Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 277 Nem csupán azért foglalkoztunk itt, egy Kölcseyről szóló tanulmányban, ilyen részletesen Károlyi Gyögy követ jelentésé vei, mert igazi jelentőségét meg kellett mutatni, s mert annak a szatmári ellenzéki mozgalomnak a dokumentuma, amelynek Kölcsey is egyik vezéralakja volt. Utaltunk már arra, hogy a jelentésben megtestesült politikai állásfoglalás nyilvánvalóan a szatmári ellenzék vezérkarától származott, most továbbmenve kifejezést kell adnunk amtak a feltevésünknek is, hogy a jelentés tartalmi és formai szempontból is csak igen kevéssé lehet Károlyi tulajdona, s létrejöttéhez Kölcseynek jóval több köze lehet, mint csupán az, hogy a közgyűlésen ő olvasta fel. Károlyi mind a megyei életben, mind az országgyűlésen Wesselényi tanítványának számított, s aligha kétséges, hogy a jelentésben a kormányt bíráló kemény kifejezések s a társadalmi reformra történő célzások annak a Wesselényinek a nézeteit tükrözik, aki mind a kormánypolitika bírálatában s a társadalmi reform szükségességének a felismerésében az országgyűlésnek vezére, Károlyinak és Kölcseynek pedig egyaránt tanítója volt. A formábaöntés azonban nem az'ő műve, de nem is Károlyié. Csomay árulkodó jelentéséből tudjuk, hogy ő az iratot már készen kapta Károlyitól aláírásra, elkészítésében nem vett részt. Indokolt a feltevés, hogy a szöveg az ellenzék vezetőinek szűk körében, talán csak Károlyi, Wesselényi és Kölcsey együttműködésével készült. Mi ad okot erre a feltevésre? A jelentós formai szépsége, logikus felépítése, nemos pátosza, ami által kiemelkedik a kor politikai prózájából, s Deák, Bezerédy, Szemere Bertalan későbbi klasszikus követjelentéseinek színvonalára emelkedik. Az idézett néhány részlet is indokolttá teszi, az egész jelentés elolvasása pedig még inkább erősíti azt a benyomást, hogy a fogalmazás nem lehet annak a Károlyi Györgynek a munkája, aki az országgyűlésen betanult beszédeket dadogva adott elő,28 s aki magyar levelezésében rögtön franciára vagy németre fordította a tollat, mihelyt érthetőbben meg akart valamit magyarázni.29 De nem hasonlítható össze a szöveg Wesselényi körülményes, nehézkes írásmódjával sem, annál inkább emlékeztet azonban Kölcsey mind kiforrottabb politikai prózájára, különösen azokra az irataira, amelyek a későbbi Országgyűlési jegyző tollából származtak. Egyes részei — az újoncozással, a magyar nyelvvel, a vallási kérdéssel, a főrendekkel stb. foglalkozó részek — tartalmilag is emlékeztetnek Kölcsey nézeteire, a katonafogdosásról, a magyar tisztikarról, a magyar nyelv jogairól, az Akadémiáról, a protestánsok vallásszabadságáról stb. írt gyönyörű mondatokat pedig csak költő írhatta, olyan költő, amilyen ekkor országszerte is kevés, Szatmárban pedig biztosan nem volt másik Kölcseyn kívül. Kölcsey tollát nem először vette igénybe a szatmári ellenzék, de nem is utoljára: ő írja majd a nádorral vitázó feliratokat is, s a reformmunkálatokat vizsgáló bizottságban is őrá bízzák néhány hét múlva a tollat, amikor a jelentésben kinyilatkoztatott irányelveket át akarják ültetni a megye országgyűlési követutasításaiba. Állításunk csak feltevés, de indokoltnak látszó feltevés, amit az avatott stíluskritika vagy egy véletlen lelet igazolhat, vagy megcáfolhat. Ez a feltevés azonban szinte meggyőződéssé érlelődik, minél többet olvassuk a jelentés szépen gördülő mondatait, s felemelő gondolatait : mindkettő Kölcseyre emlékeztet, s mindkettő méltó is Kölcseyhez. 28 ,,. . .in den Sitzungen immer einstudierte Reden stotternd vortrug. . ." (Vö. a 273. 1. 18. jegyzetével.) 29 Ο. L. Károlyi es. levéltára, Károlyi Gy. gróf iratai.
