Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

ADATOK AZ 1937. ÉVI PÉCSI ÉHSÉGSZTRÁJK TÖRTÉNETÉHEZ 439 Pécsbányatelepen pedig a pécsi rendőrség erősebb készenléti csoportja helyezkedett el· A bányatelepek sztrájk előtti feszült légköre a robbanásig fokozódott. Mindenütt izgatott emberek jártak és megvitatták az eseményeket és a teendőket, de magában Pécs városában is felborult a nyugalom. Az utcákon megerősített rendőrjárőrök cirkáltak, mert nagy tömegben érkeztek bányászok és a megrémült bányavezetők tüntetéstől, erőszakoskodástól tartottak. A városban már több nap óta folyamatban levő diákzavargások sem fejeződtek be és a hatóságok nem minden alap nélkül féltek a két mozgalom esetleges egybekapcsolódásától. A vasasi bányatelepen este senki sem tért nyugovóra. A legnagyobb elkeseredéssel tárgyalták az eseményeket és kemény kifakadások hangzottak el az osztrák érdekeltségű vállalat ellen, amelynek munkabérpolitikája miatt magyar munkások halálos veszedelemnek tették ki magukat. Estefelé egy beteg jött fel a sztrájkolók közül, ez mondotta el, hogy az ivóvíz elfogyott, a lámpák akkumulátortelepe kimerült, sötét van, de a sztrájkoló munkások erős akarattal elhatározták, hogy addig nem jönnek fel a bánya mélyéből, amíg eredményt nem érnek el követeléseik teljesítése terén. A bányászok helyzete a sztrájk előtt A pécsi bányaigazgatóság és a munkások között szinte a bányaművelés kezdetei óta éles ellentét állott fönn. A bányamunkások már a múlt század nyolcvanas éveiben, majd 1893-ban rövidebb ideig tartó bérharcokat folytattak, a századforduló után pedig egészen az első világháború kezdetéig — a magyar munkásmozgalomban egyedülálló — hat-nyolc hetes sztrájkokat és számtalan kisebb megmozdulást kezdeményeztek túlnyomó részben az alacsony munkabérek miatt. Az első világháborúban a bányászok támogatták a pécsi 6-os honvédek lázadását, majd a szerb megszállás után újból jelentősebb bérharcok következtek. Az 1929—1933. évi gazdasági világválság S, DGT üzleti veszteségeit óriási méretekben megnövelte. Ebben a helyzetben a társaság vezetői a legkíméletlenebb módszerek és rendszabályok alkalmazásával törekedtek a munkások fizetésének csökkentésére : ez tűnik ki az 1929—1937. években lezajlott 10 bérmozgalomból és sztrájkot megelőző kizárásból.2 A DGT pécsi szénbányájánál alig lehet olyan évet találni, amelyben sztrájk vagy kizárás ne fordulna elő. A bányászok a bányaművelés kezdeteitől állandó harcban álltak a vállalattal s már szervezetlenségük idejében is mozgalmakat kezdeményeztek a létminimum alatt álló fizetésük felemelésére. A vállalat magától soha semmit nem tett munkásai helyzetének javítására, akár magasabb bérezés, akár szociális intézmények kiépítése tekintetében. Más magyar bányavállalatok, különösen az első világháború után, munkásaik mozgalmának leszerelésére, jól felfogott üzleti érdekből kiindulva arra törekedtek, hogy különféle kedvezmények nyújtásával viszonylag elégedett és helyhezkötött törzsmunkás réteget képezzenek. Pécsett nem adtak kölcsönöket a lakásépítkezésekhez, nem biztosították megfelelő áron a szükséges élelmiszert és ruházati cikkeket, nem adtak ingyen áramot, nem osztottak szét munkásaik között jutalmakat. Általában az évi kiadások között a legkisebb tételt a munkások szociális helyzetének javítására szánt összeg jelentette és soha sem haladta meg a bruttó bevétel 1 — 2%-át. A bányában alkalmazott munkások átlagkeresetét a harmincas években a. 440. lapon közölt táblázat mutatja. A táblázatból kitűnőleg az átlagbérek 1931 — 1937 évek között 15%-kal csökkentek, ugyanakkor az árak egy-két évi zuhanás után 1936/37-ben újból emelkedni kezdtek. Az 1931. évi viszonylag magasabb bérek a különféle takarékossági intézkedések és szanált napok bevezetése következtében lényegesen kisebbedtek. Az 1937 januári néhány pengős emelkedés csupán a téli fokozottabb szükségletek miatt növelt termelés eredménye. A bérek színvonala tehát állandóan csökkent és ez a tendencia nem változott meg az 1936/37. év telén sem, hanem bizonyos stagnálás következett be. ' Történetírásunk hazánk felszabadulása után jelentős eredményeket ért el a pécsi bányamozgalmak történetének feltárása terén. Összefoglaló leírást nyűjt Babies András idézett müvén kívül az 1900—1920-ig terjedő időszakra Haida Oyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen (Pécs. 1957). Az 1893. évi sztrájk történetét Végh Joachim, dolgozta fel (Az 1893. évi pécskörnyéki bányászmozgalom. Századok, 1949.293—310.1.), az 1905. évi sztrájkmozgalmat pedig jelen tanulmány szerzője ismertette (Kenyérért és szabadságért. Az 1905. évi pécsi bányászsztrájk. Bpest. 1955 és Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól. Századok, 1955. 897—923. 1.).