Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
434 • JÓNÁS ILONA pillanattól kezdve a királyság gyorsan hanyatlott. A nemesség megkezdte vazallusainak és a falusi lakosságnak az elnyomását ós kifosztását. Nemhogy megvédte volna ellenségeitől, de újabb csapásokkal sújtotta Franciaországot, s a régens egyáltalán nem nyugtalankodott emiatt. Az egész ország zavarra és szenvedésre ébredt, mivel senki sem akadt, aki pártfogolta volna. Ez a nemes föld, amely valaha a világ minden királysága között abban a fényességben és gazdagságban ragyogott, amelyet a béke adott neki, most nevetség és gyalázat tárgya lett más országok előtt."60 Párizs lakossága körébeflf ezalatt nőtt a felháborodás a herceg és tanácsosai ellen. A felkelők, az Ordonnance, a kommuna hívei, a szabadság és a reformok szimbólumaként kék-vörös sapkát viseltek. 6 1 1358. február 22-én nagyszámú fegyveres polgftr VonuITa herceg palotája elí,"egy rész ü k a prevof vezetésével felment a régens-szöbajába, hogy közölje vele a nép diktatúráját.62 Magát a régenst ugyan a kék-vörös színek védelme alá helyezték, Véle levő két tanácsosát azonban a helyszínen megölték. Károly sem érezte magát biztonságban, ezért rövidesen elhagyta a várost, s hatalmának visszaszerzésére a vidéki nemesség összegyűjtéséhez látott. Párizst pedig a vidék nemesei vették blokád alá. A fővárosban győzött a polgárok felkelése, de egyben el is szigetelődött. Bár a párizsiak felhívására még néhány város lakói szintén felvették a kék-vörös sapkát, de tényleges összefo gásról nem lehetett szó. A párizsi kereskedelem útja el volt zárva, a városnak készülnie kellett "a" védelemre. A felkelés vezetői végzetes hibát követtek el, amidőn szövetségre léptek a navarrai királlyal, aki személyes törekvései érdekében a város mellé állt ugyan,6 3 "de ezzel csak ártott a mozgalomnak és teljesen ferde irányba vitte azt. A polgárság nem találta meg az utat igazi szövetségeséhezA _a jiarasztsághoz, sőt, mikor az felkínálkozott, nem fogadta el segítségét. Így tehát Párizs ulari a'fa lu is magára maradt s az eredmény mindkettő veresége lett. Mialatt Párizsban a polgárság szabadsága megteremtésére és megvédésére saját ellenségeinél keresett támogatást, vidéken az általános felháborodás napjaiban, 13.5S. május 28-án föllobbant a százados elnyomatás során visszafojtott, felgyülemlett gyűlölet lángja. A felkelés megindulása bizonyos mértékig visszhangja volt a párizsiak megmozdulásának. Étienne Marcel felhívásáról, amelyben csatlakozásra hívta fel a többi városokat, tudomást szerezhettek a parasztok is, mivel állandó kapcsolatban állottak a városokkal, nemcsak a velük való árukapcsolatok révén, hanem azáltal is, hogy a város falai között kerestek oltalmat a zsoldos hadak támadásai elől. A parasztfelkelés kirobbanásának közvetlen okát a zsoldosok pusztításában kereshetjük. 1 la Poitiers újabb veszedelemmel fenyegette a városokat, akkor az a falvak számára máris elviselhetetlen pusztulást hozott. A francia király és az angolok katonái elözönlötték a vidéket. Ezek a zsoldosok, akiket már a háború alatt is rosszul fizettek, a fegyverszünet idején teljesen zsold nélkül maradtak és a falvak kirablásából éltek. Angolok, navarraiak, bretonok, gascogneok, spanyolok a háború szüftótében tétlenül kószálva, rablótámadásokat vezettek a vidék ellen.64 Egyes zsoldosvezérek egész tartományokat tartottak megszállva, zaklatták és zsarolták a jakosságot. Ε zsoldosvezérek közül ismertebbek a francia Eustache d'Auberchicourt alakja, az angol Robert Knolles, aki Normandiában tevékenykedett, Pierre Andley és Ruffin, akik a Szajna és Loire közti területen működtek. „Ebben az évben — írja Jean de Venette — sok falu, mely hiányt szenvedett erősségekben, valóságos fellegvárrá alakította templomait, árkokat ásva körülötte, míg a tornyokat és haranglábakat kövekkel és hajítószerkezetekkel látták el, hogy védekezzenek a brigandok ellen, akik igen gyakran jelentek meg, hogy megtámadják őket." A toronyban tartózkodó őr jelére a lakosság a templomba menekült.65 Azonban ezek az ideiglenes erődítmények nem sok védelmet " Continuatio altera Chronici Guillelmi de Nangis (d'Achéry: Spicilegium, III. Paris, 1723) 121. 41 A kereskedők prevôtja és az échevinek leveleket küldtek a királyság városaiba, tudtukra adva a történteket és kérve, hogy szövetkezzenek igaz egységbe velük, s hogy tegyék sapkájukat kék és vörös színűvé... így Normandia hercege, a navarrai király, az orléansi herceg, a király öccse, Étamps grófja, aki ez időben Párizsban tartózkodott,, szintén viseltek ilyen sapkát (Les Grandes Chroniques de France, kiadta Delachenal, Paris, 1010, 155. L). 82 „Amint az elöljáró nagy számű fegyveres kíséretében a szobába ért, kérte a herceget, hogy ne bánkódjék azon, ami történt, hiszen a nép akaratából következett be ..." (uo.). e:l Navarrai Fülöp barátságos levelet küldött Párizs polgáraihoz, amelyben felajánlotta szolgálatait és kérte a város segítségét bátyja kiszabadítására. Robert le Coq és néhány polgár, köztük Pierre Gilles Jean de Picquigny segítségével (utóbbi egy hamis pecséttel ellátott utasítást küldött a navarrai királyt őrző vár kapitányának) kiszabadították Károlyt arleuxi fogságából. Amiens városában megkötötték a polgárok a szövetséget a Navarraival, aki a város polgáraihoz intézett beszédében kifejtette, hogy Champagne és Brie törvényesen őt illetik, és hogy a koronára több joga van, mint az angol királynak. Ezután Párizsba ment, ahol a polgárok nagy tisztelettel fogadták. Itt ismét beszédet mondott Prés-aux-Clerc-ben, utalva, mint korábban, a koronához való jogára és hevesen szidalmazta a régens cselekedeteit. Beszéde sokaknak nem tetszett, de szólni nem mertek ellene.Vö. Oeuvres de Froissart, VI. k. 459.1. " Chroniques de Froissart, 54—56. 1. Continuatio altera Chronici Guillelmi de Nangis, 119. 1. Lavisee: i. m. 131.1. — Ez időtől értettek a „brigands" szón, mely korábban gyalogos katonát jelentett, rabló, fosztogató csapatot" Continuatio altera Chronici Guillelmi de Nangis, 119. .
