Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
288 Β ART A ISTVÁN kívánságok ismeretében az összbizottság túlnyomóan konzervatív elemeinek befolyása ellenére is ért el bizonyos eredményeket az ország gazdasági függőségének lazítására irányuló törekvések, s különösen a fundus publicust létrehozni kívánó tervek formába öntésével.18 Ezáltal átmentette az új munkálatba is az 1790/91-i munkálat haladó elemeit, amit a többi munkálattal kapcsolatban nem igen lehet elmondani. A jelentős újításokat tartalmazó országos javaslat így nagyjából egységes megyei közvéleménnyel találta magát szemben Szatmárfean is, és a megyei bizottság véleménye — Svaiczer Gábor nagybányai kamarai tanácsos, bányászati főfelügyelő munkája1 9 Kölcsey végső megfogalmazásában — az országos közvéleményt juttatta kifejezésre ; el is fogadták változtatás nélkül. A javaslat a harmincadot azáltal vélte csökkenthetőnek, ha a harmincadhivatalokat megszüntetik s az egyébként is bejegyzett kereskedőktől a rendes adó beszedését végző szervek szedik be a harmincadot is. Szép, nyilván Kölcseytől származó indoklással kívánta a javaslat a mind kártékonyabbá váló céhek eltörlését; a feltalálóknak nem adókedvezményt javasolt, hanem angol mintára szabadalmat; nem a külkereskedelmet fellendítő kereskedőt akarta jutalmazni — meggazdagszik az anélkül is —, hanem a külkereskedelem akadályait kívánta elhárítani; kötelező törvényt kívánt a puszták betelepítésére. Nem tartotta elégségesnek a bizottság véleménye azt sem, hogy a korszerű földmívelés előmozdítására jutalmakat tűzzenek ki : a kelendőségről kell gondoskodni, hogy érdemes legyen termelni, majd termel akkor a»paraszt! „Magában értvén, hogy az adózó földmívesnek ezen felül még birtokbóli bátorságának és állandóságának is kell lenni, a mi még eddig ugyan nem volt!" — csempészi be Kölcsey a sokféle lehetőséget magába rejtő mondatot. Országszerte felmerülő kívánságok ezek, sőt számos megye túl is halad rajtuk ; egy pont van, amiben Szatmár javaslata egyedül áll az egész országban, s ez az, hogy nem akarja az országos pénztárt, a fundus publioust. Az elutasítás indoklása azonban rendkívül érdekes : A példa szerint eddig még minden hasonló, közös felajánlásokból létrejött vállalkozás tönkrejutott az országban, erre is hasonló sors várna. Biztos alapot vagy fekvő javak, vagy adók képezhetnének. Fekvő javak? A kincstár javaiból, vagy az egyházi javakból lehetne kiszakítani, ehhez azonban aligha lehet reménység. Adó? A parasztot nem lehet jobban megterhelni, hogy „nemesekre vessünk állandó adót, azt sem az országos küldöttség javallani nem meri, sem mi nem merjük". Szatmár különben is csak fizetne, a tervezett nagy közlekedési vonalak viszont elkerülnék a megyét, s így az áldozatból semmi haszon nem háramlanék rá. Az egyedüli megoldás tehát: részvénytársaságok útján fejleszteni a közlekedést. A «orra kerülő következő munkálat — a kereskedelmi és váltótörvénykönyvről és váltótörvényszékről (Codex cambio-mercantile) szóló — tulajdon-18 Ε tanulmány keretei nem engedik meg, hogy a kilenc operátum — kilenc vaskos latin kötet — törvényjavaslatait akárcsak vázlatosan is ismertessük. Meg kell elégednünk azzal, liogy általánosságban utalunk jellegükre s azokra a pontokra, amelyekkel kapcsolatban a megyei bizottság lényeges változtatásokat kívánt. Az országos küldöttség munkálatainak elemzését és a hozzájuk kapcsolódó rendkívül jelentős megyei mozgalmak összefüggő feldolgozását a szerző egy készülő nagyobb munkájában szándékozik elvégezni. 19 Kölcsey maga említi idézett levelében, hogy „e tárgyban a subdeputatio elölülője Consiliarius Schweitzer volt". Nyilván hangsúlyozni kívánta ezzel, hogy érdemi része nincs a javaslat elkészítésében. (A szóban forgó tanácsos maga Svaiczer-nck írja magát.)
