Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
274 BAETA ISTVÁN Az országos feltűnést keltő vita részletei a Kölcsey-irodalomból eléggé ismeretesek1 9 , annál kevésbé tudottak azonban azok az okok. amelyek a kormányt ilyen erélyes fellépésre ösztönözték. Megyei határozatok kinyomtatását ugyanis eddig általában nem akadályozták meg a hatóságok, most pedig a nyomtatás eltiltását azonnal követte a körrendelet a könyvvizsgáló szervekhez, hogy a megyék határozatait, amennyiben azok politikai tartalmúak, felsőbb hozzájárulás nélkül ne engedjék kinyomatni.2 0 Az idézett szakirodalom általában Károlyi és követtársa, Csomay Pál meghasonlásában keresi a szigorú hatósági intézkedések végső okát. Károlyi ugyanis jelentésében beszámolt arról is, hogy követtársa megszavazta a király által a rendes 28 000 újoncon túl kért 20 000 újoncnyi többletet, ő, Károlyi azonban ezt utasításukkal ellentétesnek találta és ellenkező szavazatával érvénytelenítette Csomay szavazatát. A közgyűlés igazat adott Károlyinak, Wesselényi indítványára bizalmatlanságot szavazott Csomaynak, akit Wesselényi mennydörgő vádjai nem sokkal utóbb a lemondásba szorítottak, s később a kormánytól kapott kárpótlásul táblabírói kinevezést a debreceni kerületi táblára. Ez az ügy önmagában azonban még nem elegendő magyarázat a kormány szokatlanul erélyes fellépésére. Hogy az igazi okot megtaláljuk, tudnunk kell azt, hogy az udvar köreiben 1831 első heteiben a párizsi forradalom, a lengyel szabadságharc és nem utolsó'sorban az országgyűlésen megnyilvánult ellenzéki hangulat nyomán a forradalomtól való félelem valóságc/s pánikhangulatot váltott ki, s ismernünk kell magát a követjelentóst, amelynek megvizsgálását a kutatók eddig elmulasztották. Az újoncmegajánlás kérdésének ismertetésében a Csomayval támadt ellentéten túl szemet szúrhatott a forradalmi csírák után vizsgálódónak az az érvelés is, ahogyan a jelentés a külső megtámadtatás lehetőségét vitatta, a belső zendülés megelőzését pedig abban látta, lia „az emberiség jussait. . . józanon kezdik érezni", s „intézetinket mindegyre jobban közelíteni, mérsékleni iparkodunk az idő kívánatihoz, s az embert és polgárt boldogító szent célhoz". Az sem tetszhetett, ahogyan a jelentós a protestánsok horvátországi jogairól szólva arról beszélt, „mint vítták ezen ügyet ki magok e mostani Országgyűlésnek s a catholicizmusnak leglelkesebb tagjai, még pedig minden protestansi segéd szózat nélkül". A katolikus vallás előjogainak csorbítása liberális tendencia vott, s Bécsben a legteljesebb elutasítással találkozott. Hát még a nyelvtörvény kivívásáról beszámoló gyönyörű sorok, köztük a felszólítás, hogy „midőn még oly számos tekinteteknél fogva nem örvendhetünk teljes egyesülésünknek, köz édes anyanyelvünk által forrjunk egy válhatatlan nemzeti egésszé!" Megbotránkozhatott a tekintélytisztelő olvasó azon is, hogy a jelentés „meglepő"-nek nevezte a nádornak azt a fellépését, amikor 35 éves érdemeinek jutalmául azt kérte, hogy a rendek álljanak el a „magyar seregben magyar tisztek" elv követelésétől, vagy ahogyan kételkedni mert a kereskedelmi téren közeli kedvező intézkedésekkel kecsegtető királyi ígéretben. Kemény és bíráló a jelentés hangja a sóár felemelése, vagy a főrendi táblának a nyelvügyben való ellenkezése tárgyában is, de sok érdekelt érzékenységét sértette azzal is, hogy törvényt követelt a „nevetlen vádlók", a kormány hírszerző hálózatának tagjai ellen, mert amíg törvény nincs, „továbbra is titkon mardoshat s árulkodhatik a törvény hijjánya miatt a lappangó 19 Vö. Jancsó B. : i. m. 290. s köv. 1. 20 Márc. 12-én utasította erre a király a nádort, a körrendelet ápr. 16-án kelt. (O. L. Nádori lt. Exliibita ad politiam... spectantia, 1831. 0. 17.).
