megtartott VIII. kongresszusa határozatának olyan értelmezésével találkozunk, ami szerint : „kimondják, hogy a nagybirtokon létesítenek szovjet gazdálkodást, a kisbirtokot azonban meghagyják".28 A szovjet agrárpolitika hasonló értékelését adja Hamburger Jenő is, akinek a Tanácsok Országos Gyűlésén elhangzott referátuma ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza : „Oroszországban éppen az ellenforradalmi törekvések felszínre jutása miatt, a nagy földbirtoktcsteket feldarabolták, az instrukciót széjjel hordták, az egész állatot elvitték, teljesen devasztálták... s az orosz tanácsköztársaság még csak ma tart ott, hogy e szétdarabolt, tönkretett és devasztált gazdaságokat újra rekonstruálni akarja."29 A nacionalizáló földtulajdon paraszti kézre való juttatásának célját és jelentőségét tehát a kommunisták egyáltalán nem értették meg, hanem úgy fogták azt fel, mint az ellenforradalmi támadás miatt tett engedményt. Amint ismeretes, egyrészt nem arról volt szó, hogy Szovjet-Oroszországban csak a nagybirtokon szerveztek volna kollektív gazdaságokat, másrészt a parasztság földéhségét földhözjuttatásán keresztül elégítették ki, ami a munkás-parasztszövetség megszilárdítását eredményezte. Ezzel párhuzamosan már az 1917-es földről szóló dekrétum és a későbbi intézkedések is súlyt helyeztek a szovhozoknak, mint a szövetkezetek különböző típusainak szervezésére.3 0 Nem arról volt tehát szó, hogy az O. K. P. kezdetben helytelen politikát folytatott ós később korrigálták volna azt. Ami már most a Szociáldemokrata Pártot illeti, a forradalmi hullám erősödésével a párton belül a baloldali szociáldemokrata vezetők álláspontja került egyre határozottabb előtérbe, amely megegyezett a kommunisták felfogásával. Mind több olyan cikk jelent meg a Szociáldemokrata Párt sajtójában, amely a szövetkezeti gazdálkodás mellett tört lándzsát és azt propagálta.3 1 A Népszava egyik 1919 márciusi számában a következőket olvashatjuk: „Azt kell tehát kivívnunk, hogy a földreform országszerte a szövetkezeti alapra helyezett nagyüzemi termelés útján menjen végbe. Minél nagyobb területen lehet a szövetkezeti nagyüzemet —- az érdekelt földművelő nép belátásán alapuló, önkéntes hozzájárulásával és közreműködésével — megvalósítani, annál kisebb rázkódtat ássál és veszéllyel fog végbemenni, és annál áldásosabb eredményű lesz a földreform. Éppen ezért a termelőszövetkezetek megalakítását és az ezekre alapított nagyüzemi termelést nem csak, hogy megakadályozni nem szabad, hanem az államhatalom minden rendelkezésre álló eszközével elő kell mozdítani".3 2 A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták ezen elvi álláspontjuknak megfelelő gyakorlati poli ikai munkát is végeztek. Elegendő ezzel kapcsolatban csak arra utalni, hogy Somogy megyében Hamburger Jenő és Latinka Sándor irányították és vezették a szocializálásért folytatott harcot. Ε munkának egyik fő eszköze a földosztó bizottságokban "Hajdú Ârpdd: A földkérdés. Bpest. 1919. 11. 1. " Lásd ezzel kapcsolatban Lenin: Az agrárkérdésről. II. kötet. Bpest. 1950. 380—382.1. (Dekrétum a földről és Paraszti választói utasítás a földkérdésről.) !B Hajdú Árpád: i. m. 11. 1. "Tanácsok Országos Gyűlésének jegyzőkönyve. 1919. 48. 1. 30 Lásd Lenin: i. m. 31 Lásd Szemere Vera : A munkás—paraszt szövetség egyes kérdései 1919-ben. Párttörténeti Közleméai-ek. 1959. 1. sz. 23. 1. 32 Népszava. 1919. márc. 4. MMTVD V. (046—647. 1.).
