Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252

262 Ii A RT A ISTVÁN prózájához képest, s a nyelvújító Kölcsey egyéb munkáival egybevetve feltűnően sok idegen szó és kifejezés is van benne.30

Szokatlan a „beszéd" formailag Kölcsey marxista életírójának is, bár Kölcsey szerzőségével kapcsolatban a kétely árnyéka se merül fel benne. „Sajátos beszéd"-nek mondja Szauder a szöveget, „irodalmunk legdísztelenebb s egyik legfájdalmasabb beszédének". „Szín és hang, retorika vagy érzelmi hullámok nélkül" beszól Kölcsey, a beszéd „tele van rejtett szenvedélyességgel,31

mely egyetlenegyszer sem csap fel — mint majd az országgyűlésen akárhányszor — a kétségbeesés és düh, gúny és átkozódás hangjában". „Szárazon és a valóság dermesztő erejével" beszél Kölcsey a parasztság nyomoráról, beszéde „teljesen híjával van a szónoklathoz szükséges rábeszélésnek, orátori erényeknek, inkább beszámoló egy vizsgálatról". „Ha van beszéd, mely szögesen ellenkezik,a nemesi retorikával, ez az. Nemcsak szónoki dísztelenségében, hanem egész valóságlátásával" stb.3

2 Gondolkodásra késztetheti az olvasót a beszéd utolsó bekezdése is, amely arról szól, hogy az adózó nép szegénységének „veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása". A szerző adatokkal s a kérdés nemzetközi irodalmából vett idézetekkel igyekszik bizonyítani ezt az állítást.33

Tudjuk, hogy a reformkor közvéleményében a zsidók bevándorlásának, gazdasági szerepének és polgárosításának kérdése jelentős szerepet játszott s évtizedeken keresztül valósággal próbaköve volt a következetes, elvi liberális gondolkodásnak. A hang, amely ebből a bekezdésből szól, a megyei birtokos hangja, azé a rétegé, amely a kínnal-keservvel születő magyar kapitalizmus minden baját, s benne saját gazdasági elnyomorodását szívesen egyszerűsítette le egy-két problémára. Ilyen volt elsősorban az osztrák gyarmati gazdaságpolitika, de ilyen volt a zsidókérdés is. Kölcsey azonban ebben a kérdésben nem a birtokokosok átlagának az oldalán állt, de nem is állhatott. Gondolkodását, költészetét, politikai állásfoglalását európai szintű liberalizmus, mélységes humanizmus és tiszta emberszeretet jellemezte, e tulajdonságoknak talán a legkimagaslóbb képviselője volt a maga nemzedékében, s éppen ezért távol állt tőle a szóbanforgó problémának az a provinciális szemlélete, amely ezt a bekezdést jellemzi. Érezték kommentátorai is, hogy ezt a szemléletet nem lehet Kölcsey sajátjának tekinteni. A liberális Jancsó Benedek feltűnőnek tartja, „hogy a legfelvilágosultabb és a legszabadabb elvű emberek egyike, ki a nép sorsát igazán szívén viselte, hogy vélekedett erről a kérdésről, mely napjainkban mindkét oldalról oly szenvedélyes brutalitással tárgyaltatik".34

Szauder egyébként gondos elemzése nem terjed 30

A summa, família, propositio, popularis consriptio, urbarialis, dicalis, monopólium, circulalio, consumptio, productum, liferans, passivus, cassa, forspont, deperdita, manipulálás, repartitio, datum, resultatum, individuális classificatio, relativum, industria, capitalis, interes, jus stb. szavak legtöbbjének megvolt már ekkor a magyar megfelelője irodalmi körökben, bár a köznyelvben még széltében használatosak voltak. A nyelv magyarosításának ez az átmeneti állapota jól tükröződik Kölcsey prózájában is: levelezésében még bőven él a közkeletű latin kifejezésekkel, beszédeiben és kiadásra szánt írásaiban azonban már alig találunk idegen szavakat. 31

A szövegben ugyan személyességgel van, a mondat értelme azonban jogossá teszi azt a feltevést, hogy ez sajtóhiba, s helyette szenvedélyességgel olvasandó. 32

1. m. 158. 1. 33

1. m. 25. s köv. 1. 34

1. m. 288. 1. Jancsó B. munkája 1885-ben jelent meg, közvetlenül a tiszaeszlári pör után ; Istóczy Győző antiszemita pártja és irányzata ekkor volt a legerősebb.