Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁHOZ 147 séges. ,,Egyébként is az események menete úgy alakult, hogy őt korábban a magyarok biztosították, hogy a szlovákok és a rutének feltétlenül Magyarországhoz akarnak csatlakozni. A dolog azonban úgy néz ki, hogy egyáltalán nem ez a helyzet, így egy általános szavazás eredménye kétséges. A döntő persze mindenképpen nem az lesz, hogy kinek van igaza, hanem hogy kinek van hatalma." Mindenesetre úgy látja, hogy a magyarok elmulasztották a kedvező alkalmat, s egy négyhatalmi konferenciától sem várhatnak sokat. A németek támogatják ugyan őket, viszont a „franciák és az angolok most, mivel tudják, hogy Németország nem mozgósíthat, mindent meg fognak tenni, hogy tekintélyüket a cseheknél megóvják. Ezért a végsőkig Csehszlovákia mellett fognak kiállni, és ha a Führer és Mussolini a végsőkig Magyarország mellett állnak, akkor a konferencia eredménytelenül fog végződni."96 Darányi további német támogatást kért, Hitler azonban elutasított mindent a diplomáciai támogatáson kívül, Ribbentroppal együtt utált arra, hogy a szlovákok nem hajlandók Magyarországhoz visszatérni. „Ha háborút indítottak volna, akkor Magyarország megkapta volna egész Szlovákiát. Most azonban a lehetőségekhez kell alkalmazkodni." Végül azt javasolta, hogy Ribbentrop tudakolja meg, mi a maximális csehszlovák koncesszió és a minimális magyar követelés s próbáljon kétoldali megegyezést létrehozni. A megbeszélés légköre elég nyomasztó volt ; Darányi, hogy a német támogatást jobban biztosítsa, igyekezett különböző ajánlatokat tenni. A német feljegyzés ezt következőképpen adja vissza : ,,Darányi azt mondja a Führernek, hogy olyan érzése van, Magyarország és Németország között nem áll minden úgy, ahogy állani kell, s annak a félelmének adott kifejezést, hogy Németország valamiért neheztel. A Führer azt válaszolja, hogy nekünk a legkevesebb okunk sincs haragudni, mivel már Kánya urat sem kérte, hogy segítsen nekünk, csak figyelmeztette, hogy ha ő nem cselekszik, úgy a rövidebbet húzza. Darányi szeretne 86 Láthatjuk, hogy Hitler a nyugati hatalmak állásfoglalásáról másként nyilatkozott Chvalkovskynak, mint Darányinak. „Im übrigen sei dio Entwicklung so, daß ihm die Ungarn früher versichert hätten, die Slowaken und Ruthenen wollten unbedingt zu Ungarn. Doch schiene dies heute ganz und gar nicht der Fall zu sein. Insofern sei der Ausgang einer Generalabstimmung höchst zweifelhaft. Entscheidend würde auf jeden Fall nicht sein, wer Recht hat, sondern wo die Macht ist. .. .die Franzosen und Engländer jetzt, wo sie wissen, daß Deutschland nicht mehr mobil machen würde, ades tun würden, um ihr Gesicht bei den Tschechen zu retten. Sie würden deshalb bis zum äußersten für die Tschechoslowakei eintreten, und wenn der Führer und Mussolini bis zum äußersten für die Ungarn eintreten würden, würde die Konferenz ebenso ergebnislos verlaufen..." „Hätten wir einen Krieg bekommen, hätte Ungarn die ganze Slowakei gehabt. Jetzt aber müßte sie sich den Möglichkeiten fügen. . . . Darányi sagt dem Führer, daß er das Gefühl habe, daß zwischen Ungarn und Deutschland nicht alles so stehe, wie es stehen solle, und äußerte die Befürchtung, daß Deutschland irgendwie verärgert sei. Der Führer antwortet hierauf, daß wir nicht im geringsten Grund hätten, böse zu sein, schon da er Herrn Kanya nicht gebeten hätte, uns zu helfen, sondern nur gewarnt habe, daß er, wenn er nichts täte, zu kurz käme. Darányi möchte jeden Zweifel eliminieren und möchte, wenn es wünschenswert wäre, eine Regierungserklärung geben, daß Ungarn sich enger an die Achse Rom—Berlin anschlösse. Der Führer überläßt dies ganz den Ungarn, da dieses ein souveräner Staat wäre, fragt aber Darányi, warum sie eigentlich noch im Völkerbund seien. Darányi meint, daß der Austritt aus dem Völkerbund durch ihn angeregt und auch wohl durchgesetzt werden könne. Als drittes fragt Darányi, ob es wünschenswert sei, daß Ungarn dem Antikomintern-Vertrag beitreten würde. Der Führer würde dies für gut halten, aber schlägt vor, alle drei Handlungen erst zu veranlassen, wenn die ungarisch—slowakische Frage beendet sei, da im Falle, d%ß der Streit vor eine Konferenz käme, Ungarn sich unnötig in Opposition zu England und Frankreich stellt." L. 94. jegyz. 10*
