Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Kossuth 1860/61-es politikájának jellemzéséről (Szabad György) 172
KOSSUTH 1860/61-ES POLITIKÁJÁNAK JELLEMZÉSÉRŐL „Garibaldi és Kossuth 1860/61-ben" c. cikkében Lukács Lajos kísérletet tett Kossuth 1860/61-es politikájának általános jellemzésére is.1 Ha minden leegyszerűsítéstől nem is mentesen, de az alapkérdés lényegét tekintve helyesen állapította meg, hogy Kossuth élesen elítélt minden kísérletet elszigetelt hazai felkelés kirobbantására, és az adott körülmények között a Habsburg-hatalom elleni harcot Ausztria külháborúba keveredésétől és külföldi katonai segélytől tette függővé. Indokolt lett volna persze hozzátennie, hogy a Habsburgbirodalom egészére kiterjedő forradalmi válság hiányában látta a felkelés lehetőségét és sikerét e feltételektől függőnek Kossuth : „... a melly percztől együtt közösen kezdénk a barátságos kormányokkal érintkezni : politicánk alapjául azon nem véleményt, hanem tényt állítottam fel, hogy a maga erejébőli felkelést nemzetünktől csak azön esetre várhatnék, ha mint 1848-ban, olly <Európai convulsiók jönnének közben, mellyek az osztrákot minden tartományban elfoglalják, minden fővárosban támadás alatt tartják. És mondottam, hogy ezen esetet kivéve a nemzet felkelésére csak úgy lehet biztosan ι számítanunk, ha háború lesz s ezzel kapcsolatban a kezdetre segítséget kap."2 Kossuthnak ez a politikai koncepciója bonyolult összetevőivel és gyakorlati alkalmazásának kísérleteivel együtt szükséges, hogy alapos és lelkiismeretes történész munkával feltárásra, kritikai elemzésre kerüljön. Lukács Lajos « — nyilván cikkének tematikai kötöttségére tekintettel — mellőzte ezt. Annál meglepőbb, hogy bizonyítás nélkül is indokoltnak tartotta-a következők megállapítását : „Kossuth véleménye szerint és ebben az emigráció nagyrésze megegyezett — Magyarország sajátos földrajzi helyzete, társadalmi viszonyai, a nemzetiségi kérdésnek igen előtérben álló problémája, következtében a magyar nemzeti mozgalom csakis akkor tartható meg a kívánt keretben, csakis úgy határolható el a túlzott szociális és nemzetiségi követelésektől, ι ha a politikai vezetőréteg Ausztria ellenében lcülső segítségre, katonai erőre támaszkodhat, mely nemcsak arra alkalmas, hogy az osztrák elnyomás alól segítse felszabadítani a hazát, de arra is, hogy konszolidálja az új rendet, biztosítsa a magyar nemesi és polgári rétegek hegemóniáját a többi nemzetiségek felett és gátat vessen a néptömegek radikális szociális követeléseinek. Ha Kossuth és az emigráció vezetői ilyen összefüggésben nem is fogalmazták meg álláspontjukat, de egész tevékenységük félreérthetetlenül erre mutatott."3 1 Lukács Lajos : Garibaldi és Kossuth 1860—61-bon. Századok, 1958. 135 — 136. 1. 2 Országos Levéltár Kossuth-gyűjtemény I. 3764. (Kossuth Lajos Oossilaból 1861. jún. 23-án — Klapka Györgynek). — A levél, főként stiláris változtatásokkal megjelent Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. ΠΙ. k. Bpest. 1882. 624—630. 1. Néhány részletét innét közli Lukács Lajos: i. h. 3 Lukács Lajos : i. h. (Az idézett megállapításhoz csatlakozó lábjegyzet hivatkozásai a külföldi katonai erő ilyen nép- és nemzetiségellenes felhasználásának tervére vonatkozóan — megítélésünk szerint — semmilyen utalást nem tartalmaznak.)
