Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

452 SZEKERES JÓZSEF A február 17—18-i munkáskizárás A főispán határozott kívánsága szerint a társulatnak egy héten belül végleges választ kellett adnia. Ez a kívánság megértette a bánya vezetőivel, hogy a bérmozgalom ügyét tovább nem lehet elodázni. Február 16-án a kora reggeli órákban a társulat magyarországi vezetői összeültek s megtárgyalták a kialakult helyzetben szükséges tennivalókat. Az értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy meg kell előzni a bányászok és a helyi hatóságok együttes mozgalmából esetleg a társulatra nézve kedvezőtlen kormányintervenciót. A mohácsi szénraktár elegendően fel volt töltve ahhoz, hogy veszélyek nélkül nézzenek szembe egy esetleges sztrájk vagy kizárás következményeivel. Arra számítottak, hogy bizonyos provokatív cselekedetekkel sztrájkba kergethetik a munkásokat és ezt az alkamat felhasználva elbocsáthatják az „izgatókat", akiknek kiesése egyben a többiek számára növekedő műszakszámot jelentene és ez hozzájárulna a keresetek növeléséhez. Provokatív intézkedést hozni a bányatelepek feszült, szinte sztrájk előtti hangulatában nem látszott nehéznek és még inkább valószínűnek tűnt ez intézkedés várható sikere.28 Az aknák mélyén zavartalanul folyt a munka, amikor a bányaigazgató meglepetésszerűen üzemszünetet rendelt el február 17-én reggeltől, arra hivatkozva, hogy több helyről értesülést nyert a bányászok tervezett földalatti sztrájkjáról. Az üzemszünet napján — gondosan időzítve — a bányaigazgató közölte Tolnai párttitkárral, hogy a DGT vezérigazgatósága félbeszakítja a tárgyalásokat és mindennemű béremeléstől elzárkózik. Ugyanebben az időpontban függesztették ki a bányatelepeken Korwik vezérigazgató felhívását a munkásokhoz : „A Bányamunkássághoz ! Az Első Dunagőzhajózási Társaság vezérigazgatója ezen komoly órában, amelytől az egész munkásság és családjának szerencséje, vagy szerencsétlensége függ, a következő felhívással fordul az Összmunkássághoz ! A vezérigazgató a munkások és azok családjának javát, úgy a múltban, mint most őszintén a szívén viseli és természetesen ma is fenntartja azon ígéretét, hogy a munkásság mostani bérezési rendszerét vizsgálat alá veszi és a béreket egy bizonyos mértékben felemeli akkor, ha ezt a bányaművek gazdasági helyzete megengedi. A bányaművek vezetője a munkásság bizalmi emberei előtt nyíltan és becsületesen feltárta, hogy a bányamű gazdasági helyzete a mai napig nemcsak hogy nem javult, hanem bizonyos mértékben még rosszabbodott is. 1. A szén ára a magyar szénpiacon az utóbbi időben lemorzsolódott. 2. Az anyagárak és a bányamű egyéb kiadásai emelkedtek. 3. Szenünk elhelyezése általában nem emelkedett, ami abból is látszik, hogy termelésünk az előző évhez viszonyítva nem nagyobb, szénkészleteink azonban megnövekedtek. A bányaművek gazdasági helyzetének ezen határozott rosszabbodása és annak ellenére, hogy nem minden bánya adott ilyen segélyt, a vezérigazgató saját elhatározásából téli és őszi segélyt engedélyezett azon okból, mert a munkásság, annak feleségei és gyermekeinek jóléte előtte mindennél fontosabb. Eddig sikerült elkerülni, hogy olyan munkásleépítési intézkedések történjenek, amelyek úgy a bányamű gazdaságosságát, mint pedig a megmaradó munkásság helyzetét megjavították volna. A munkásság gondoljon ebben a komoly órában feleségére és gyermekeire és arra, hogy a bányamű helyzete, amely az ő kenyerét jelenti, abban a pillanatban újra rosszabbodik, amikor a munkásság meggondolatlan cselekedetre ragadtatja magát. Ügy a múltban, mint a jövőben első és állandó gondját képezi a vezérigazgatónak, hogy a munkásság és hozzátartozói helyzetét megjavítsa, amint azt a bányamű gazdasági helyzete megengedi. Egy sztrájk, vagy hasonló meggondolatlan más lépés magával hozza azt, hogy a helyzet javulása a munkásság saját hibájából ismét kitolódik. Bécs, 1937. február 17. Jó szerencsét ! Korwik s. k. vezérigazgató"2

9 " KGL—DGT. Big. 3339/1937. 21

KGL—DGT. Big. Szabolcs igazgató iratai. 1937.