Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

ADATOK AZ 1937. ÉVI PÉCSI ÉHSÉGSZTRÁJK TÖRTÉNETÉHEZ 443 azt megkívánja. A bányászok vezetői — a 4000 közül mintegy 150—200-an — zömükben becsületes, a munkások sorsát javítani akaró emberekből kerültek ki. Mindannyian tagjai voltak a szakszervezetnek vagy a szociáldemokrata pártnak, de ez nem azt jelen­tette, hogy fenntartás nélkül elfogadták a pártvezetés ingadozó, sok esetben elvtelen megegyezésre hajlamos politikáját. * Az 1937. évi éhségsztrájk Vasas bányatelepről indult kï s ez nem volt véletlen. Ezen a telepen volt a legtöbb gyermek11 s itt érezték leginkább a gazdasági nehézségeket, itt volt a munkások között a legerősebb az egybetartozás tudata, a harcos, összetartó szellem s a legnagyobb elszántság valamint szervezettség. De itt voltak a legjobb munkás­vezetők is. A párttagok száma mindössze 9, a szakszervezetieké pedig 29 fő volt, de be­folyásuk a munkásokra — akik mintegy 400-an dolgoztak a vasasi telepen — a legtel­jesebbnek mondható. A vasasi szociáldemokrata pártszervezet és szakszervezet elnöke Raub János volt, aki fiatalkorában Kun Béla mellett vett részt a budapesti munkás­mozgalomban. Már 16 éves kora óta dolgozott s édesatyja mellett kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A többiek — mindannyian 30 év körüliek — ott nőttek fel a bánya­telepeken, részben az idősebbektől, részben saját tapasztalataik alapján ismerték a harcos hagyományokat. Ők nem bíztak a szociáldemokrata vezetőkben, de látták, hogy az adott viszonyok között csak a baloldali munkásokat összefogó párt és szakszervezetre támasz­kodhatnak, tudták, hogy ha nyíltan kifejezést adnának nézeteiknek, akkor hamar a börtönök lakói lennének. Rendszeresen hallgatták a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait, elsősorban Kun Béla és az idősek által személyesen ismert Bokányi Dezső, egykori pécsi szociáldemokrata képviselő, előadásait, hírmagyarázatait. De ezekről a rádióhallgatásokról még egyes szociáldemokrata párttagok előtt sem lehetett beszélni s a vezetők csak a legóvatosabb módon adhatták tovább a munkásoknak értesüléseiket. A vasasi munkásvezetők nem voltak tudatos képzett kommunisták, hanem egyszerű becsületes munkás emberek, akik az ellenforradalmi rendszer tervszerű üldözése ellenére kitartottak a szakadatlan harcban a kapitalista kizsákmányolás és politikai elnyomás ellen. De nem voltak már szociáldemokraták sem, hiszen nem bíztak a pártvezetésben, éles osztálytudatuk pedig messzire eltávolította őket a megalkuvás, kiegyezés, munkás­érdekeket sértő politikájától.12 A szociáldemokrata párt központi vezetősége felismerte, milyen folyamat ment végbe a pécsi bányászvezetők tudatában, néhány sztrájk alkalmával pedig a Budapest­ről leutazott vezetők személyesen is tapasztalhatták, hogy a munkások egyszerűen nem hajlandók jóváhagyni a megkérdezésük nélkül kötött semmitmondó megállapodásokat. A szociáldemokrata vezetők igyekeztek is megszabadulni az ilyen munkásoktól1 3 s később az 1937. évi sztrájk alkalmával a pártvezetőségnek ez az álláspontja a gyakor atban is kitűnt.14 A sztrájk előzményei Az élelmiszerek és ruhaneműek fokozódó áremelkedésével párhuzamosan növe-1-edett a bányatelepeken a nyomor. Ez a jelenség a hivatalos szervek előtt sem maradt rejtett, különösen a helyi hatóságok előtt nem, mert szemük előtt történt minden. A kor 11 A Pécsi Kir. Törvényszék a sztrájkolók elítélése alkalmával enyhítő körülménynek alkalmazta a sok­gyermekes bányászok nyomorúságos helyzetét s különösen a vasasi telepen uralkodó állapotokat : „Nem kerülte 1 a törvényszék figyelmét az sem, hogy Vasason; a mecsekvidéki kis bányafaluban sokszáz gyermek van, akiknek ellátása a szülőknek súlyos anyagi gondot képez ..." P. I. A. Pécsi Főügyészség iratai 1937. IV. 444. 11 Raub János közlései alapján. 11 Két évvel a sztrájk előtt Szabolcs bányaigazgató a Pest felé haladó vonaton megbeszélést folytatott Bert­rand Antal központi szakszervezeti titkárral aktuális bérkérdésekről. Bertrand kijelentette, ha az igazgatóság haj­landó elbocsátott munkásokat visszavenni, akkor minden követelés nélkül fognak dolgozni. „Alulírott azt vála­szolta Bertrandnak — írja egy J935. január 25-i szigorúan bizalmas feljegyzésében Szabolcs bányaigazgató — , hogy nem bízik most sem az ő ígéretében, mert nem lát semmiféle garanciát arranézve, hogy a munkások Bertrand ígéretét be fogják tartani. Lehet, hogy az ígéret a vezetőségtől származik, de félő, hogy a munkások között vannak olyan elemek, akik az ígéretnek eleget tenni nem fognak, ellenkezőleg izgatással a tömeg fegyelmét megbontják, minélfogva a vezetőség nem fogja tu lui betartani az igéretét. Bertrand beismeri, hogy az ilyen elemek izgatása lehetséges. — Alulírott erre azt proponálja, hogy Bertrand ismertesse azok névjegyzékét, akiknek a beavatkozása a rendet és a fegyelmet fel fogja borítani, mert ezeket az üzemtől el akarja távolítani. Kérdés azonban az, hogy a munkások ilyen elemek visszavétele mellett nein fognak-e síkra szállni, illetve értük sztrájkba lépni. Bertrand kijelepti, hogy ezen elemek visszavételéért a munkások nem fognak sztrájkba lépni. Alulírottnak arra a kérdésére, hogy eme elemek között nem lehetnek-e kommunista izgatók, Bertrand kijelenti, hogy nincsenek, mert a szakszervezeti vezetőség állandóan figyeli ez iránybíin a munkásokat, de eddig ilyeneket megállapítani még nem tudott. Fentemlített turbulens elemek névsorának mielőbbi átadását megígéri." KGL—DGT Szabolcs igazgató hagyatéka. 1935. január 28. Pro memoria. " Lásd Tolnai József alább közölt nyilatkozatát 1937. febr. 24-ről.

Next

/
Thumbnails
Contents