Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438
470 SZEKERES JÓZSEF elbocsátásához. A kormány ehhez hozzájárult, hiszen egy korábbi beszélgetés alkalmával maga az Iparügyi minisztérium államtitkára ajánlotta, hogy szabaduljanak meg az izgatóktól.5 6 így született meg az egyezség, amelynek híre még aznap megérkezett Pécsre. Itt Tolnai kerületi párttitkár — miután Peyeréktől még nem kapott információkat— felkereste Horváth főispánt, aki ismertette a létrejött megállapodást. Tolnai ezt tudomásul vette, egyedül az elbocsátásokkal kapcsolatban volt egy észrevétele : kijelentette, hogy csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha az elbocsátandók között sem párt- sem szakszervezeti tag nem lesz. A főispán erre azt válaszolta, hogy őt köti a kormány határozata, egy dologban szívesen segít : az elbocsátottak más munkahelyen történő elhelyezkedésében. A második sztrájk A bányaigazgatóságon vasárnap lázas munka folyt. Készítették az elbocsátásra kerülő 146 munkás felmondó levelét. A levelek kikézbesítése még azon a napon megtörtént. A munkások között nagy felháborodás keletkezett ennek a leplezetlen bosszúhadjáratnak láttán és a szociáldemokrata párt, nehogy az emberek még meglevő psekély bizalmát elveszítse, vasárnap délutánra Pécsbányatelepre gyűlést hívott egybe. Itt 3000 bányász jelent meg s ezek egyhangúan elhatározták, hogy kiállnak elbocsátott vezetőik mellett és a hétfői napon nem veszik fel a munkát. Ez így is történt, mert hétfőn a berendelt munkások közül alig néhányan jelentek meg az aknák lejáratánál. A kormány a sztrájkkal szemben egyáltalában nem leplezte ellenszenvét és most már nyíltan elitélték a bányászokat. Mikecz belügyi államtitkár szerint „Pécsett nyugodt, csendes sztrájk folyik. Ennek a sztrájknak jellege most már politikai, hiszen ott bérkérdésről nincs szó. Rendzavarásról eddig nem érkezett jelentés. Ha megtudjuk, hogy rendzavarás készül, ezt meg fogjuk akadályozni, ha pedig tényleges rendzavarásra kerül sor, úgy azt keményen meg fogjuk torolni. A bújtogatók ellen különben ügyészségi vizsgálat folyik."5 7 Bornemisza miniszter pedig március 4-én, a parlamentben a szociáldemokrata interpellációkra adott válaszában kijelentette : ,,A sztrájk után a bányaigazgatóság kijelentette, hogy elkerülhetetlen a bányászlétszám csökkentése. Erre a hírre az igazgatóság és a főispán előtt megjelent a szociáldemokrata párt küldöttsége azzal, hogy nem kifogásolja az elbocsájtásokat, csak szakszervezeti tag ne legyen közöttük. A vállalat azt felelte, hogy a szakszervezetnek nincs beleszólása abba, kiket bocsájtanak el, ezt ő, a miniszter is helyesli, mert amíg magángazdaság alapján állunk, lehetetlen, hogy a munkásszervezet szabja meg, hogy kit bocsássanak el és tartsanak meg. A szociáldemokrata párt eljárása teljesen elhibázott volt és hatalmi szempontból törtónt."6 3 A beszéd további részéből is kitűnt a kormánynak az az álláspontja, hogy minden eszközzel biztosítani akarja ,,a dolgozni akarók szabadságát". Ezek után a képviselőház is befejezte a pécsi ügy vitáját. A délelőtti ülésen a képviselők egyrésze még érdeklődést mutatott a bányászok ügye iránt, de amikor a miniszter hatalmi kérdésként állította be a sztrájkot, amikor kitűnt, hogy az elbocsátottak mellett a szociáldemokrata párt kiállt és hogy a munkásság évtizedes vezetőiről van szó, egyszerre harmadrendű üggyé siilyedt a sztrájkolok, az elbocsátottak sorsa. A DQ-T a második sztrájkot a lehető legteljesebb nyugalommal fogadta, mert a helyi hatóságok, a csendőrök és rendőrök a központi utasítások értelmében minden eszközzel elnyomták a sztrájkolókat. A bécsi igazgatóság szigorú utasítására az elbocsátottak ügyében mindennemű tárgyalás, intervenció elől elzárkóztak és várták a sztrájk összeomlását. A szociáldemokrata párt látszólag kiállt az elbocsátottak mellett, de közben fegyelmi eljárást folytatott a 11 vasasi munkásvezető ellen, akiket végül is kizártak a pártból és a szakszervezetből. Országos gyűjtést is szerveztek. A bányavidéken az egyetemi hallgatók, Budapesten pedig baloldali munkáscsoportok terjesztettek röp" A pécsi elbocsátások alapján hívta fel az illegális kommunista párt a munkások figyelmét : „Már a pécsi eseményekből lehetett látni, de most,. . . napnál világosabb, hogy miről van szó : a Darányi kormány a munkás t iSmegszervezetek funkcionárius gárdájára vadászik, a szakszervezetek bizalmiai, a pártszervezetek vezetőségi tagjai, tehát a magyar munkásmozgalom gerince, legbecsesebb elemei ellen folyik a hadjárat". Házi Ferenc: Büntető expedíciók a munkásmozgalom ellen. Dolgozók Lapja, 1937. júl. " Pesti Napló, 1937. márc. 2. ss Magyarország, 1937. márc. 4. (