Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
152 ItÄNKI GYÖRGY tette. Mindenesetre Mackensen római német követet arra utasították Berlinből, hogy a térképen mindent részletesen magyarázzon el Cianonak.108 Október 20-án reggel Erdmannsdorff közölte Kányával, hogy a csehszlovák kormány elfogadja a Ribbentrop által javasolt határvonalat, s hajlandó az ezen belül fekvő területeket október 26-áig kiüríteni. Közölte, hogy az öt város Szlovákiában marad. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a német kormány, az olasz kormánnyal egyetértve, az új határ elfogadását ajánlja. Kánya erre kijelentette : kizártnak tartja, hogy a magyar kormány elfogadja a javaslatot. Hasonló véleményen volt Teleki is. Nem használt Erdmannsdorffnak az a fenyegetése sem, hogy lia elutasítják Ribbentrop javaslatát, úgy nincs mód további német közvetítésre.109 Este Erdmannsdorff még egy jelentésben ad hírt a magyar kormány felháborodásáról. A kormányzó, a miniszterelnök és a külügyminiszter egybehangzóan kijelentették, hogy Kassáról, Ungvárról és Munkácsról nem mondhatnak le.110 Október 21-én a magyar kormány új diplomáciai akciót indított meg. Sztójay két feljegyzést juttatott el Weizsäcker külügyi államtitkárhoz. Az első feljegyzés a magyar kormánytól származott. Ebben a magyar kormány háláját fejezi ki a német kormány közvetítő fáradozásáért, de közli, hogy az október 19-én átnyújtott javaslatot nem tudja elfogadni, elsősorban Kassa, Ungvár ós Munkács további sorsa miatt. Pozsony, Nyitra és Kassa környéke kérdésében a magyar kormány hajlandó koncessziókra. A második feljegyzést Sztójay készítette, s benne felveti a német—olasz döntőbíráskodás lehetőségét.111 A feljegyzések átnyújtása alkalmából folytatott beszélgetés során Sztójay a helyzet súlyossága miatt kérte a tengelyhatalmak döntőbíráskodását. Weizsäcker erre a kérdésre nem adott határozott választ s utalt arra, hogy a Darányi- s a Ribbentrop-vonal, Kassa kivételével, teljesen egyezik. Leghelyesebbnek közvetlen csehszlovák—magyar tárgyalásokat tartana,112 108 Akten IV. 84 — 85. 1. A római követség okt. 20-i feljegyzése. Mussolini nem volt Rómában, így ezért nem nyilatkozott azonnal a kérdésről. i»» Akten IV. 85. 1. Erdmannsdorff okt, 20. jelentése (1550 ). Uó". IV. 86. 1. Erdmannsdorff okt, 20. jelentése (2 34 8 ). i" Akten IV. 87. 1. 112 Ugyanezen a napon kelt Woermann, a politikai osztály vezetőjének távirata Erdmannsdorffboz, melyben ismételten leszögezi, liogy a Ribbentrop-vonal azonos a Darányi által javasolttal, Kassa kivételével. Kassa ügyében, bár a németek támogatták a magyar követelést, nem sikerült a szlovákok beleegyezését elnyerni. Akten IV. 88. 1. Ebben a kérdésben komoly vita támadt, mivel Ribbentrop továbbra is állította, Darányi pedig tagadta, hogy az általa javasolt határvonal Munkácsot és Urovart Csehszlovákiának hagyta volna. Erdmannsdorff, aki, mint láttuk, jelen volt a Darányi — Ribbentrop megbeszélésen, okt. 22-én bizalmas jelentésében közölte Woermannal, hogy Ribbentrop tévedett, s felfogásuk nyilvánvaló tévedésen alapul, ami valószínűleg onnan származik, hogy „a birodalmi miniszter úr az általa ésszerű megoldásnak vélt határvonalat, a csehszlovák külügyminiszternek átadandó térképen csak a magyar urak távozása után rajzolta be. Én ezt — írja tovább— csak bizalmas tudomásulvétel végett említem, s a magyaroknak, ha a beszélgetés ismét erre a dologra terelődnék, csak azt fogom mondani, hogy nekünk az volt a benyomásunk, hogy Darányi a szlovák miniszterrel megbeszélt megoldást elfogadta. Nekem az a benyomásom, hogy a magyarok, hacsak ebben a kérdésben nem kapnak igen erős támogatást Olaszország és Lengyelország részéről, végül is Ungvárról vagy Munkácsról, végső esetben esetleg mindkét városról le fognak mondani, Kassa feladása azonban, már belpolitikai okokból is aligha lehetséges." Akten IV. 92. 1.
