Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 11 A rendelet kimondja, hogy mindezen üzemeket „egy csapásra az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásságának ellenőrzése alá helyezi". Kimondja, hogy az üzemek élére a termelési népbiztosság termelési biztosokat nevez ki, és a termelési biztos a „proletárság összességének képviselője abban az üzemben, amelynek élére állították". A rendelet szerint a termelési biztosok mellé az üzemek munkásai „ellenőrző munkástanácsokat választanak", amelyek feladata „a proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelőmunka ellenőrzése".1

4 Ez a rendelet a Kormányzótanács egyik legfontosabb lépése, amellyel megkezdte a „nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására". A termelés központosított irányítása hivatva volt biztosítani a népgazdaság tervszerű fejlődését, ami a szocialista állam egyik alapvető feladata. A központosított irányítás önmagában véve azonban nem elég a népgazdaság helyes szocialista fejlődéséhez. Szükséges, hogy a központosított irányítás helyes gazdaságpolitikát kövessen és a dolgozó tömegek aktív közreműködésére támaszkodjék az új, tudatos, szocialista munkafegyelem kifejlesztésében és a termelés irányításában. A Tanácsköztársaság nyíltan a munkástömegek elé terjesztette e nagyfontosságú kérdést. Biztosította a üzemek központi irányítását s egyben a munkásellenőrzést, ugyanakkor nyíltan megkövetelte a munkásság választott üzemi tanácsaitól, hogy harcoljanak az új, szocialista munkafegyelem megteremtéséért. A nagy társadalomátalakító alkotások- sikerének egyik alapvető feltételéről volt szó, amit a tömegek öntudatának emelésével, munkalelkesedésük és a munka frontján szükséges helytállásuk fejlesztésével lehet csak biztosítani. Április 3-án jelent meg a Forradalmi Kormány XXXVIII. számú rendelete, amely a földkérdésben hozott nagyjelentőségű döntést. A rendelet kimondja : „1. Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. 2. Minden közép- és nagybirtok minden tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazdasági ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonába megy át. 3. A kis- és törpebirtok a hozzátartozó házzal és melléképületekkel együtt továbbra is megmarad az eddigi magántulajdonban . . . 4. Sem a köztulajdonba átvett földek, sem azoknak fölszerelése egyesek vagy csoportok között nem oszthatók föl. 5. A köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet mívélő mezőgazdasági proletariátusnak adatnak át. Ilyen termelőszövetkezeteknek tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munka arányában részesedik."1

5 Ε rendelet hivatva volt a nagy- és középbirtokosoktól elkobzott földek egész területén azonnal és egy csapásra szocialista mezőgazdaságot teremteni. A mezőgazdaság nagy szocialista szektora létre is jött, államilag irányított szövetkezeti szektor formájában. Az állami irányítás és a szövetkezeti vezetés itt összefonódik, s a javak elosztásának módja : szövetkezeti elosztás a végzett munka és az elért terméseredmények alapján. Ennek az elosztási 14

Tanácsköztársasági Törvénytár. A Koirrányzótanács IX. sz. rendelete. 16

Tanácsköztársasági Törvénytár. A Kormányzótanács XXXVIII. sz. rendelete.