Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424

426 • JÓNÁS ILONA Ezzel szemben áll az a nézet, amely szerint a francia parasztok felkelése semmiképpen sem sorolható be a többi országokban is lezajlott felkelések sorozatába, csupán mint a sajátqs_köniknények kiváltotta spontán megmozdulást lehet f

igyelembe venni. Ezt tanúsítja a felkelés szervezetlensége, programhiánya stb.9

A tények összefüggései az első felfogásnak látszanak igazat adni. I A XJII s7.H?!irl fo

lyamán a központi kormányzat megerősítésével és újjászervezésével együtt a francia uralkodók figyelmének középpontjában az ország területi egyesítése állt, azaz a királyi domíniumok növelése, az önálló részállamocskák felszámolása. A^XÍ V. század elejére a francia területeknek már kb. a felét foglalták el a központi irányítás alatt álló birtokok.1

0

A legj elentősebbö nál 1 ó területrészek, ( Bretagne, Guyenne angol része, Navarra és Burgundia) urai VőTEak az uralkodó leghatalmasabb ëllënfelcï. Guyenne fejlődő kikötői, különösen Bordeaux, fontos szerepet játszottak az angol gazdasági életben. A területi egyesítést nehezítette az a tény is, hogy a francia területeket tulajdonképpen ketté osztották a nyelvi, jogi és kulturális különbségek; Navarrateljesen független királyság s történetében csupán a XIII. századtól érvényesül a francia hatás.11

A touTousei grófság által nagyjából egy politikai egységbe foglalt délfrancia (provençei) területen az északi, tulajdonképpeni franciától különálló nép élt.12

A Massif Central területileg is elzárta az északi részektől. Társadalmi és gazdasági berendezkedése is elütött a központi tartományokétól. Önálló mediterrán külkereskedelme, a gazdag városokban létrejött valóságos kereskedő köztársaságok befolyásolták a feudális viszonyok alakulását. A XIII. századi albigens háború eredményeként a toulousei grófságnak észak-francia területhez csatolása megakadályozta, hogy itt egy külön nemzeti fejlődés menjen végbe, jóllehet a két nép egyesülése francia nemzetté lényegében csak századok múltával ment végbe. A területi cent

ralizáció új központi kormányzást tett szükségessé. A széttagoltság korának politikai egységet is betöltő stáftnciirin helyé

t a do

miniumpkon a királyi igazgatás központi szervei váltották fel. Már Fülöp Á

gost korától látjulTa területi hivatalok (bailli) kiépítését,' amelyek illetékességük térületén egyaránt gyakorolták a pénzügyi, bírói és katonai funkciókat. Az uralkodó egyrészről kihasználta a főhűbérúri jogainak érvényesítéséből szármázó előnyöket, másrészről a körülötte csoportosuló jogászok, a logisták, a római jog felhasználásával kidolgozták és szélesítették a szuverén államfő jogkörét. Az új királyi hatalmi szervek mellett (Párizsi Parlament, Számadási Kamara, Királyi Tanács)Ti XIV. századra kifejlődött a kiváltságos osztályok képviseleti szerve is. A különböző előjogokkal bíró rendekre tagolódott társadalom képviselői alkották az úgynevezett rendi gyű

lést, ahol magukat az „ország" képviselőinek tekintették a „dinasztia érdekeit képviselő" uralkodóval szemben.1

3

Az állami.berendezkedésnek ez az új formája megfelelt a gazdasági, társadalmi fejlődés fokának: egyfelől g^Jfiudális hatalom erősítését szolgálta, más-• F. W. N. Hugenholtz: Drie Boerenopstanden uit de veertiende Eeuw : Vlaanderen. 1323—1328 ι Frankrijk. 13'8 ; Engeland, 1381 (Haarlem. 1349). Könyvét K. de Roover ismertette, Speculum, 1951.1. sz. 163—164.1. 10

Ε területek nagyjából négy csoportot alkottak : északon Flandria vallon része. Amiens, Vermandois, Valois, Normandia, Ile-de-France, Champagne, a chartresi és orléansi grófság ; nyugaton a Normandiától Guyenneig húzódó sáv : Maine, Anjous, Touraine, a poitiersi grófság és Berry tartományok : délen a Garonne alsó része és a Rhône között Guyenne francia fele, Languedoc, Bigorre. Auvergne és részben Vivarais ; végül keleten Lyon városa és a máconi grófság területe. Ide számíthatók még a királyi hercegek birtokai, a clermonti grófság, az évreuxi, alençoni, étampesi. dreuxi. angoulèmei. marchei és Bourbon hercegségek. A királyi birtokok közé számos kisebb-nagyobb feudális birtok ékelődött. A kisebbek közül a bioisi, neversi, limogesi, périgordi, béarni grófságok, az Armagnac és Foix grófok birtokai stb. 11

Navarra a XII—XIII. században harcolt függetlensége megtartásáért az aragóniai és kasztiiiai királyok ellen. 1234-től I. Thibaut Champagne! gróf szerezte meg örökségként. 1328-ban a navarrai cortez X. Lajos leányát, Jankát és férjét, Evreuxi Fülöpöt választotta a trónra (1328—1343) : utóduk és örökösük volt II. Gonosz (Mauvais) Károly (1343—1387) ; bár Derék (le Bon) János francia király veje volt, szemben állt a királlyal. Spanyol Károly connétable megölése miatt az fogságban tartotta Crévecoeur és Arleux várában. 1356-ban Károly öccse, Navarrai Fülöp szövetségre lépett 111. Edward angol királlyal bátyja kiszabadítása érdekében. 12

A dél-francia tartományokat — Périgord. Limousin. Marche, Guyenne, Gascogne, Languedoc és Provence — összefoglalóan nevezték Provenee-nak. a lakosság nyelvét provençai-nak. Provence hosszú ideig teljesen független volt az északi francia területektől. Sokkal erősebben kapcsolódott a spanyol grófságok és királyságok történetéhez. 1153-tól a barcelóniai gróf rendelkezett fölötte. 1246-ban a provencei gróf leányának házassága Anjou grófjával juttatta az Anjou-dinasztia birtokába (ii. Busquet: Histoire de Provence, 1954). A langue d'oïl és langue d'oc között nem csupán nyelvjárásbeli különbség volt, hanem két különálló rokonnyelvről beszélhetünk. A nyelvi különbségek a földrajzi és gazdasági elkülönülésen túl a két nép etnikai összetételének különbözőségével magyarázhatók. iQ. de Morlület: Formation de la nation française. Paris. 1897 ; 161—162. 1.). Ljublinszkaja : A francia nép kifejlődésének kérdéséhez. MTA Történettudományi Intézetének Értesítője, V. évf. 1—6. sz. 57—60. i.; G. et C. Wülari: Formation de la nation française. Paris, 1955. 24—25. 1. 13 Váczy P. : A Középkor Története. 594—595.1. E. Perrot : Les institutions publiques et privées de l'ancienne France jusqu'en 1789. Paris, 1935. 291—391. 1.