Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Mezey László: Két magyarvonatkozású dekretális értelmezéséhez 418
422 MEZEY LÁSZLÓ hozza szóba a pápai levél. Ε megoldást ugyan egyedüli magyarázatnak az eset komplikáltabb voltára tekintettel nehéz elfogadni — Székely sem szánta annak —, de vele együtt mégis azt kell hinnünk, hogy a magyarországi városiasodás akkori mértékével mérhető iparos vándorlás nyomairól van szó. Ennyit akkor is el kell fogadnunk, ha különös megfontolást érdemlőnek találjuk, hogy ez az explikativ felsorolás csak Holtzmann szövegében található, míg a Corpus Juris szövegébe nem került be, bizonnyal azért, mert csupán általánosságban és közismert módon magyarázza a „decima personalis" fogalmát. A másik megoldásnak olyan helyzet feltételezéséből kellene kiindulni, számos emberről van szó, kik egyik vidékről a másikra vándorolnak, ott hosszabb ideig is tartózkodnak (,,per multa tempóra moram traxerit"). Milyen esetben következett ez be ? Talán arról van szó, mire Karácsonyi János oly sok példát tudott felhozni, hogy nemzetségtagok családjaikkal az ősi települési területről messze vidékre kerülnek, mint a Gut-Keledek a Nyírségbe és Biharba, az Abák közül némelyek Temesbe ?1 8 Hogy az ilyen feltevés jogot ad-e a „multitudo populorum" ilyen értelmezésére, vagy ez a kifejezés csupán a különböző lehetőségek sokféleségét akarta kifejezni, a rekonstruált szövegből nem tűnik ki. Megint más feltevés felé terel bennünket a Holtzmann-féle szövegnek az a helye, amely szerint a pápa még a „decima praedialis" általa adott értelmezését is megszorítja : „et hoc de vineis tantum et fructibus est intelligendum". Ebből arra következtethetünk, hogy az érsek kételyei közül csak az ilyen vonatkozásúakra tudott megoldást. De válaszát maga sem tartja kielégítőnek, hiszen egyebekről is volt szó, nem csupán a terménytizedekről. A praedialis dézsma jelenthette még az állat szaporulatból beszolgáltatandó tizedet, amit szívesen neveztek ,,primitiae"-nek is. Ezt a dézsma fajtát a dekretális nem említi kifejezetten, de bele kell értenünk abba a bizonytalan mondatba, ami a „Consuetudo diu obtenta"-ra bízza, a válasz nélkül maradt kérdéseket, A régóta kialakult szokás, e dézsma-félesóg fizetését ' illetően a pápa előtt ismeretlen, részben érthetetlen magyarországi viszonyokban gyökerezett, melyek a dézsma szolgáltatás alapjának kialakulását sajátos módon szabták meg. IIa állat-tizedre gondolunk, az állattenyésztésnek az a sajátos módja kerülhet szóba, melyet más forrásokból is elég jól ismerünk19 és amely a téli és nyári, síkvidéki és hegyi állattartás változásaiból állt. Ε megoldás szerint érthető az az általános kép, amit a pápai levél a jogeset alapjaként mutat be : népsokaság vándorlása az egyik egyházmegye területéről a másikéra. S e vándorlás lehetséges oka, az állattenyésztés sajátságos formája okozná a tizedfizetési kötelezettségben előálló bonyodalmakat. Ezek alapján még a dekretálisban érdekelt területeket is megkísérelhetjük közelebbről meghatározni. Nyilvánvalóan olyan szomszédos püspökségek jöhetnek szóba, melyeknek határa e kettős állattartás érintkező pontjaival esik egybe. Itt megint többféle lehetőséggel kell számolnunk. Ha az érsek a maga és egy tartománybeli másik püspök nevében beszélt, legvalószínűbben az esztergomi és váci egyházmegyék határterületeire gondolhatunk 18 Karácsonyi János : A magvar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. 20 — 21. és I. 45. 1. 19 A magyarság néprajza. II. Györffy István: Állattartás. 108—109. 1.
