Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
436 JÓNÁS ILONA lakozott a felkelőkhöz, többnyire a szegénység, de voltak közöttük „mesterek, kereskedők gazdag emberek, polgárok és mások", néhol maguk a prévot-k, királyi poroszlók is.7 4 A parasztsereg vezére, Guillaume Cale értett a hadviseléshez, valamiféle kancelláriával és pecséttel74 " is rendelkezve irányította az alvezéreket. A szétszórt csapatokat azonban nem tudta kézben tartani. Jól látta, hogy a hadakozásban járatlan, fegyvertelen parasztok önmagukban nem érhetnek el eredményt a lovagokkal szemben. A fölösleg^-véroTLtás elkerülése végett a felkelőket Párizs felé irányította, s kapcsolatot keresett a polgárokkal. ,,. . . TTegokósaEb és nevezetesebb embereit elküldte a párizsi kereskedők prévótjához és azt írta neki, hogy rendelkezésére áll, és hasonlóképpen segítséget és támogatást kért tőle, ha erre szüksége lesz."75 Étienne Marcel vonakodott a parasztokkal szövetséget kötni. A flandriai kommunákhoz írt levelenek tanúsága szerint elhátarölta magát a Jacquesoktól. „Tudomásukra hozzuk, hogy a mondott dolgok és tettek, amik Beauvaisisben kezdődtek, a mi tudtunk és akaratunk nélkül történtek, s inkább készek lennénk meghalni, mintsem helyeselni azokat, amelyeket Beauvaisis vidékének lakossága cselekedett."76 A parasztokat ugyanakkor felhasználta arra, hogy a főváros környékén levő feudális kastélyokat velük romboltassa le. Jean de Barres aranyműves, Pierre Gilles fűszerkereskedő, Jehan Vaillart, a királyi pénzek prévôt ja, megszervezték a környék lakosságát, leromboltatták velük Simon de Buci, Pierre d'Órgémont és Jacques de Vache kastélyait. A polgárok és parasztok közös vállalkozása volt az ermenonvillei kastély, Robert de Lorris elleöT támadás is.77 Ezután a két csapat különvált, s míg a parasztok Clermont felé, addig a polgárok Meaux irányába vonultak, ahol a trónörökös felesége és több nemesasszony tartózkodott kisebb létszámú királyi őrség védelme alatt. A lovagok azonban Gaston de Foix és Jean de Grailli vezetésével visszaverték a támadást, s mivel a város lakói támogatták a párizsiakat, nagyrészüket lemészárolták, felgyújtották a templomot és kifosztották az egész várost. „Annyit öldököltek, hogy egészen fáradtak és elcsigázottak voltak" — írja egy krónikás.78 Az első megdöbbenés után hamarosan megindult a nemesek szervezkedése is. Vezért a nayaran^királi.^zemélyében találtak, s a közös veszélyben ellentéteîSêt félretéve, királypártiak, angolok, navarraiak, közösen gyülekézfelsa parasztok leverésére.79 A harc végső kimenetele nem volt kétséges. Guillaume Carle, aki a nemesek feletti győzelmet csak a párizsi polgársággal való összefogás esetén látta lehetségesnek, azl "jáva"solta a felkelőknek, hogy vonuljanak Párizs felé, niivel'a nyílt mezőn nem tudnak eredményesen megütközni a lovagokkal. A felkelők azonban kijelentették, nem futnak meg, s elég erősnek érzik magukat, hogy szembeszáüjanak a nemesekkel.80 Mielőtt a harc megindult volna, a nemesek vezére magához hívatta Carlet-t tárgyalás címén, majd elfogta és később Clermontban lefejeztette.8 1 Ezalatt a vezér nélkül maradt parasztsereget Robert Sercot vezetésével megrohanták az angolok, s nagy részüket lemészárolták. A sereg megmaradó részét, a menekülőket és mindazokat, akik nem voltak a főseregben, a többi nemesek rohanták meg. Clermontban és környékén 800, Poix mellett 1300 parasztot öltek meg, Roye és Gerberoi között 800-at, Gaillefontaineben kürölbelül ezret. Felgyújtottak egy kolostort, ahová 300 paraszt menekült, Roussi grófja Brieben házuk kapui elé akasztatta fel a parasztokat. A krónikások szerint körülbelül 20 000 ember vesztette életét a megtorlás során.82 A nemesek bosszúja borzalmas volt. Égtek a falvak, égtek a vetések. „Oly nagy kárt tettek a nemesek Franciaországnak, hogy nem volt szükség az angolokra a vidék tönkretételéhez, mert valójában az angolok, a királyság ellenségei nem tették meg azt, amit a francia nemesek elkövettek."8 3 A felkelés tehát, amely egy kevés nemesi vér kiontásával kezdődött, a parasztok vérének egész áradatával ért véget. A parasztok martíriuma a polgárság mozgalmának halálát is jelentette. Párizsban egyre fogyott"á~íelkelés híveinek száma. Étienne Marcel ég közvetlen környezete lassan " G. Coville: i. m. 133. 1. ' , '*» Du Cange: Glossarium, III. k. 742. 1. „Sigillum Capitanei Ruátícorum vocatorum Jacoborum decapitati apud Clarmontem in Belvacino, suit traditum Camerae per Xhomam Brochardi Receptorem Silvanect." Vö. C. Coville: i. m. 133. 1. · 75 Chronique des quatres premiers Valois, 72. " Oeuvres de Froissart, VI. k. 470. 1. "Uo. 55. 1. " Chronique des quatres premiers Valois, 69—70. . A vár ostromában résztvettek a párizsi felkelés vezetői közül Pierre Troussac, Pierre Gilles, Philippe Griffort, Jassion de Mascon is (uo.). "Uo. 74—75. 1. " Uo. 72. 1. 81 H. Fagan és R. H. Hilton az 1381-es angol parasztfelkelésről írott munkájukban párhuzamot vonnak Wat Tyler és Guillaume Cale kivégzésének körülményei között. Állítólag a francia parasztfelkelés leverésének angol szemtanúi javasolták a királynak ezt a módszert, mivel a vezérben, mint a francia parasztok esetében, a felkelők összetartó erejét látták. Der englische Bauernaufstand von 1381. Berlin, 1953, 133.1. 82 Chronique des quatres premiers Valois, 76. 1. 83 Continuatio altéra Chronici Guillelmi de Nangis, 122.1.
