Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
374 líOZSXYÓI ÁGNES Augusztus 23-án este 10 órakor a bukaresti rádió közölte, liogy Romániában a németbarát fasiszta Antonescu-kormányt letartóztatták, a király pedig fegyverszüneti kéréssel fordult a Szovjetunióhoz.2 A hír kormánykörökben már 24-én hajnalban ismeretessé vált, a magyar lapok hasábjain azonban csak augusztus 25-én kapott helyet. A pársoros rövid közlemény, mely Romániának a háborúból való kiugrását hírül adta, látszólag nem tulajdonított komolyabb jelentőséget ennek az eseménynek. Az aznapi újságok a zsidó szűcs-és szörmeüzletek lefoglalásával, illetve készleteinek kiárusításával3 foglalkoztak hosszú hasábokon. Ha a sajtó hasábjain a közvélemény előtt titkolták is Románia kilépésének nagy horderejét, a kormány tudatában volt az események jelentőségének. A romániai események ugyanis katonai és politikai szempontból egyaránt keresztülhúzták a magyar kormány számításait. Horthyék ugyanis már korábban látták, hogy a németek elvesztették a háborút, de arra számítottak, hogy a Kárpátok kedvező védővonalát felhasználva, hosszú ideig meg tudják akadályozni a szovjet csapatok benyomulását Magyarország területére. Ebben a katonai elképzelésben az Északkeleti Kárpátok jól kiépített és földrajzi adottságainál fogva könnyen védhető, mintegy 200—250 km hosszú védelmi vonala szorosan beleilleszkedett volna a német hadsereg lengyelországi, illetve romániai vonalába. Azt talán maguk sem hitték, hogy a Kárpátok védővonala alkalmas lesz a győzelmesen előretörő szovjet hadsereg végleges feltartóztatására, abban azonban mindenesetre reménykedtek, hogy átmenetileg sikerülni fog a szovjet előrenyomulást megállítani. Ez az átmeneti időnyerés — számításuk szerint —lehetővé tette volna akár a német—angolszász különbékét, melyben Horthyék titokban mindig reménykedtek, akár az angolszász balkáni partraszállást. A romániai események következtében azonban mindezek a tervek kártyavárként omlottak össze. Λ magyar kormánykörök már 24-én értésültek arról, hogy Romániában a német csapatok körében teljes a zűrzavar, mert a román csapatok átállva ι a szovjet oldalára, aktív németellenes harcot folytatnak. Annak ellenére, hogy az újságok még biztató híreket közöltek a romániai német front megszilárdulásáról,4 világossá vált előttük, hogy a szovjet előrenyomulást a legjobb esetben is csak Erdély határánál lehet megállítani. A magyar kormány azonban az Északkeleti Kárpátoknál levő I. hadseregen kívül egységes, harcképes, a Keleti Kárpátok hosszú vonalának védelmére alkalmas hadsereggel nem rendelkezett. Ezenkívül fenyegetett az a veszély is, hogy a szovjet hadsereg, megkerülve a Kárpátokat, délről fog támadni. Az új helyzet a politikai elképzeléseket is egy csapásra megsemmisítette. A magyar uralkodó osztálynak a máscdik világháború idején is a. szovjetfejezete foglalkozik tanulmányunk problematikájával. Ez a könyv több helyen — az események nyugaton élő szereplőinek adatai alapján — kiegészíti azt a képet, melyet a magyarországi forrásokból nyerhetünk. Ugyanakkor Macartney munkájának ez a fejezete is, az egész műhöz hasonlóan, Horthy politikájának mentegetését s az események valódi menetének elleplezését célozza. Macartney Szálasi tevékenységét is igyekszik szépíteni, így munkája csak igen erős kritikával használható. (Erre vonatkozóan lásd bővebben Incze Miklós—Ránki György ismertetését a Századok 1958. 1—4. számában.) 2 Andreas Hillgruber : Hitler, König Karol und Marschall Antonescu. Wiesbaden. 1954. 217. 1. 3 Lásd a Függetlenség, Esti Újság, Magyarság 1944. aug. 25-i számait. 4 Függetlenség. 1944. aug. 27.
