Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
PÁRIZS ÉS A JAQUERIE ( Az 1358 évi parasztfelkelés hatszázadik évfordulójára) ,,. . . Kedves urak és jó barátok, gondoljuk, igen jól tudják, hogy mind az Önök országaiban, Flandria, Artois, Ponthieu, Haynault és Beauvaisis-ben, mind más helyeken egyetemesen összefogva, ellenséges érzülettel telve a nem nemesek ellen, milyen nagyszámú nemes ölt és pusztított a Somme-tól az Oise vizéig minden megkülönböztetés nélkül, bűnösöket és bűnteleneket, jókat és gonoszokat ... És hánynak azok közül nem volt semmi bűnüli és mégis a legkisebb könyörület és irgalom nélkül kifosztották, kirabolták és megölték a falvak jó embereit, akiket találtak, asszonyt, gyermeket, papot, szerzetest kegyetlen kínokra vetettek, kifosztották a templomokat... és megrontották a szüzeket és férjeik jelenlétében erőszakot vettek az asszonyokon . . . Tetteik oly rosszak, kegyetlenek és embertelenek, aminőket sem a vandálok, sem a szaracénok nem cselekedtek soha . . ,"1 — Így siratja Etienne Marcel, a párizsi kereskedők prévôt-ja 1358. július 11-én a flandriai városokhoz írott levelében a parasztfelkelés megtorlását. Sorai előre vetítik saját sorsának s a polgárok általa vezetett mozgalmának közelgő tragikumát ; s valóban július 31-én már az ő pusztulását jegyzik fel a krónikások. Froissart2 történetírónak egyik kortársa és barátja, Eustache Deschamps az igazság győzelmeként ünnepli költeményében a felkelés vezetőinek halálát: ,,. . . Azután a prévôt-t megölték . . . s igazolódást nyert a mondás, hogy aki más pallosában büszkélkedik — a pallos annak testébe fúródik. Így halt meg szégyenletesen a prévôt, ki hűtelenül az Isten s az Igazság ellen, két marsallt3 ok nélkül a halálba űzött . . . Még azon nap a többiek Jehan de Lille és Gilles Marcel s az ifjú Jehan Porel a forrongásban megölettek . . . Majd Charles Toussac-ot és Jasseron-t a Grève-téren lefejezték, testüket a Szajnába vetették . . ."* * 1 A levél teljes szövegének közlését lásd a Froissart műveinek 6. kötetéhez fűzött jegyzetrészben (Oeuvres de Froissart, kiadta Kervyn de Lettenhove. Bruxelles, 1868. VI. köt, 466—472. 1.). ' Jean Froissart (1333—1400 után) észak-franciaországi lovag Anglia, Franciaország és Spanyolország krónikáját nemesi álláspontról, a lovagi románcok hangján írta meg. Froissart hivatásszerűen művelte a történelmet, éppúgy, mint a regényírást és verselést. Szemléletét az a törekvése határozta meg, hogy megnyerje az írásait olvasó nemesség és a dicséreteit jutalmazó hatalmas pártfogói tetszését. Törekvését maga fogalmazta meg Krónikája előszavában : azért írt, hogy az „Anglia és Franciaország nagy háborújában történt csodás események és szép haditettek híre... legyen lerögzítve". A városok élete és a vidék nyomora nem vonzották eléggé figyelmét (Historiens et chroniqueurs du moyen âge. Paris, 1952. 372—375. 1.). 3 1358. február 22-én a felkelő párizsiak megölték a régens két titkos tanácsosát, Jean de Confias champagnei marsallt, aki a rendi gyűlés által választott küldött volt, de elhagyta pártját, és Bobért de Clermont-t, Normandia marsallját, aki egy párizsi polgár kivégzésével váltotta ki a polgárok ellenszenvét. ' A felsoroltak Étienne Marcel hívei, a felkelésben jelentős szerepet játszottak (Oeuvres de Froissart. VI. k. 482—483. 1.).
