Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 293 terjedelmes bizottsági munkálathoz képest valóban rövid volt, de mégsem olyan értéktelen, amilyennek Kölcsey jellemzi. Szerzője éles szemmel ismeri fel a javaslatban az ellentmondásokat s a parasztság szempontjából hátrányos következtetéseket, és az adózók iránti meleg együttérzéssel tesz javaslatot kijavításukra. Különösen szembetűnő ez az együttérzés a katonatartás és fuvarozás kérdésében; a javaslat csatlakozik ahhoz az országszerte eléggé általános kívánsághoz, hogy a természetben való katonatartás helyett közvetlenül a kincstár gondoskodjék a katonaságról, s ennek fejében inkább az adót emeljék fel némileg. Ismét olyan tárgy következett ezután, amely elsősorban a nemzeti önrendelkezés problémáinak megvitatására nyújtott sok lehetőséget, s ennélfogva a reformerek álláspontja jóval nagyobb támogatásra számíthatott a nemesség soraiban, mint polgári reform kérdéseinél. A politikai-közjogi munkálat (Publico-Politicum) tartalmazta az eddig csak szokásokon alapuló országgyűlési szervezet és ügymenet törvényes rendbeszedésót, a Helytartótanács reformját, a vármegye, kir. városok és szabad kerületek szervezetének megállapítását és egy sor politikai-közigazgatási természetű külön tárgyat. A nemzeti követelések az országgyűléssel kapcsolatban a kormánybefolyás csökkentésére, a főrendi tábla gátló szerepének kiküszöbölésére, a megyék túlsúlyának biztosítására s a rendek törvényhozó hatalmának megerősítésére irányultak, helyre kívánták állítani a Helytartótanács függetlenségét, a megyében pedig a főispáni hatáskör korlátozásával akarták a kormánybeavatkozás lehetőségét csökkenteni ; ugyanígy a kir. városokat is szerették volna kivonni a kormány befolyása alól. Ezekhez a szempontokhoz igazodtak a megyék országszerte, s ilyen jellegű volt Szatmár megye bizottságának Kölcsey által fogalmazott véleménye is. A közjogi tartalmú kérdések azonban nemcsak a nemzeti önrendelkezés erősítésének lehetőségeit rejtik magukban. Kölcsey pl. az országgyűlési képviselet történeti eredetét s gyakorlatát fejtegetve alkalmat talál arra, hogy értekezés-szerű fejtegetéseibe beszőjje a modern polgári népképviselet elveit. Rámutat arra, hogy „a követi táblánál a képviseltetés nem tiszta, mert a nemesség és polgárság személyesen terjesztetik elő,25 a paraszt, clZciZ cL földmívelő helyett pedig csak azon fundus jön előterjesztés alá, amelytől ő adót fizet", s felteszi a kérdést, hogy a megyei követ az adóról vitatkozva nem érzi-e magát mindinkább a paraszt képviselőjének is, ,,s nem fog-e így lassanként észrevétlenül bizonyos, az arisztokrátiai érdeklettől különböző intéressé kifejleni, ami a maga tökéletes kifejlésére a terhek egyforma viselésére s a földmívelöi osztály célarányosabb előterjesztésére törekszik?" Újabb példa ez arra, mennyire érti Kölcsey annak a módját, hogy a rendek előtt még népszerűtlen, s ezért nyíltan ki nem mondható kívánságokat — ebben az esetben a közteherviselést és a népképviseletet — elvontnak látszó elvi fejtegetések köntösében becsempéssze a javaslatokba. Hatalmas közjogi értekezés Kölcsey referátuma, minden bekezdésére a hazai történeti előzmények, a fennálló gyakorlat és a modern államigazgatási elvek alapos ismerete jellemző. Ismertetésénél nem időzhetünk, elégedjünk bizottsági ülés elhatározta a kérdéses módosításokat, s Kölcsey csak utolsó kísérletként hozta elő ismét a konferenciában. Erre vall máj. 3-i id. levelének az az utalása, hogy az úrbéri és adózási javaslaton még kevéssel azelőtt is dolgozott. Erre nyilván azért volt szükség, mert a febr. 27-i ülés ezen a két javaslaton lényegesebb változtatásokat eszközölt. 26 Azaz : képviseltetik.
